Mondjál még egy közhelyet. Újdonságértesítő

Inkei Bence, Sidó Zoltán, Gelegonya Edina [2010. július 12. 20:00]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | Következő »

Négy év után jelentkezett új lemezzel az Anima Sound System, minden eddiginél poposabb hangzást ígérve, úgyhogy meghallgattuk, akárcsak a Wavves új albumát, amelyből kiderül, ki is a tengerpart királya. És van még egy San Franciscó-i érdekesség is a fesztiválok és a nyár által rövidre szabott újdonságértesítőben.

Anima Sound System
Tedd a napfényt be a számba

Narrator, 2010.

Anima Sound System: Tedd a napfényt be a számba

C+

Várakozások: A Prieger Zsolt, Németh Gergely és időnként Prieger Szabolcs mellett sebesen cserélődő zenészekből álló Anima Sound System a kilencvenes években lett az egyik legfontosabb zenekara a tilosrádiós underground partyszíntérből kinőtt hazai elektronikus zenei szcénának, és a polkorrekt tánczenéjében megfért egymás mellett acid jazz, zsidó és cigány népzene, reggae és drum'n'bass egyaránt. Az együttes érezhetően nem akart lehorgonyozni egyetlen műfajnál sem, és az énekesnőknél is gyakrabban váltott stílust, miközben gyakran lehetett a hallgatónak olyan érzése, hogy az Anima a popérzékenységnél fontosabbnak tartja a szociális, sőt, politikai elkötelezettséget, úgyhogy hallhattunk számokat menetelő újnácikról (akik akkor még mellesleg sehol sem voltak), meg a marihuánáról, és az együttes gyakorlatilag összenőtt az olyan eszmékkel, mint a könnyű drogok legalizálása, a multikulturalizmus, az antiglobalizmus vagy az anitrasszizmus. Ez már csak azért sem volt feltétlenül szerencsés, mert az Anima egyébként időről időre képes volt nemcsak megújulni, de olyan erényeket is megvillantani, amelyek azt mutatták, hogy az együttes a hagyományos szerkezetű popzenében sem lenne reménytelen. Mostanában Prieger Zsolt is ebben a szellemben nyilatkozott interjúkban: több popérzékenységet, kevesebb szlogent ígért, az új lemezt – melyen immár lánya, Fanni énekel (vele erre beszélgettünk és hallgattunk dalokat) – pedig minden eddiginél populárisabbnak harangozta be.

Eredmény: Ha máshonnét nem, az előző bekezdésből talán kiderülhetett, hogy én nem Tilos partykon töltöttem a kilencvenes éveket, és utána sem feltétlenül lehetett lekenyerezni mondjuk egy Gypsy Sound Clash-sel, úgyhogy az Animáról csak távoli élményeim vannak. Az viszont nekem is feltűnt, hogy a break alapú tánczenék leáldozásával az Anima is egyre tanácstalanabbá vált, legutóbbi lemeze, a We Strike pedig kifejezetten fókuszálatlannak tűnt. Éppen ezért tűnt magától értetődőnek, hogy a Tedd a napfényt be a számba (most a cím kínálta magas labdákat hagyjuk) lehet az az Anima-lemez, amivel a legtöbb közös pontunk akadhat. És valóban: a számok többségére az elmúlt évek elektropop-reneszánsza volt a leginkább hatással, de vannak gitáralapú dalok is, és a számok átlagosan három és félpercesek, szóval minden adott hozzá, hogy az Anima végre egy valódi poplemezt tegyen le az asztalra. Le is teszi, de sajnos nem szól akkorát: a lemez közepére érve egyre inkább tűnnek sablonosnak, izgalommentesnek a dalok, és mint már annyiszor a magyar lemezek esetében, most is több lenne a kevesebb, 53 perc baromi sok ebből a zenéből. Pedig van itt sok minden, amit érdemesebb lett volna talán nem elrejteni középszerű számok közé: a Kik azok? például egy dögös, italodiszkós alapra írt húzós popszám, de A Képzelet nevű srác és a Teach Yourself To Cook is jól mondják fel az elektropop-leckét. Kicsit elüt aztán a többitől az elszállós Mondjál még egy közhelyet, amiből simán lehet sláger az MR2-n, míg a záró Nasty Dogban tényleg hallatszik, hogy az alkotók is jól érzik magukat. Prieger Fanni kicsit hűvös énekstílusához is passzolnak ezek a számok, és ugyan még nem lehet igazán karakteres énekesnőnek nevezni, de idővel ez is megjöhet majd. Ami viszont nem egyszer zavaró számomra, az az, ahogy a lecsupaszított gerincű, generikus elektropop-számokat megpróbálják utólag kicsit felöltöztetni plusz hangszínekkel, amolyan kilencvenes évekbeli rutin alapján (legalábbis nekem ez a szokás valamiért annak a korszaknak az elektronikus tánczenéihez kötődik), ami sokszor feleslegesnek tűnik. Itt is visszaköszönnek a régi beidegződések, és ennek köszönhetően is lehet olyan érzésünk, hogy túl sok ez a lemez: ha lazábban állna hozzá a zenekar, és nem akarna túl sok mindent belezsúfolni, tényleg jó lehetne. Rossznak így se rossz, sőt, mondhatnám azt is, hogy ez mindenképpen jó irány, ha nem tudnám, hogy az Anima legközelebb megint valami egészen mással fog jelentkezni.

Kinek ajánljuk: Aki az Anima összes lemezét hallotta, illetve aki egyet sem. (IB)

1. Anima Sound System: Tedd a napfényt be a számba
2. Wavves: King Of The Beach
3. Ty Segall: Melted

Korábbi cikkeink	A világ legnagyobb hokiütője. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Én és a bébiszitterem. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Anima Sound System Myspace Wavves MySpace Ty Segall MySpace