Mégis fontos a rádió

[2009. november 13. 21:30]

Ray Davies reméli, a mai fiatalok nem dőlnek be a tehetségkutató műsoroknak. Iggy Pop régi-új Stooges-lemezre készül; Damon Albarn újabb legendával dolgozna együtt; John Lydon vajon keresett pénzéből koncertezik a PIL. Lehet, hogy mégsem az internetről ingyen hallgatott zene a jövő: állítólag a MySpace is fizetős lesz, ráadásul az emberek továbbra is inkább rádiót hallgatnak. Hírek a héten.

A héten jelent meg az a lemez, amelyen a Kinks nagy slágereit a 65 tagú Crouch End Festival Chorus énekli; The Kinks Choral Collection a címe, és néhány koncert is kapcsolódik majd hozzá. Az átiratokat megalkotó Ray Davies aztán szeretne új lemezt kiadni; a Kinks néhány régi tagjával már írt is 4-5 új dalt. Testvére, Dave Davies nem volt közöttük, és már többször nyilvánvalóvá tette, hogy nem is akar részt venni semmilyen összeállásban - de Ray szerint majd meglátják, mit szól a dologhoz, és egyelőre nem zárható ki, hogy mégis csatlakozik hozzájuk. A könnyűzene történetének egyik legjelentősebb dalszerzőjeként számon tartott Davies arról is beszélt, hogy nagyon reméli, hogy a mai fiatalok nem dőlnek be az American Idol, az X Factor és hasonló tehetségkutató műsorok sikerének. Mármint persze nincs ezekkel semmi gond, amennyiben annak vesszük őket, amik: szórakoztató műsoroknak. Ámde egy zenésznek elsősorban arra kell koncentrálnia, hogy ő maga mit akar elmondani, és nem arra, hogy bekerüljön a tévébe, sikeres legyen és Simon Cowell azt mondja rá, hogy jó. "Amikor én fiatal voltam és zenét írtam, azt azért csináltam, hogy saját magamnak okozzak örömet" - mondta Ray Davies, aki persze örül, hogy azért a világ is szerette a dalait, de ettől még, véli, sikerült megőriznie a szabadságát.

Alan Moore, a V For Vendetta, Watchmen, The League Of Extraordinary Gentleman, From Hell és más legendás (egyrészt sokakat inspiráló, másrészt sikeres mozifilmekre adaptált) képregények alkotója lesz Damon Albarnnal és Jamie Hewlett-tel fog együtt dolgozni. A páros előző produkciója, a Monkey: Journey To The West opera-balett-animáció-cirkusz volt (a belőle készült lemezről itt írtunk), és a következő librettójának megírására kérték fel Moore-t. Arról egyelőre semmit nem tudni, hogy miről fog szólni a közös mű; az viszont kiderült, hogy az "opportunista" Alan Moore viszonzásul azt kérte Albarntól és Hewlett-től, hogy járuljanak hozzá az ő, "a hatvanas évek underground lapjainak szellemét megidéző" Dodgem Logic című folyóiratához. A kéthavonta megjelenő lapban képregények, esszék, receptek és anarchista szövegek lesznek olvashatók, valamint egy számban néhány oldalt a neves zenész-rajzoló páros állít majd össze.

Mint arról már korábban írtunk, Iggy Pop harminc év kihagyás után újra összebarátkozott a Raw Power című harmadik Stooges-lemezen (pontosabban az első Iggy And The Stooges-lemezen) játszó James Williamson gitárossal. Az első közös koncertet Brazíliában adták (egy videó látható alant, a januárban elhunyt Ron Asheton gitárosnak ajánlott I Wanna Be Your Dog; továbbiak itt vannak); de igazi turné majd csak jövőre lesz. De előtte még készül egy különös album: olyan számokat rögzítenek végre stúdióban, amiket annak idején a Stooges csak koncerten játszott, ámde lemezre soha nem vették őket.

