Ingyenzene: burjánzó műfajok

Rónai András [2009. november 25. 20:45]

Beck felfedez és Kenny G-t parodizálja; Carl Craig mikrofonba kiabál és Santanáért lelkesedik. Emlékezés a legendás zenei újságíróra; vicces, sőt: idióta dubstep magyaroktól; a balkáni mulatós pop variációi; jóleső Beatles-koppintás és egy nagyon izgalmas svájci jazz (esetleg: poszt-jazz) zenekar. Tits-Out Teenage Terror Totty!

Volt már szó arról, hogy Beck alaposan feldobta a honlapját mindenféle zenékkel, videókkal és mixekkel. Legutóbb az a vicces dolog történt, hogy mintegy véletlenül, legalábbis kommentár nélkül "felfedezte" Harry Partch zeneszerzőt. Persze aki figyel, az tudja,hogy mi ennek a háttere: hogy a Fiery Furnaces beszólt a Radioheadnek a Harry Patch veterán előtt tisztelgő dal miatt (vagy ürügyén), állítólag szándékosan és viccből úgy téve, mintha az Harry Partch-ról szólt volna; és mindehhez Matthew Friedberger hozzátette, hogy szívesebben fikázta volna Becket, de fél a szcientológusoktól. Beck pedig közölt egy rövid ismertetőt a zeneszerzőről, részleteket tőle és egy dokumentumvideót; továbbá készített egy Harry Partch című monumentális tízperces, hol mókás, hol kaotikus, hol furcsa, hol komoly szerzeményt, ami ráadásul Partch híres, egy oktávon belül 43 hangot tartalmazó skáláját is alkalmazza. (Sajnos ezekre nem lehet külön linkelni, vagy ha igen, nem sikerült; itt egy kicsit lejjebb kell tekerni.) Alább egy friss videó, a Sexx Laws forgatása alatt készítették, remix helyett smooth jazz-verzió Kenny G-paródiával.

Nyáron hunyt el Steven Wells provokatív és nagyszerű zenei (és egyéb) újságíró, itt írtunk róla nekrológot. Most pedig Akira The Don állított össze az emlékére egy mixet olyan számokból, amiket szeretett - és az elején van egy, "amit lehet, hogy egyáltalán nem szeretett volna, de talán titokban mégis, mert róla szól": ezt a külön is letölthető egyszerű punkos darabot Akira The Don írta arról, hogy Steven Wells volt a legnagyobb; a mix végén vissza is tér belőel a "Tits-Out Teenage Terror Totty!" kiabálás (ez volt Wells könyvének címe). Emellett a bő hetven percben van punk és csajpop és csajrock, döngölő digital hardcore, klasszikus jungle és klasszikus rap, saját remixek és mashupok, Monty Python és Wells "punkkölteményei", csupa izgalom.

Eddig sem csináltunk titkot itt a Quarton abból, hogy gyakorlatilag istenítjük Carl Craiget, úgyhogy nyilván itt a helye annak a hírnek, hogy a manapság létező legjobb zenemegosztó oldalon, a SoundCloudon megjelent ő, pontosabban a Planet E Communications itt. Egyelőre két dolog hallgatható meg itt, az egyik egy Paperclip People néven adott koncert 1998-ból, aminek az élvezeti értékét csak az zavarja meg, hogy zavaróan túlharsogja a mikrofon a zenét. Továbbá itt van a Compost Radio számára készített összeállítás (a Compost hatalmas archívuma egyébként megtalálható itt). Ez, csakúgy, mint a Bodytronic számára a napokban készített podcast, teljesen eklektikus, elektronikus és táncklasszikusok mellett soul, jazz, funk, sőt, Ethio-jazz és még furcsább dolgok is megszólalnak bennük; utóbbiban Carl Craig beszél is, és például igen lelkendezve konferálja fel Alice Coltrane és Santana közös számát.

