Ingyenzene: harminc év egy órában

Rónai András [2009. április 15. 19:00]

A hiphop története 1979-től napjainkig, egyetlen órába sűrítve. Rekorder rapper, aki 122 MySpace-oldalt hozott létre, mert akárhányszor mikrofont lát, kell írnia egy számot - szeretik is a lányok! Új Péterfy Bori-szám, klasszikus szintibűvölés, melankolikus dalocskák kattogással, dub a világ körül. Elképesztő mennyiségű furcsa zene ingyen!

Harmincéves lesz vagy volt a hiphop valamikor mostanában, erre a nagy alkalomra a BBC1 rendelt egy összefoglaló mixet Jaguar Skillstől; itt van a BBC oldalán, de csak brit lakosok szedhetik le - ám nem azért találta fel az internetet a CIA, hogy ez gond legyen: itt egy link egy mindenhol működő letöltésre. Az eredmény: 538 darab szám egy órában, 1979-től 2009-ig, ami azt jelenti, hogy egy évre átlagosan két perc jut, egy számra meg 6,69 másodperc. Ennek ellenére azért felismerhető részletek vannak itt, van, amiből csak egy jellegzetes ütem, másokból meg egy vers-másfél versszak - még a műsor és a dj reklámozására jut néhány értékes másodperc. Lehet persze vitatkozni az összeállításon (például miért csak egy 2Pac került be, mikor van egy tonna 50 Cent), meg kicsit fárasztó is, de azért legalább egy meghallgatást mindenképpen megér.

Másfajta rekordot állított fel Lil B, aki egyébként az Amerikán kívül maximum közepesen híres The Pack tagja. Tavaly nyár óta kb. 122 MySpace-oldalt hozott létre, ha feltesszük, hogy mindegyiken öt szám van, az 610 (de van legalább egy, ahol 6 van). Itt van gyűjtemény a linkekből, meg lányok fotóiból, akik lengére vetkőztek és magukra vagy egy papírra írták, hogy mennyire szeretik Lil B-t (innen származik a címlapkép is). Meg persze a rapper különféle darabjai egymással barátkoznak, ezért akár órákon (vagy akár egy bő napon) át is lehet ide-oda mászkálni az oldalai között. A MySpace-univerzumon kívüli világ figyelmét a Cocaine Blunts hívta fel a nagyszabású művészi projektre; ott olvasható az idézet, hogy: "Akárhányszor meglátok egy számítógépet, mindig boldoggá tesz. Ahányszor meglátok egy mikrofont, egy stúdiót, az is mindig boldoggá tesz." Az elemzés szerint egyébként sorrendben végighallgatni az összes számot olyan élmény, mintha egy elhagyott űrbéli naplót olvasnánk, ami megörökíti a lassú sodródást az őrület felé. Az elején egész "normális" számok vannak, bár nyilván túlzott quality control nélkül, aztán egyre jobban szétcsúszik a szövegelés, az alapok közé bekerülnek seperc alatt összedobott döngölések stb. Ilyen a Cocaine Bluntson is meghallgatható, egyébként tök vicces Shoot The Bitch Bra; ugyanitt van egy "romantikus" dal is a MySpace-ről (egyébként nem az egyetlen, mert én találtam egyet itt is). Nem mondom, hogy elhatároztam, hogy egyszer végighallgatom az összeset, de túl azon, hogy nahát, ilyen is van, egy kevés időt azért el lehet tölteni Lil B-vel, csak aztán engem elkezdett idegesíteni az orrhangja.

A sok után egy rövid: egy új számot tett fel blogjára Péterfy Bori & Love Band, szintis (enyhe nyolcbites emlékekkel) meg gitározós, énekelhetően dalos és izgágán furcsa, meghallgatható.

A Fresh Poulp franciák által működtetett netlabel megjelentette első válogatását nemzetközi dub-számokból, a Dub Tentacles Vol.1 innen tölthető le (vagy hallgatható meg). A tizenkét zenész között van marokkói, dél-koreai, brazil, török, portugál, izraeli, amerikai, lengyel és francia; de ez legfeljebb néhány alkalommal az éneken hallatszik, ha akarjuk - és elcsípjük, mielőtt még agyonvisszhangosítják. Egyébként a dubnak inkább táncos, digidubos és ehhez közeli műfajai jelennek meg itt, ezen belül pedig egyenletes és magas a színvonal.