Hírek készülő lemezekről és egyebekről. Gruff Rhys (Super Furry Animals) készített egy filmet, Seperado! a címe, és arról szól, hogy ő, mármint Gruff megpróbál az 1974-ben Patagóniába távozott nagybácsija, Rene Griffiths gitáros nyomára bukkanni. A film fesztiválokon látható, a tervek szerint jövőre kijön dvd-n, a zenéje meg cd-n, ez lesz Gruff Rhys következő szólóalbuma. A Hot Chip: One Life Stand pedig február 8-án jön ki; aki most megrendeli, ajándék letöltést kap, bár persze már a YouTube-on fent van a Take It In című szám. A lemezen vendégeskedni fog a legendás This Heat egy tagja, Charles Hayward, valamint Leo Taylor dobos (The Invisible). Már korábban is tudni lehetett, hogy január 11-én jelenik meg az afropopot és indie-popot keverő, népszerű (előző lemezével az amerikai eladási listán a 17. helyen nyitó) Vampire Weekend következő lemeze. Most az derült ki, hogy a Contra cím milyen kettős jelentéssel bír. Ezra Koenig frontember szerint egyrészt az ő generációja (1984-en született) rögtön a hasoncímű videójátékra gondol a szó hallatán, az idősebbek viszont a nicaraguai háborúra, és ez izgalmas és furcsa dolog. A Magnetic Fields pedig január végén fejezi be "nem használunk szintiket ezeken a lemezeken" trilógiáját, Realism lesz az album címe, a borítója hasonlít az előző Distortionéra, de a zene állítólag "barátságosabb és melegebb" tónusú lesz. Nyilvánosságra hozták Peter Gabriel titokzatos Scratch My Back lemezének számlistáját, itt látható, hogy milyen feldolgozások lesznek rajta a Talking Headstől a Radioheadig és tovább; korábban, mint arról itt írtunk, szó volt arról, hogy "dalcsere" keretében mások is feldolgoznak Peter Gabriel-számokat: ezek majd később jelennek meg, és ennél többet nem is tudni róluk. Bryan Ferry csak egy kislemezre készül, ámde az annál érdekesebb lesz, ugyanis DJ Hell-lel közösen készíti. Ők ketten 2006-ban ismerkedtek meg, eredetileg az volt a terv, hogy a német producer egy Roxy Music-számot remixel, ám aztán mégis a U Can Dance című, korábban meg nem jelent Bryan Ferry-számot veszik lemezre. A remixeket Carl Craig, Tim Goldsworthy és a Simian Mobile Disco készíti.

John Lydon válaszolt azokra a vádakra, miszerint azzal, hogy a Country Life nevű vajmárka reklámjában szerepelt, "eladta magát". Egyrészt, mondta, egy brit terméket népszerűsített, a brit iparnak segített, és erre büszke; másrészt pedig vajon miféle "szabálykönyvet" kéne követnie? Harmadszor pedig a reklámért kapott pénz tette lehetővé, hogy a Public Image Ltd. újra összeálljon, ugyanis egyébként anyagilag nem volna lehetséges összehozni a turnét.

Nemrég még attól volt hangos minden - mi is írtunk erről a témáról -, hogy egyre kevésbé fontos, hogy birtokoljuk valamilyen formában a zenéket, a jövő az internetes oldalakon ingyen lejátszott (streamelt) számoké, amiket a reklámbevételekből finanszíroz a tartalomszolgáltató. Ehhez képest most úgy tűnik, megfordul a trend. A TechCrunch értesülése szerint "majdnem biztos", hogy a MySpace korlátozza az ingyenes zenehallgatást, és valamilyen fizetős modell felé mozdul el. Egy meg nem nevezett forrás úgy tudja: havonta 20 millió dollárt kell fizetni a jogokért, és ezt a cég nem tudja finanszírozni; mások szerint ennél kevesebb az összeg, de még így sem nyereséges a MySpace Music. Továbbá késlekedik az Európa több országában sikeres Spotify bevezetése az amerikai piacra; úgy tudni, hogy az oldal működtetői azt szeretnék, hogy lehessen választani az ingyenes zenehallgatás és reklámok nélküli fizetős szolgáltatás között, míg a kiadók ez utóbbit erőltetnék. Pedig egy online közvélemény-kutatás azt mutatta ki, hogy azoknak, akik a Spotify-on ingyen hallgatnak zenét, 68 százaléka azóta kevesebbet kalózkodik - bár azért ebből nem kell túl mély következtetéseket levonni.

Ehhez kapcsolódik, hogy számos, a mai  zenefogyasztási szokásokkal kapcsolatos hiedelemmel számolt le egy kutatás, amit amerikaiak körében végeztek. Kiderült, hogy nem igaz, hogy "az emberek" már nem hallgatnak rádiót - hanem igenis hallgatnak, sőt, még a fiataloknak is majdnem 80 százaléka, ők napi átlag 104 percet. A második leggyakrabban hallgatott zeneforrás a cd, bőven megelőzve az mp3-lejátszókat; főleg az alacsonyabb iskolázottságúak és keresetűek maradtak meg a sokak által már temetett formátumnál. Szintén meglepő lehet, hogy a fiatalok az idősebbeknél többet hallgatnak cd-t; a 18 és 43 év közöttiek fele minden nap. Ezzel szemben a számítógépről meghallgatott vagy az internetről streamelt zene aránya meglehetősen alacsony, és a kutatás szerint csak a zenehallgatók kis részére igaz az, hogy az interneten fedeznének fel új együtteseket.