A jazz azért nincs az interneten legerősebben jelen lévő műfajok között*. Ezért is nagy öröm, meg önmagában is, hogy a Plaistow nevű svájci "poszt-jazz" zenekar minden kiadványát felteszi a netre, és ezek bizony a legizgalmasabb jazz- vagy jazzközeli lemezek, amiket mostanában hallottam. A hagyományos zongora - basszus (bár nem bőgő, hanem -gitár) - dob felállásban játszanak, de ebből nagyon sok mindent ki tudnak hozni: romantikus hangulatfestő ábrándozást; nagyon visszafogott minimalizmust; csapongó improvizációt, vagy éppen erős majdnem-káoszt; aztán van itt hiphop is és mindenféle elektronikus trükközés és stílusok. Például aki eddig (némi joggal) azt gondolta, hogy ha a jazz felől a drumandbasshez nyúl valaki, akkor abból csak kínos dolog jöhet ki, az hallgassa meg a friss Jack Bambi című lemez címadó, 25 perces számát (például a 16. perctől). A korábbi Tariel című ep, amin egy Mobydick nevű rapper szövegel franciául és darija dialektusban, szintén olyan jazz-hiphop fúzió, ami egészen más, mint bármi, amit ezzel a címkével el szokás látni. Ráadásul mindez a sokféle dolog igen meggyőzően rendeződik nagy dinamikájú, szokatlan, de logikus kompozíciókba. Néha pedig még a csodálatos The Necks is eszembe jut a Plaistow hallatán. Itt vannak a lemezek részletesen, itt pedig a letöltések könnyen kezelhetően összegyűjtve. (*Van persze számos jó blog, ami érdekes elemzéseket közöl - a Destination:Out és sokan mások -, vagy izgalmas kincseket ás elő a múltból; de az ingyenes kiadványok viszont nagyon nagy többségben a szabad improvizáció "műfajába" tartoznak.)

Dubstep Is Fun! címmel címmel indított sorozatot a magyar (és itt és itt már emlegetett) Complementary Distribution netlabel. Az első, innen letölthető kiadványon Noise64 és a kiadó vezetője, Banyek szórakozik el a dubsteppel, tényleg viccesen. Van egy Umbrella-remix Dubmrella címmel, sok nyolcbites csiripolás, mókás filmes hangminták, tört és 2stepes ritmusok, meg persze túlpörgötten vartyogó basszusok - tényleg igazi fun. Mégpedig az idiótán vicces fajtából (mármint szándékosan, jólesően az), ami tényleg ritkaság a dubstepben, mert az vicces azért szokott néha lenni, de akkor inkább a túljátszott keménykedéssel (lásd például gorestep).

A Birdseed blogot egy svéd újságíró csinálja a világ különféle (mondjuk tágan értett "gettótechno") zenéiről, nagy hozzáértéssel és a leegyszerűsítő (az "egzotikumot" hajhászó) nézetekkel szembeni erős kritikai éllel. A szokásos afrikai és dél-amerikai fókusz mellett más is belefér nála, például nemrég itt közölt egy összeállítást a Balkán-pop különféle műfajaiból - mármint nem a Nyugat-Európában, például Németországban dúló divatról, hanem a valódi Balkánon tenyésző mulatós és főként romák által művelt stílusokról. "A kommunizmus bukása óta majdnem olyan mértékben burjánzanak a különféle műfajok a Balkánon, mint a karibi térségben" - írja a blogger, és tényleg: a viszonylag ismertebb turbo-folk és manele mellett van itt tallava, manele, chalga, kyuchek és skyládiko (görög, a szó jelentése egyébként: "kutyaól"). A helyi népzene mellett beleférnek török, arab és indiai hatások, gagyiszintis mulatós pop és eurodance, hiphop, sőt, nagy meglepetésre dub és reggaeton is. Mindegyik stílusból van egy-két tanulságos videó, valamint linkek további tájékozódáshoz. Alant címlapsztárunk, a szerb Sandra Afrika énekel erotikus autómosás és hasonló tevékenységek közepette, ez amúgy turbo-folk.

A Londonban alakult, de aztán San Franciscóba költözött L'Avventura zenekar november végéig tette ingyen letölthetővé Your Star Was Shining című nagylemezét. Igazi klasszikus akusztikus és elektromos gitáros, kórussal és csörgődobbal teljes, nagy mértékben a Beatles nyomdokain haladó poprock ez, amit egy idézetben nyíltan vállal is (a Ms. Yugoslavia című számban ráadásul); van persze benne Stones is, valamint a hasonló inspirációkkal dolgozó brit pophagyomány is, de ez utóbbi csak nyomokban. Különösen nagy dolog nem történik azért, rendesen megírt jó kis számok, de olykor kifejezetten jól esik ez az erőlködésmentes klasszicizálás.

Korábbi cikkeink	Ingyenzene: mesék a sírból az űrben
Későbbi cikkeink	Ingyenzene: a világ legviccesebb feldolgozása