"A Tunyó elment, a számok maradnak." Eltemették Tunyogi Pétert

[2008. november 25. 17:50]

Kedden délután a Megyeri úti temetőben temették el Tunyogi Pétert, a P. Mobil, a Tunyogi Rock Band és a MobilMánia együttesek énekesét. A zenész november 9-én, egy nyolc nappal korábbi súlyos baleset következményeként halt meg, alább egykori zenésztársai búcsúznak el tőle.

Zeffer Andrással közel 27 évet dolgoztak együtt, előbb a P. Mobilban, majd kiválásuk után a TRB-ben, legutóbb pedig a MobilMánia zenekarban:

"27 év alatt egyetlen olyan koncert nem jutna eszembe, ahol Péter hangja, vagy betegsége miatt kellett volna elhalasztani koncertet. Ebben a műfajban ez ritkaságnak számít. Nagyon megbízható és vérprofi előadó volt. Szeretett élni és zenélni, ebben még régóta elhúzódó betegsége sem akadályozta. Az elmúlt időszakban a MobilMánia szupergruppal aratott újabb sikereket: több mint 75 ezer ember előtt zenéltünk a zenekar elindítása óta, az EMI pedig egy lemezszerződést is kínált. Ennek eredménye hamarosan lát napvilágot, amin még Péter hangja is hallható lesz. A rajongók előtt erről egy dallal, a Velünk leszel mindig cíművel búcsúzunk el Tunyótól. Egyébként még az utolsó pillanatokban is bent voltam nála a kórházban, ahol még azzal biztatott, hogy a show-nak folytatódnia kell, összeszedi magát és folytatni kívánja a zenélést. Ezt követően esett kómába, végül a szíve adta fel a harcot."

Rudán Joe-val az elmúlt pár hónapban dolgoztak együtt, a MobilMánia együttesben, ahol Vikidál Gyulával ők hárman voltak az énekesek:

"Nagyon hiányzik nekünk. Az elmúlt időszakban nagyon jó hangulatban zajlott a munka, és ő is többször elmondta, hogy most mennyire jól érzi magát közöttünk. Bár le volt gyengülve és folyamatosan vigyáztunk rá, de a hangján ebből semmi sem érződött. Ugyanolyan profi színvonalon énekelt, mint korábban. Amennyire szerény ember volt, annyira jó énekes. A fájdalmas az egészben, hogy most zajlik a MobilMánia lemez felvétele, és a demókat még Péterrel együtt énekeltük fel. Amit lehetséges, megpróbálunk megmenteni róla. Köztük például azt a dalt, amit kifejezetten neki írt Horváth Attila. Így a hangjával ott lesz még ezen a lemezen is."

Horváth Attila több mint három évtizede van jelen dalszövegíróként a magyar rockzenében, egyebek között a Piramisnak és a Korálnak is írt szövegeket. "A pályafutását már akkor nagyon tiszteltem, mikor még különböző zenekarok tagjaiként tevékenykedtünk. Valójában az ő személye miatt vállaltam el annak idején a TRB felkérését. Személyisége, az az erő és tisztaság, ami áradt belőle, meghatározó volt számomra. A TRB-vel két nagylemezt készítettünk közösen, melyek a mai napig a legkedvesebb munkáim közé tartoznak. Most a MobilMánia kapcsán nagyon örültem - akárcsak a többi zenésztársunk -, hogy újból együtt dolgozhatunk. Mindannyian úgy éreztük, hogy megint valami történik, amire érdemes lesz odafigyelni. Ez az összeállítás, és az új lemez gondolata mindenkit tűzbe hozott, Péter is lelkesen vett részt a zenekar életében. Borzongatóan szép dalt is írt a készülő lemezre - örök veszteség, hogy azt már nem énekelhette el. Utolsó találkozásunkkor hihetetlen boldognak láttam, amikor elmondtam, hogy elkészültem a szöveggel. Számomra különösen fájdalmas, hogy már nem mutathattam meg neki. Most pedig megdöbbenve látom, hogy ebben a dalban mintha azt fogalmaztam volna meg előre, amit akkor még egyikünk sem sejthetett. Biztos vagyok benne, ha Péter angolszász nyelvterületen született volna, akkor a rock legnagyobbjai között tartaná számon őt is a világ. Rettenetes fájdalom ez most mindannyiunknak, hiszen egy társunkat veszítettük el."

Schuster Lóránt 18 éven át dolgozott együtt Tunyogi Péterrel, ő a P. Mobil honlapján köszönt el egykori zenésztársától:

"Kedden kísérjük utolsó útjára a Tunyót, és össze-vissza kavarognak bennem a gondolatok. Amikor elment a Radics, még együtt tettük le a virágokat a sírjánál a Bencsik Samuval [Bencsik Sándor, a P. Mobil és a P. Boksz gitárosa volt, 1987-ben meghalt]. Igaz, ő fejtől, én lábtól, mert már nem beszéltünk egymással. Ekkor készült a Béla emlékére A zöld, a bíbor és a fekete. Aztán különös körülmények meghalt ő is a darázsfalvai menekülttáborban, Ausztriában. A temetésén a Pálmai Zoli azt mondta: ’olyan, mintha a sajátunkon lennénk’. Igaza volt. Ott volt a ’szakma’, a barátok, az ellenségek, csajok, mindenki, aki a történetünkhöz tartozott. A Csiga Sanyit megkértem írjon még egy versszakot a számhoz, a Samu emlékére. Aztán felvettük úgy, hogy négyen énekelték. Deák Bill, Tunyogi, Varga és Vikidál.

A Cserháti Pityivel [Cserháti István a P. Mobil és a P. Box billentyűse volt, ő 2005-ben halt meg] akkor beszéltem utoljára, hogy hazaküldték a budapesti kórházból. Örömmel mesélte, hogy az orvosok nem találtak daganatot a fejében a kezelés után, ezért nem is kell az agyműtétet elvégezni. Tudtam, hogy azért nem operálták meg, mert más semmi értelme nem volt. Valamit azért sejthetett, mert azt mondta, ne írjunk még egy versszakot a számhoz, mert akkor már túl hosszú lenne.

A Tunyóval az Arénában találkoztam a Queen+Paul Rodgers koncerten, kedden. A Lili lányommal voltam, akitől a jegyet kaptam ajándékba. Egy kemény tüdőgyulladással kínlódtam, de azért elmentem. Nem a Queen, hanem a Paul Rodgers miatt. A Tunyó is miatta volt ott, ahogy mondta: egy kis továbbképzésen. Megdicsérte a lányomat, hogy milyen jó csaj lett, aztán elbúcsúztunk egymástól. Örökre. A Tunyó elment. A számok maradnak."

Donászy Tiborral egy rövid ideig a P. Mobilban, majd kilenc éven át a Tunyogi Rock Bandben zenéltek együtt. "Egyértelműen az ország egyik legjobb énekese volt Péter. Egyedülálló hang, aki garantáltan hiányozni fog a palettáról, hiszen hozzá hasonló - biztosan állíthatom - nincsen Magyarországon. Elhivatott rockzenész volt, a műfajban járatos és lelkes. Magánemberként pedig egy jólelkű, igazán jó embert ismertem meg személyében. Szomorú tragédia, hogy ilyen hamar elment közünk."

Korábbi cikkeink	Tunyogi Péter, 1947-2008
Kapcsolodó linkek	Tunyogi Péter hivatalos