2005-ben jelent Delia Gonzalez & Gavin Russom: Days Of Mars című első és egyetlen nagylemeze, és mivel a DFA adta ki, egy ideig menők voltak, bár amit csináltak, abban tényleg semmi menő nem volt: hosszan, hosszan nyúló szintivarázslat a régi mesterek bűvöletében (nem Vangelis, hanem Tangerine Dream, nyilván). 2006-ban még kijött az egyik számból kislemez (a Carl Craig-remix felkerült a Sessionsre is), aztán semmi. Nemrég viszont frissült az egyik tag, Gavin Russom MySpace-oldala, rögvest négy számmal, amik közül az egyik iránt mély lelkesedést érzek. Ez Petar Dundov horvát zenész Oasis című számának negyedórás remixe, innen le is lehet tölteni: szintén szintibűvölés lassú dobokkal és elnyújtott, majdnem durva gitárhangokkal, igazából nem tudom megmondani, miért tetszik annyira. A MySpace-en van még két szám a hamarosan megjelenő gitáros-acides kislemezről, meg egy kilenc percen keresztül elhúzott Britney Spears-remix, ami így leírva inkább hülye viccnek tűnik, de valójában működik.

"Netlabel vagyunk, szeretjük a melankolikus zenét" - így mutatkozik be az Aerotone. Legújabb, tizenhetedik kiadványuk az Anois nagylemeze, innen tölthető le / hallgatható meg, levelezőlistára feliratkozásért cserébe még egy bónusz ep-t is kapunk. A német fiú-lány duó nagyon rokonszenves, alulfogalmazott és persze melankolikus dalocskákat ír; szépen és visszafogottan szóló akusztikus hangszerekkel és nyikorgásokkal, sercegésekkel, elektronikus zajocskákkal, olykor kicsit az idm vagy glitchpop közelébe kerülve. Nem hoz újat ugyan ebbe az alműfajba, de igencsak szerethető és megfelelő mértékben azért izgalmas.

Mi, magyaruk különös érdeklődéssel figyeljük a Highpoint Lowlife kiadót, mivel náluk van Tigrics is - van is tőle egy új, háromszámos kiadvány, ami teljes egészében meghallgatható a Last.fm-en itt. Brokenret a címe, a borítóról kiderül, mi ez; egyébként izgága puttyogás hallható a kislemezen. Ráadásul a kiadó és a FACT magazin együttműködése jóvoltából innen vagy innen letölthető egy teljes, eredetileg 2005-ben megjelent album: The Village Orchestra: Et In Arcadia Ego. (A Village Orchestra, kell-e ezt mondani, egyetlen emberből áll, Ruaridh a neve és skót.) Szép, olykor már-már a klasszikus zenéhez is közelítő ambient találkozik itt idm-esen szétszedett ritmusokkal meg zajokkal és elektronikus trükkökkel, néha egészen kicsit a pop felé is közelítve - de azért ha nagyon muszáj, leginkább az ambient stílusba sorolnám.

Elindult nemrég a világ egyik legjobb rádiója/blogja, a WFMU által megálmodott Free Music Archive. Rettenetes mennyiségű legálisan letölthető zene van rajta; böngészhetünk műfajok szerint; lehet közösségezni, ajánlgatni és ilyesmi; és vannak ún. kurátorok is, akik / amelyek aloldalaikon válogatnak az anyagból. Köztük van a WFMU és más több rádió, amelyek stúdiófelvételeket is rögzítenek és tesznek közzé; és például koncerthelyszínek is. Elsősorban inkább "furcsább" és "érdekesebb" zenéket találunk itt, például a Pop szekció egyetlen alszekciója az Experimental Pop (van benne Vivian Girls, Max Tundra, Deerhoof és sok ismeretlen). Van "világzene" is, de nem ezen a néven, hanem: International. A sokféle válogatási lehetőség miatt egyelőre kicsit kaotikusnak tűnik az oldal, de máris találtam rajta érdekességeket. Az egyik (amibe valamiért a Jazz szekcióban futottam bele) a Little Howlin' Wolf. Itt megtalálható egy teljes nagylemezük és egy hosszú koncertfelvételük; nyers, lo-fi hangzású és szabadon minimalista blues ez, dörmögős történetmeséléssel és kalandozó hangszerekkel (végső soron tényleg van benne valami jazz) - és szerencsére nagy adag humorérzékkel, aminek köszönhetően a hasonló zenekaroknál jóval szórakoztatóbb hallgatni. Egy másik ajánlat komoly embereknek szól: a nagyon sokoldalú, az improvizáció felől mostanában (ha jól érzékelem) egyre inkább a kortárs/klasszikus zene felé forduló Elliott Sharp egy friss, félórás koncertfelvételét itt lehet letölteni, kortárs, komoly, de befogadható. A jövőben újabb ajánlatokra számíthattok a FMA-ról e rovatban.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: gazdaságélénkítés, művészfröccs, italokalapács
Későbbi cikkeink	Ingyenzene: az év trendje a szörfragga!