Újabban mértnem ír Velkei Zoltán kritikákat?:O

Igen, van egy remek rendes éneklős hidden track, de a discogs-on sincs semmi infó róla. Fizikailag lehet hogy nem is jelent meg.
Az egyik Autechre lemezen is volt egy 0. szám szintén csak visszatekeréssel fellelhető módon. Jó móka :)

kering a neten egy 10. úgynevezett "hidden track". az érdekelne, ez hova van bújtatva a fizikai hordozón?
a hybrid 'morning sci-fi' lemezén nekem sok év után sikerült megtalálnom. az első szám legelejétől kellett visszafelé tekerni, aztán negatívba váltott a számláló és előkerült a rejtett dal.

bright! Nagyon jó tollad van. Szívesen olvasgatnék kritikákat is tőled, mert látszik, hogy van érzéked hozzá, ember! (csak vicceltem)

#17:
Üdvözlöm ezt a nekigyürkőzésedet. Hátha mégis bejön…
Ha már itt tartunk: van egy olyan zenészbabona, hogy 4 (azaz: NÉGY) esélyt minden albumnak meg kell adnunk. Amennyiben ezek során egyetlen - kiemelkedő - motívumára sem érzünk rá, akkor nyugodtan dobjuk el.
De! Ha a tesztelt zene csak egy csöppet is megérintett, forszírozzuk tovább fáradhatatlanul, mert van rá esély, hogy teljesen feltárja rejtett szépségeit. És akkor kamatostul megtérül a befektetésünk.
Ám megeshet, hogy mégiscsak árnyékra vetődünk -- ez kétségtelen kockázat. De hát így vagyunk valahogy a csajokkal is…mégis megpróbáljuk, újra és újra.
(Én most egyébként éppen az új Massive Attackot vallatom. Jelenleg vesztésre állok. De, még nekirugaszkodom párszor. Nekik tartozom ennyivel.)

ne de, hamár "ennyire nagy" vitákat vált ki ez az ominózus four tet album, úgy döntöttem adok neki mégegy esélyt, hátha mégis megmutatja magát. ahány hangulat, annyiféleképpen csapódhat le ugyanaz a zene. hátha mégis megtetszik.

15 kedves bright, örülök, hogy ekkora örömet okoz neked egy aprócska, teljesen jelentéktelen szájkarate. az élet apró örömei ugye.

Örömmel nyugtázom, hogy ez a - 4. és 5. vérszegény kommenttel végleg kiszenvedni látszó - topic új lendületet vett, és viszonylag értelmes hozzászólások egész sorának adott helyet.
Talán ehhez éppen az kellett - ha nem vagyok szerénytelen (de ha az vagyok, akkor is) -, hogy #6-ommal „continuous mode”-ot kirángassam az önmaga alá ásott „hú-de-szar-itt-minden-meg-úgy-általában-is-fika-ez-az-egész-világ” feliratozású gödréből, és értékelhető hozzászólásokra (s mindjárt 3-ra is; bár igaz, ez nála: 2+1=2) késztessem.
Még akkor is respektem ezért neki és a bajtársainak, ha szándékosan - vagy ami valószínűtlenebb: akaratlanul - félreértelmezték/-magyarázták „az átlagosnál bonyolultabb zene” fogalmát, amiből aztán önigazoló, ámbár hamis következtetéseket vontak le.

8#
ezzel a hozzászólással teljes mértékben egyet tudok érteni. különösen az angel echoes zsenialitását illetően.

11 egyetértek, a "hallgass klasszikus zenét" nyilvánvalóan túl általános és egyszerűsítő frázisát csak azért sütöttem el, hogy a kommentelő kolléga érezze, hogy ez a four tet album koránt sem a komlpexitás csúcsát képviseli, ami alajában véve nem baj, csak ne állítsunk hülyeségeket, bár nyilván egy 2 akkordos indie rock számhoz képest valóban összetett. az átlagosnál bonyolultabb zene kérdéskörében is egyetértek. abszolút nem a bonyolultsági faktor teszi a jó zenét és számomra sem kizárólag az a jó, ami "bonyolult" plusz még teljesen újat is hoz (ez manapság egyre nehezebb). a wonky viszont más tészta, ott a félkésznek vélt ötletek a hiphop kultúra beat tape tradícióját ápolva sokszor tényleg csak egy loopra épülő rövid beatek, az viszont korrekt, hogy egyre inkább uniformizálódik ez a sound is. mike slott albuma jó ideje megvan, ahogy az összes többi eddigi munkája is, tényleg nem rossz, de nekem úgy tűnik, hogy a hiphop és idm-es hangok egyensúlya nagyon eltolódott az utóbbi felé , ami nem feltétlenül válik az album előnyére, bár ez nyilvánvalóan ugyanolyan szubjektív dolog, mint hogy a four tet album "jó vagy nem jó" eldöntendő kérdése.

