Mi a bukaresti tangó? - Oana Catalina Chitu lemeze és háttere
A-

Pulay Gergő [2009. január 27. 18:40]

A románok sikere már évek óta állandó a világzenei piacon. Ez többek között a kelet-európai/balkáni/cigány zenék jól csomagolásában élen járó német kiadó, az Asphalt Tango munkájának köszönhető. Romániában ugyanakkor a nemzetközi sikereknek alig volt visszhangja – mintha a Taraf de Haidouks, a Mahala Rai Banda vagy a Fanfare Ciocarlia nem is ezt az országot képviselték volna a nemzetközi színpadon. Vajon a legújabb román vonatkozású siker, a Berlinben élő Oana Catalina Chitu: Bucharest Tango című albuma változtat ezen a helyzeten?

Oana Catalina Chitu
Bucharest Tango

Asphalt Tango, 2008.

Román ismerőseim körében a világzene Romániából jött sztárjairól szólva gyakran kiderül, hogy ezeket a neveket ők nem ismerték, vagy ha igen, akkor nem tudták, hogy tényleg jók és sikeresek a világ többi részén. A világzene román előadóival szembeni belföldi közönynek több oka van. A Taraf de Haidouks vagy a Fanfare Ciocarlia nyugati piacon való megjelenésétől számítva közel egy évtized telt el, míg első otthoni koncertjeiket megtartották. Ez idő alatt a romániai hallgatóság enyhén szólva is mással volt elfoglalva – nem utolsó sorban azoknak a zenei trendeknek a követésével, melyeket Berlinben vagy Párizsban éppen az autentikus, "csontig hatoló" hangzás miatt váltott fel a balkáni divat. Habár az utóbbi években a külföldi sikerek miatt Romániában is egyre többen kezdtek el érdeklődni saját nemzetközi sztárjaik iránt, egy bukaresti klubban még ma is furcsának tűnne, ha a DJ olyan slágerekkel próbálná táncra bírni a közönséget, mint a Carolina vagy a Iag Bari.

Ezeket a produkciókat eleve a világzene nemzetközi piacára szánták, a román zene balkáni/cigány emblémával való áruba bocsátásában pedig sokan csak a románok Nyugat általi megbélyegzésének újabb példáját látták. Vagyis azt, hogy a "Nyugat" Romániában monomániás módon csak az egzotikus elmaradottságot veszi észre, amit az otthoniak inkább ellensúlyozni vagy meghaladni törekednek. A románok "balkáni" besorolásával szembeni ódzkodást a világzenei sajtó és néhány érdekelt menedzser könnyen elintézte azzal a leegyszerűsítéssel, hogy ebben az országban rasszizmus van, és a többség még azokat a – történetesen cigány – tehetségeit sem képes elismerni, akikért közben megbolondul a fél világ. Egyszerű forgatókönyv: a saját értékeiteket sem veszitek észre, ezért aztán nekünk, a civilizált Nyugatnak kell gondoskodni javaitokról, amiket aztán majd tőlünk lehet megvásárolni.

Oana Catalina Chitu lemezének egyik előzménye az Old World Tangos című három részes válogatás, melyet az Oriente Musik adott ki a húszas-harmincas évekbeli Kelet-Európa archív tangó-felvételeiből. Ezeken a lemezeken a Bucharest Tango több dalának eredetije is megtalálható. Az Asphalt Tango korábbi kiadványai közül a Sounds From A Bygone Age című sorozat tekinthető az Oana Cătălina Chiţu-lemez közvetlen előzményének. Ez a sorozat a főként cigányok által játszott román falusi-városi népzene, a muzica lautareasca hatvanas-hetvenes évekbeli sztárjainak felvételeit tette hozzáférhetővé. Az Electrecord (a szocializmus évtizedeinek román Hungarotonja) archívumából kivásárolt anyagok közül a legtöbb olyan világzenei díjakat szerzett meg, amikért mások mai stúdióidővel és költségekkel versenyeztek. Az Asphalt Tango sikerein és saját bevételein túl a muzica lautareasca felfedezése óta a nyugati használt lemezpiacon egyre nagyobb ára van az eredeti Electrecord-kiadású lemezeknek. Bukaresti ismerőseim inkább rémtörténeteket mesélnek arról, hogy egy-egy családtagjuk ugyanezeket a lemezeket csupán a lomtalanítás során vélte hasznosíthatónak.

