"Funk és a suave". A Chromeo a Quartnak

Inkei Bence [2010. július 13. 14:22]

Péntek éjjel játszott a Balaton Soundon a kanadai Chromeo, azaz Dave Macklovitch és Patrick Gemayel alias P-Thugg electrofunk duója, amely a fellépése előtt a Quartra is szánt néhány percet. Kiderült, hogy Grandmaster Flash szereti Soulja Boyt, a Chromeo nem létezhetne a Daft Punk nélkül, a La Roux pedig nem tart sehová.

Mindig hangsúlyozzátok, hogy számotokra a hiphop jelentette a fő inspirációt, a zenétekben azonban ennek kevés nyoma van.

Dave: Ez így van. Mi a kilencvenes években voltunk fiatalok, ami tényleg a hiphop aranykora volt: Nas, a Mobb Deep, a Wu-Tang Clan – mind zseniálisak voltak. Vagy még korábban a Public Enemy, Gang Starr, a Beastie Boys, a De La Soul, az A Tribe Called Quest – ezeken a zenéken nőttünk fel, kamaszkorunk meghatározó előadói voltak mind. Az első zenéink, amiket felvettünk, hiphop stílusban is fogantak, de aztán más irányba indultunk el.

Mi a véleményetek a mai hiphopról?

Dave: Imádjuk! Sokan mondják, hogy ez a mostani hiphop-mezőny mennyivel gyengébb a kilencvenes évekbeli színvonalnál, de ezzel nagyon nem értek egyet. Szerintem ez a negatív hozzáállás miatt van, hiszen aki tényleg szereti a hiphopot és a kultúráját, akkor az ma is megtalálja benne, ami szerethető. Én mindent szeretek Grandmaster Flashtől Soulja Boyig, tudomásul kell venni, hogy a zene változik.

P-Thugg: Szerintem Grandmaster Flash is szereti Soulja Boyt!

A ti zenétek azonban sokkal inkább magán hordozza a nyolcvanas évek jellegzetességeit, mint a kilencvenes évekét. Hogyan jutottatok idáig?

Dave: Először csak azért vettünk lemezeket, hogy hangmintázzuk őket, úgyhogy szereztünk egy csomó hetvenes, sőt, hatvanas évekbeli lemezt. A nyolcvanas évekbeli lemezeket viszont nem tudtuk hangmintázni, úgyhogy azokat elkezdtük hallgatni, és ezekből P-t a szintik fogták meg nagyon, engem pedig az ének. Robert Palmer vagy Billy Ocean szinte playboyos stílusban énekeltek, megvolt bennük a suave, úgyhogy elhatároztuk, hogy nem hiphopot fogunk csinálni, hanem valami egészen mást. Kivesszük ezeket a zenéket az eredeti kontextusukból és kreálunk belőlük valami eredetit, ez volt a tervünk.

Amikor megjelentetek a színen, addigra már a nyolcvanas évek szintipopját visszahozta a köztudatba az electroclash. Ez mennyire volt rátok hatással?

Dave: Semennyire. Az electroclasht sokkal inkább a new wave ihlette meg, és ha megnézed, milyen együttesek voltak rá hatással – New Order, korai Pet Shop Boys, Bronski Beat...

P-Thugg: Love And Rockets!

Dave: Igen, Love And Rockets, Blondie, satöbbi. Mi imádjuk ezeket a zenéket is, de nem ezek voltak nálunk a meghatározó élmények. Mi sokkal inkább a fekete oldalról jöttünk: Rick James, Cameo, vagyis a funk volt a lényeg. Szóval nekünk ez inkább hátrány volt, mert amikor megjelentek az első számaink, akkor az electroclash annyira uralt mindent, hogy senki sem volt kíváncsi a funkra.

De azért a ti zenétek sem állt annyira messze az electroclash-től...

Dave: Nem, persze, bennünket is ugyanaz a közönség hallgatott, ugyanahhoz a szcénához tartoztunk, azzal, hogy azért a mi zenénk kicsit különbözött a többiekétől.

Nemsokára megjelenik a harmadik albumotok, mit várhatunk ettől?

Dave: Még több lesz rajta a funk!

P-Thugg: Finomabb és több rajta a hetvenes évek végi hatás. Meg persze a suave.

Dave: Az előző lemezen levő, Momma's Boy és a 100% című számok világát akartuk még inkább felfedezni, és inkább a modern funk irányába akartuk vinni, ami annyira nem volt még jelen a Fancy Footworkön.

A nyolcvanas éveknél újabb zenék nem is voltak hatással rátok?

Dave: Ó, dehogynem! Daft Punk, Phoenix, LCD Soundsystem, Jamie Lidell, hogy csak néhányan mondjak, ők mind nagy hatással voltak ránk. Ha nincs a Daft Punk Discovery című albuma, akkor a Chromeo sem létezhetne, hiszen ők voltak az elsők, akik hozzányúltak a nyolcvanas évek ezen részéhez, és mi ezt fejlesztettük tovább.

A most tapasztalható kilencvenes évek-nosztalgia nem mozgat meg titeket?

P-Thugg: Lehet, hogy most '90s revival van, de azért az sem igaz, hogy mi csak a nyolcvanas évek nosztalgiára építettük volna fel az egész karrierünket. Nem öltözünk például úgy, ahogy a nyolcvanas évek sztárjai, csak felhasználtunk egyes elemeket, például hangzásokat, új kontextusba helyezve azokat.

Dave: Vannak olyanok, mint például a La Roux, akik minden szempontból a nyolcvanas éveket viszik tovább, de ez szerintünk nem vezet sehová. Ugyebár a nyolcvanas években született az elektronikus tánczene, úgyhogy amíg csak készülni fognak ilyen zenék, valahol mind a nyolcvanas évekre fog hajazni. Amíg csak készülnek videoklipek, úgy az emberek hivatkozni fognak Michael Jacksonra és a többi nagy nyolcvanas évekbeli videóra. Úgyhogy ez kikerülhetetlen, de nem mindegy, milyen kontextusban történik.

Néhány hete járt nálunk a Wolf Parade, amely ugyancsak montreali zenekar és azt mondták, hogy Montreal túlzottan is divatos lett az utóbbi években. Ti mit érzékeltek ebből?

Dave: Én most már New Yorkban élek, úgyhogy semmit [nevet].

P-Thugg: Én nem mondanám azt, hogy divatos lett, csak egyszerűen rengeteg jó zenekar jött onnét az utóbbi pár évben. Azelőtt Montreal egyáltalán nem volt fontos város zenei szempontból, most meg a nagy amerikai metropoliszokkal is állja az összehasonlítást.

Mondhatjuk, hogy ez a mostani a kanadai popzene nagy generációja?

Dave: Abszolút! Fantasztikus zenekarok, és játszottunk is már mindenkivel, Arcade Fire, Wolf Parade, MSTRKRFT, Tiga, vagy éppen az öcsém, A-Trak - mind elsőrangú előadók. Remélhetőleg nekünk is megvan a magunk helye ebben a történetben.

Korábbi cikkeink	Mucsi Zoltán és Vanilla Ice: Balaton Sound, második nap Fényorgonát minden háztartásba! Chromeo: Fancy Footwork
Kapcsolodó linkek	Chromeo hivatalos