Twitteren lázadnak a zenészek az idióta besorolások ellen
Kikelt Twitterén napjaink egyik...Tovább
Jay-Z Blueprint-sorozatának harmadik darabja sajnos nem nyit új fejezetet a hiphop történetében, inkább csak az üzletember profi lemeze ez. Hosszú szünet után tér vissza a felnőttpop királya, a Prefab Sprout, hogy egy 16 évvel ezelőtt nem megjelent lemeznek szolgáltasson igazságot. Johnny Marr, az elmúlt 25 év egyik legfontosabb gitárosa ezúttal egy középszerű indierock-lemezen rombolja tovább saját legendáját.
B-
Várakozások: Az ikertornyok porfelhői alatt született Blueprint sokat ünnepelt, sikeres lemez volt, amit többen hajlamosak hiphop-klasszikusként értékelni, és akkor még nem is mondtuk, hogy az albumon Kanye West is producerkedett négy szám erejéig, nagyot lökve saját karrierjén. Az ezt követő dupla Blueprint² és az ennek egylemezes változataként működő Blueprint 2.1 pedig gondoskodott arról, hogy a Blueprint név ne menjen ki az emberek fejéből. A egymás követő számok bűvöletében most érkező Blueprint 3 tovább őrzi majd a Blueprint szót a mainstream hiphop történéseire figyelők rövidtávú memóriájában. A megjelenést megelőző hype során Timbaland nagyvonalúan magára vállalta az album producerének szerepet, de végül csak három dalhoz jutottak el kacska kezei, míg Kanye hét számmal is dolgozott. Közreénekel Luke Steele az Empire Of The Sunból, Rihanna, Kid Cudi és Alicia Keys is. És hogy mi a tét? Hát nem kicsi. Visszahozni a hitet abban, hogy mainstream hiphop album is lehet jó, hiszen már az idejét se tudjuk annak, mikor hallottunk ilyet utoljára.
Eredmény: A harmadik Blueprint lemez, köszönhetően a sokfelől érkező vendégelőadóknak és a számok közötti értékelhető kapcsolatok hiányának, inkább értelmezhető dalok soraként, mint albumként. Persze arra már rávilágított a Black Eyed Peas is korábban, hogy egy iTunes-világban, ahol az emberek legtöbbször csak trackeket vásárolnak, a hagyományos albumkoncepció értelmét vesztheti a populáris zenéknél. Furcsa ezt hallani Jay-Z-nél is, aki ráadásul albumának jelentős részét Kanye Westtel pakolja össze, miközben lemezének egyik legslágeresebb darabja az a D.O.A. (Death Of Auto-Tune), amiben a rapper azt mondja, hogy na ez nem az iTunes-ra való, pedig de. A borítón pirosló 3 vízszintes vonallal párhuzamosan – ami a japán kanjik világában pont azt jelenti, hogy három – idézi meg az első szám (What We Talkin' About) a jelenbe szakadt szamuráj-mozik romantikáját, miközben Luke Steele hozza a himnikus múltba tekintést. Az izgalmas keverék után a lemez slágernek írt, fúvós-húros-billentyűs hangszereket gazdagon samplerező számok és különösebb történések nélküli, középkategóriás alapok sorozatává válik. Ez utóbbiakat Jay-Z létező karizmája képes felrázni, de a lemez második fele az utolsó szám felé haladva – ami az Alphaville Forever Young-jának teljesen felesleges újragondolása - egyre érdektelenebbé válik.
Kiknek ajánljuk: Akik elfelejtették már a Big Pimpin'-féle nyers műféregséget és nem is akarnak rá emlékezni, hogy az okos üzletember dalait hallgathassák inkább. (SP)
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A férfiak táltosodjanak meg!
Luc Besson kihúzza a gyufát öncélú garázdálkodásával, az Adele és a múmiák rejtélye mégis élvezhető film.
Az Esti Showder, a Beugró és a Házon kívül is nyerhet
2010 szeptember 24-én és 25-én rendezik a Kamera Hungáriát.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.