A Bucharest Tango is külföldön létrejött román zenei termék, ám a balkáni banditák, falusi mulatságok, és rosszul öltözött zenei virtuózok helyett a két háború közötti aranykor, a kis Párizsnak becézett főváros emlékeire épít. Később már nem volt tangó: jött a kommunizmus egész városrészek lerombolásával, hogy a sugárutakat és a többi Ceausescu-rémálmot valóra lehessen váltani. Ezeket a dolgokat a magyar értelemben vett retró eszközeivel lehetetlen megközelíteni. Az utóbbi időben egyre több kezdeményezés, új hely és könyv igyekszik változtatni a bukarestiek saját városukhoz fűződő rossz viszonyán. Ebbe illeszkedik a Bucharest Tango is, az első lemez, mely egy az egyben vállalja a két háború közti időszak zenei örökségének újragondolását. Néhány tisztelettudóan megírt román újságcikkből már azt is megtudhatjuk, hogy a nyugati közönség felfedezte magának a "román Edith Piafot". Amúgy ez a cím már foglalt, hiszen a román népdal műfaját a dekadens polgári művészetek rangjára emelő Maria Tanasét szokták így nevezni, akinek több dalát Chitu is énekli, és akihez énekesnőként talán a legnehezebb felérni a román közönség előtt.

A Bucharest Tango számára a legkönnyebb recept nyilván az elektronika lett volna, ebben az esetben a lemez nem lenne több a Gotan Project és a Balkanbeats előre kiszámítható keverékénél. Chitu Bucharest Tango Orchestra nevű zenekara csak akusztikus hangszereket használ, köztük cimbalmot, harmonikát, hegedűt és klarinétot. A kíséret mégsem tűnik el az énekesnő mögött, és nem maradnak el a szólók sem úgy, ahogy az például a Budapest Bár különben hasonló koncepcióra épülő albumán történt. A Bucharest Tango nem csupán nosztalgialemez, ami leginkább a patinás dalokhoz való egyszerre alázatos és játékos megközelítésmódnak köszönhető. Chitu hangja egyes dalokban érzéki és magával ragadó, máskor a kuplé műfajára emlékeztető hangsúlyokat használ. A túlzott artikulálást – ami a régi énekstílusok utánzásának egyik legnagyobb veszélye – többnyire elkerülni, csak a román nyelven jól értő hallgatók találnak olyan pillanatokat, ahol a tájnyelvi vagy régies fordulatok modorossá válnak. A korábbi kritikák többnyire a Mana Birjart emelték ki mint a lemez csúcspontját, ám vannak más csúcspontok is, például a Vrei sa ne-ntalnim sambata seara című zárószám, mely egy randevú halogatásáról szól, és az eredeti tangót nőies blues-zá alakítja.

A tangó ma egyre népszerűbb Bukarestben. Buenos Airest megjárt táncosok vezetésével a hét majdnem mindegyik napján tartanak tanfolyamokat és milongákat (vagyis össztáncot) olyan helyeken, mint a belvárosi villából átalakított La Scena, vagy a néprajzi múzeumból városi kult-hellyé változott Muzeul Taranului Roman. (Van Bucharest Tango Festival is, ott készítette a fenti képet Emilian Savescu.) A mai bukaresti tangó szcénának túl sok köze nincs a két háború közötti helyi előzményekhez. Ahogy a nemzetközi tangós közösségben mindenütt, a zene és a tánc világát itt is a klasszikus és a nuevo, az argentin és európai kategóriái szerint osztják fel. A román tangó két háború közötti virágkoráról sokan tudnak, és ismerik a régi dalokat is, ezek azonban a tangó globális mintái közé nehezen illeszthetőek be. Francia hatásra, a polkával, a keringővel és a helyi népzenével keveredve jöttek létre, vagyis nem követik a tangó ortodoxiájának számító eredeti argentin stílust. "A tangó mindenhol ugyanazt jelenti" – mondja Razvan és Laura, két tapasztalt bukaresti táncos. Ehhez képest a műfaj helyi sajátosságai és előélete csupán mellékkörülmény, nosztalgikus emlékkép lehet.

Oana Catalina Chitu budapesti koncertjének időpontja már szerepel az Asphalt Tango honlapján. Romániai vagy bukaresti előadásról egyelőre nincs hír.

Korábbi cikkeink	Karácsonyi pánik! Szűkebb pátriárkánk! "Csak a zene, más nem kell" - Cristóbal Repetto a Quartnak Egy igaz ember - portréfilm Astor Piazzolláról
Későbbi cikkeink	Japánok leckéztették meg az argentinokat tangóban Argentína és Uruguay közösen védené meg a tangót