Nem értek egyet,hogy unalmas lenne az FT lemez.A műfaj keretein belűl és eszköztáraival kihozza azt ami benne van.ne technikai újításokat(puszta hangokat figyeljetek,mert tévúton fogtok járni. Csak rá kell kapcsolódni a lemez hangulatára együtt utazni vele,hagyni hogy vezessen. A kritikai hallgatás itt rossz módszer. Azzal egyetértek,hogy a vokálok gagyik. Az első szám ,emiatt talán e leggyengébb dal is egyben. Most nekem az utolsó szám tetszik leginkább (She Just Like To Fight)

új four tetről még nem tudok nyilatkozni, viszont nekem meg pont a klasszikus zene (milyen idióta egy kifejezés mellesleg, minden mást ledegradál) az ami unalmas, rendszeresen megpróbálkozom vele, de túl kiszámítható, érezni h a zenei matematika szabályait alapvetően betartják. persze ez így általánosítás, ugyanúgy mint az a kijelentés is, h "hallgass klasszikus zenét". pontosa mit, melyik időszakból? azért java része csak iparos munka volt, megrendelésre készült, és a nagyzenekari hangszerelés monumentalitása menti csak meg a posványtól....
az átlagosnál bonyolultabb kérdéskör. nem hiszem h az lenne a zene minőségének a kulcsa, h mennyire bonyolult. ha innen közelítjük meg, akkor már véget ért, nincs tovább. a warp művészek nagyja már a kilencvenes években kitolta annyira a határokat, ahonnan már nem nagyon lehet továbblépni. lásd aphex twin drukqs, már bartókhoz volt kénytelen visszanyúlni, akkor zárult a kör. a wonky érdekes, de már az is kifullad, egyre nagyobb mennyiségben jönnek a félkész trekkek, és hiába van szétesve, darabokra hullva az ütem, amióta intézményesítve lett, egyre kevesebb a korrekt lemez. sztm nem az lényeg h mindenáron újat kell mutatni, hanem h az adott kereten belül megtalálni a jót, és az egyedit. pl trentemöller, szinte egy az egyben BT és rd james keveréke, mégis zseniális, és úgy tudott újat mutatni, h közben semmi forradalmit nem csinált. vagy az új JFC album, ami annak ellenére h nem egy harsány, kérkedő, kísérleti lemez, mégis 100 százalékos munka.
ha meg nem tetszik az új four tet (nekem remélem fog) akkor érdemes mike slott munkáira figyelni. hatalmas!

6 hallgass sok klasszikus zenét, jófajta kísérleti elektronikát, lehetőleg hosszú évekig, utána térjünk vissza majd erre a four tet témára és az "átlagosnál bonyolultabb" zene kérdésére ;)

6 elóször is ne személyeskedj, mert halványlila gőzöd nincs a zenei ízlésemről. másodszor: ha megengeded, majd én tudom mit hányszor szeretnék meghallgatni és az mennyire tetszik nekem . a four tet album nálam az a kategória, ami nem üti meg a mércét, nem megy át a vizsgán, ergo túl vájtfülű vagyok hozzá. csak ajánlani tudom, hogy trenírozd te is a hallójárataidat. jó sokat és akkor majd talán te is azt fogod jónak tartani, amit a füled diktál, nem azt amit a média elhitet veled.

arról én sem vagyok meggyőződve, hogy ez a lemez működne az előző four tet-lemezek által összegereblyézett előzetes jóindulathalom nélkül, mindenesetre megvan itt is az az előző lemezekre is jellemző félgagyi-félprofi szeretetreméltóság, ami miatt újra meg újra és elég gyakran berakom ezt is, még ha a végén mindig ugyanolyan hiányérzetem marad is. (mondjuk az angel echoes minden ideológia nélkül is fantasztikus)

6: tényleg nagyon bonyolult ez az új Four Tet. :( ezek a számok bármelyik (mostanában futószalagon gördülő) japán ambientközeli elektronikus lemezről is lehetnének. semmi különleges nincs bennük. a Plasic People mondjuk egész jó, és a Love Cry is nagyon jól indul, aztán a vokál samplék gyorsan tönkrevágják. ez az énekhang egyszerűen gagyi.

#4 continuous mode:
„kezdek megijedni…” -- Azért ezt nem muszáj. Inkább lásd be, hogy kevésbé vagy vájtfülű, s mint ilyennek, sokszor kell meghallgatnia egy átlagosnál bonyolultabb zenét ahhoz, hogy felismerje annak értékeit. Tehát csak hallgasd szorgalmasan a FT-albumot, legjobb, ha úgy teszel, ahogy a választott neved is diktálja: kapcsolj át „CONTINUOUS MODE”-ba! Remélem, tudtam segíteni.

4: épp ezt akartam bepötyögni.. köszi.

kezdek megijedni, hogy én vagyok az egyetlen ember a világon, akinek az új four tet album tökéletesen semmitmondó. a trekkek nem jók, egyetlen kiemelkedő momentum nincs rajta és zeneileg sem újító semennyire. nekem nagyon fura, hogy mindenki bedől neki.

a Four Tet album és a beszámoló is jó lett, de ez az állandó Dixon-Henrik Schwarz-Ame cikizés érthetetlen és fárasztó :)

Jónak tűnik ez az új Four Tet album dolog, köszi.

a Love Cry Joy Orbison iszonyat dubstep remixében a hónap legjobbja:
[link]