Turistákkal együttműködő, drogterjesztő szervezetet fogtak Ibizán
24 drogkereskedőt...Tovább
Éppen most zajlik az amerikai zeneipar hatalmas fesztiválja, a South By SouthWest (röviden SXSW). Rengeteg fontos ember, másfél ezer koncert, űrlabor, érzelmek és durvulás, rockoló csajok - tudósítás a helyszínről.
A South By SouthWest - mint arról már korábban is volt szó itt a Quarton, lásd a kapcsolódó cikkeket - abban tér el az egyéb zenei fesztiváloktól, hogy elsősorban a “szakmának” szól: a zeneipar- és kereskedelem és a (nyomtatott és internetes) sajtó képviselői jönnek össze, hogy kb. másfél ezer fellépés közül válogassanak. Ennek vannak előnyei: a zenekarok, köztük számos jónevű is, kis klubokban, rövidebb ideig (45-50 perc) játszanak, emiatt minimálisra csökken a távolság előadó és közönség között. A hátránya pedig, hogy - az első napokban legalábbis, talán a bérlet magas ára miatt - a közönség jórészt középkorú vagy idősebb férfiakból áll: emiatt néha egy business school éjjeli tagozatán éreztem magam. Ráadásul a klubokba, kocsmákba szerény számú ember fér be, ezért a nagyobb érdeklődést keltő eseményekre való bejutásért komolyan meg kell küzdeni az irdatlan mennyiségben jelen lévő biztonságiakkal.

Az első két estére két fénypont jutott. Az egyik Nas és Damian Marley koncertje (közös lemezük májusban jelenik meg), amely a politikus hiphopot és a ganja-pozitív reggae-vel és az electrofunkkal kombinálta, hatalmas tombolás közepette. (Három éve éppen ganja-pozitivitása miatt nem láthattam Damian Marley-t Roskildében: a posse-ját nem engedték át a koppenhágai repülőtéren.) A kilencvenes évek elején alakult, majd többször feloszlott és visszatért Man Or Astro-man? mindent hozott a repertoárjából: szörf- és space rock, hatalmas thereminek, űrkadét-egyenruha, űrlabor, NASA-filmek, pc keyboard-gitár, a közönségbe dobált dobkészlet, fergeteges tánczene.

A legígéretesebb és legeredetibb koncertek egyikét a stockholmi Miike Snow adta: érzelmektől fűtött dalaikat olykor hűsebb (a Mouse On Marst idéző) szintetizátorfutamokkal jegelték, vagy éppen megfordítva: az elviselhetőség határáig fokozták. (A koncert előtt egy austini mellékutca sötétjében Adrien Brody kért tőlem útbaigazítást, hogy merre lesz ez.) A DD/MM/XX a jellegzetesen kanadai, parttalan szenvedélyektől fűtött zenét jássza, erős hangsúllyal a dobokon és a szintiken, összefoglalva a Hot Hot Heat és az Arcade Fire megközelítését. Az Avi Buffalo a kifinomult érzelmeket képviselte, a Le Loup, a fesztivál egyik sötét lova durva szintijeivel és mániákus gitárjaival. Volt sok jó együttes, amelyek a lányrock változatlan vitalitását bizonyították: az Explode Into Colors, a tinikből álló Ortolan, a Kitten és a Cocktail Slippers; egy részüket kifejezetten azzal a címszóval léptették fel egy helyen, hogy Girls Rock Austin.
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
A plakáttal csak hazudni lehet
Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Interjú.
Árpa Attila: Szomorú, hogy az RTL előveszi a Való Világot
"Kényelmes, de drága utat választott az RTL, amely nem tud újat mutatni."
Múzeumok, ahol a külcsín a lényeg
Vannak olyan múzeumok, amelyeknél már az építészeti kialakítás is megér egy utazást.