Millenáris, január 13-31.
Magára talált - kiállítás a német popról
B

Rónai András [2010. január 25. 12:00]

A mai német popzenét mutatja be négy műfajra (pop, techno, hiphop és indie) koncentrálva a musik + X kiállítás. Elsőre furcsának tűnik, hogy könnyűzenével szobányi pavilonokban ismerkedjünk, még ha vannak is érdekes fotók dj-k szobáiról - kritikusunk azonban nem ijedt meg, és érdekes dolgokat tudott meg.

A musik + X kiállításon az első élmény a csalódás volt: nagyon kevésnek tűnik az egész, mindössze négy kis, mondjuk szobányi méretű pavilon. A második élmény sem volt még bíztató: a kivetítőkön futó filmeken kliprészleteket váltogatnak beszélő emberek, de a német szövegeket nem fordítják le; kint van két lemezjátszó, teljesen olyan, mintha lehetne vele játszani, de le vannak kötözve a lemezek - az egész valahogy éppen hogy nem hívogat a "látogatói részvételre". Aztán valahogy mégis eltöltöttem ott bő háromnegyed órát, nézegettem dolgokat és belehallgattam zenékbe, alapvetően jól éreztem magam. Ráadásul ha valaki tud németül, és végignézi az összes filmet, sőt, a kirakott zenei lapokba is beleolvas, akkor jóval hosszabb időt is tartalmasan eltölthet a kiállításon. Végig az volt az érzésem, hogy mindez sokkal jobban nézne ki egy jól összerakott weboldalként; ugyanakkor az is igaz, hogy ott ebbe-abba belenézegetnénk, aztán szörföznénk tovább, míg ha egyszer valaki elmegy a Millenárisra, akkor csak rászán már ennél több időt.

A musik + X elsősorban a közelmúltra koncentrál, ezen belül pedig a német nyelvű könnyűzenére; az elsődleges benyomás, amit bennem hagyott, az, hogy a német pop szépen magára talált; kitermel néha az országhatárokon túlra is eljutó előadókat (mint például a mostanában már Amerikát bevenni készülő Tokio Hotel), vagy akár teljes alkotóközösségeket (berlini, kölni stb. technohangzások), de alapvetően jól elvan azzal, hogy a helyi közönségnek a helyi nyelven, nekik érdekes számokat játszik. Ami persze egyrészt természetesnek tűnik - másrészt viszont ha meggondoljuk, hogy itt ez a hatalmas ország, ami a "nemzetközi" színtéren mégis mennyire eltűnik az angolszászok mögött, akkor érthetővé válik az a frusztráció, ami sokáig ez ellen a "természetes" helyzet ellen dolgozhatott. A legérdekesebb dolog, amit megtudtam, hogy a német nyelvű pop "robbanása" csak 2003-ban történt, vagyis azóta jellemző igazán, hogy német nyelvű számok jó helyezéseket érnek el a slágerlistán. Nem feltétlenül "nagy felfedezés" ez, de átélhetővé lesz a pavilonokat nézegetve. (Aki akar, itt elmélázhat a jóval kisebb Magyarország helyzetén, kereshet hasonlóságokat és ellentéteket, bár ez nem feltétlenül szükséges, illetve alaposan félre is vihet.)

A kiállítás témája leginkább a közelmúlt, mondjuk az elmúlt húsz év, ezért nem is találkozunk olyan nagy hatású német műfajokkal és mozgalmakkal, mint mondjuk a krautrock vagy a Neue Deutsche Welle; igaz, hogy a techno részlegben a Kraftwerk felbukkan, illetve az indie pavilonban az 1982-ben alakult Toten Hosen is. A négy "műfaj" közül ez az indie a legkétségesebb, de hát ez nyilván az angolszász könnyűzenében is így van (mármint hogy annak ellenére használjuk ezt a szót, hogy az a közmegegyezés, hogy annyira homályos a jelentése, hogy már szint nincs is); a techno, hiphop és pop már egyértelmű; metált viszont ne keressünk, kivéve a Rammsteint, ha az metál.

Az egyes részek felépítése hasonló: van egy nagy kivetítő, amihez a hangot sok lelógó fejhallgató szolgáltatja; egy nagyobb tárgyegyüttes / "installáció" (a poprészlegben Tokio Hotel-rajongók alkotásainak lenyűgöző gyűjteménye; a technóban lemezek és lemezjátszók; a hiphopban ruházati bemutató, egy hordozható magnó és ilyesmik; az indie-ben gitár, plakátok, setlist); egy érdekes képösszeállítás (megint Tokio Hotel; viccesen komoly berlini "utcai rapperek"; rockzenészek cipői; valamint egy nagyon tanulságos összeállítás dj-k szobáiról: van, ami nagyon rendezett, van, ami egy lemezbolt raktárára hasonlít, leltározás alatt); újságok és cd-tokok, egyéb szövegek, képregények; valamint egy üveggömbben valami mókás makett (egy TH-rajongó szobája; egy több szintes szuperklub; turnézó rockzenekar; Berlin, graffiti, breaktáncosok).

A musik + X január 31-ig van nyitva a Millenárison a Jövő Házában, ingyen megtekinthető szerdától péntekig 9 és 17, szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között. Van hozzá a szervező Goethe Intézet honlapján egy kvíz is, amin cd-ket és egy iPodot is lehet nyerni.

Korábbi cikkeink	Obama-musical arat a németeknél Pete Doherty nem tudta, hogy a náci himnuszt énekli Fallal vették körbe a berlini fal leomlására emlékező U2-t
Kapcsolodó linkek	musik + X