Még egy felmérés: a Times blogja közölt egy grafikont a zenéből származó bevételek alakulásáról 2004 és 2008 között. Eszerint a lemezeladásokból származó bevételnek az a része, ami a kiadókhoz kerül, jelentősen csökkent ebben az időszakban; az a rész is, ami a zenészeké lesz, de az jóval keveseb volt már eleve. Ennél fontosabb, hogy a zenészek összbevételei az adatok szerint folyamatosan nőttek - főként a koncertezésből származó pénz, ami jövőre (ha folytatódnak a jelenlegi trendek) meghaladhatja a lemezkiadók bevételét is. Összegezve a brit előadók teljes jövedelme (lemezfelvételek, jogdíjak, koncertek) 2004 óta folyamatosan nőtt. Igaz, teszi hozzá a blog, ezek jó része - például a koncertezésből származó pénzek esetén - kevés és igen régóta színen lévő STÁRhoz kerül.

Komoly átalakuláson megy keresztül a világ legfontosabb zenepiacának legfontosabb listája, vagyis a Billboard 200. Ezen egészen mostanáig csak az "új", vagyis a 18 hónapnál nem régebben megjelent albumok jelentek meg, a régebbi, úgynevezett katalógus-albumok (bővebben lásd itt) csak egy külön nekik szentelt illetve a kevéssé ismert Top Comprehensive Albums nevű listára kerülhettek fel. Ezzel különösebb gondja eddig keveseknek volt - azonban idén már tényleg feltűnő lett, hogy sem a Michael Jackson halála után hatalmas mennyiségben megvásárolt, ámde a besorolás szerint katalógus-albumnak számító válogatások, sem a nagy vásárlóerőt mozgósító Beatles-újrakiadások nem jelenhettek meg a Billboard 200 listán. A változás bevezetése után a legnagyobb érdeklődéssel övezett lista jobban fogja türközni azt, ami az amerikai lemezpiacon történik.

Filmet készít az HBO a zeneiparról, annak nagy napjairól és "látványos bukásáról". Steve Knopper, a Rolling Stone újságírója által írt Appetite For Self-Destruction: The Rise And Fall Of The Record Industry In The Digital Age című könyv jogait vásárolta meg a kábelcsatorna; a filmes adaptációt Victoria Stewart színdarabíró készíti. Ennél több információ egyelőre nincs a tervezett filmről, mindenesetre Knopper azt nyilatkozta, hogy ugyan az ilyesmire nincs ráhatása, ő szívesen látná Christopher Walkent, Robin Williamst vagy éppen Ray Liottát a könyvében ábrázolt zeneipari fejesek szerepében.

Kilépett az év egyik legnagyobb felhajtásával övezett The XX zenekarból (lásd kritikánkat) Baria Qureshi billentyűs-gitáros. "Erre szokták mondani, hogy 'személyi ellentétek'. Azt hiszem, a turnézás merítette ki" - találgatott Romy Madley Croft énekes, aki azt is elárulta, hogy a zenekar három taggal folytatja, Jamie Smith növeszt magának néhány újabb kart, hogy pótolni tudja Bariát, de legalábbis feleleveníti, hogy hogyan kell kezelni a gitárpedálokat.

Úgy ítélte a bíróság, hogy alaptalan Samuel Bartley Steele plágiumvádja a Bon Jovi zenekarral szemben, miszerint utóbbi I Love This Town című számához az előbbi (Man I Really) Love This Team című számából lopott. A zenei szakértő szerint semminemű hasonlatosság nincs a két szerzemény között; Steele valószínűleg fellebezni fog.

Korábbi cikkeink	Szabotálnak a lakájok A rockandroll végzete
Későbbi cikkeink	A stadion-hálószobapop bukása és diadala: az The XX és a Beach House a Primavera Soundon Damon Albarn most Erzsébet-korabeli okkultistáról ír operát Pizzát a rajongóknak Radiohead- és RHCP-tagokkal csinál lemezt Bryan Ferry Garnélarákok és a perzsa mester Elindult a MySpace-slágerlista Lesz új PIL-lemez, ha lesz pénz