A rend kedvéért. Szombat-vasárnap a Balaton Soundon

Rónai András [2010. július 13. 11:10]

Ugyan a bennünket leginkább érdeklő fellépők még csütörtök-pénteken lenyomták a műsorukat a Balaton Soundon, azért maradt képviseletünk a fesztiválon a hétvégén is. David Guetta, sok bulizó ember, 2manyDJs, kicsit kevesebb bulizó ember, John Digweed - ezek voltak a hétvége kulcsszavai Zamárdiban.

Szombat este a Balaton Sound gyakorlatilag elveszítette a zenei fesztivál jellegét, mármint ha ezt úgy értjük, hogy a zene is legalább valamennyire hangsúlyos ebben a jelzős szerkezetben. Elképesztő mennyiségű ember tekintette meg David Guettát (meg gondolom a Pendulumot is, annak szigetes bulijáról írtunk tavaly itt), aki egyszerre popsztár és dj, előbbi miatt kíváncsiak rá ilyen eszeveszett sokan, utóbbit csinálja, és igazából teljesen mindegy, hogy dj-ként milyen teljesítményt nyújt,mit tudom én, hogyan filterez. Az emberek örülnek a jól ismert számoknak, amiket a híres sztár lejátszik, táncolnak rájuk, ez így működik; nyilván bele lehet kötni ebbe, mibe nem, csak hülyeség. Vagyis nem is hülyeség, hanem ott és akkor mindazok a szempontok, ahonnan kiindulva bírálni lehetne ezt, érvényüket vesztik, lényegtelenné vagy érthetetlenné válnak. Ráadásul az itt érvényes szempontok alapján ("a maga műfajában") Guetta műsora jónak mondható (messze felülmúlja például Fatboy Slim bohóckodását két éve ugyanitt), sok döngölés sok szirénázó szintivel, sok-sok kiállás, felpörgetés, és minden egyes alkalommal mindenki nagyon örül, amikor újra dübörög a lábdob, kezek a magasban, mindez erősen és tisztán szól. Guetta nemcsak hogy gyakran integet, egyszer még a pultra is felmászik afölött érzett örömében, hogy a magyarok mennyire jól tudnak bulizni. Hozott magával robotokat is, akik a végén táncolnak, helikopterrel vitték innen tovább az Exitre, képzeljétek. Csak néha éreztem magam kínosan közben; mondjuk a záró I Gotta Feeling (Black Eyed Peas, producer: David Guetta) emlékeztetett arra, hogy a kedves magyarbarát fickó azért elkövetett egyet s mást az emberiség ellen.

Aztán az történik, hogy az eszeveszett mennyiségű ember elkezd bulizni, itt vagy ott táncol őrülten vagy kicsit egykedvűen (esetleg őrülten táncol, aztán egy bizonyos pillanatban abbahagyja és egykedvűen továbbáll), ha egy kiállás után újra megszólal a lábdob, újra meg újra meg újra örül és felemeli a kezét és kiabál; és persze mivel fesztiválon vagyunk, rengeteg ember vonul A pontból B-be, B-ből C-be, társasági életet él, prémium kategóriás lángost eszik fehér kanapén. A legtöbb helyen zeneileg nem túl vagy egyáltalán nem érdekes, ami szól, de igazából tényleg mindegy, hogy Bernáthy & Son eléggé üres és formalista technót játszik gépeken, aztán ugyanott Yuksek diszkós mókát; Naga & Beta máshol hidegebb technót, és nem tudom, hogy kettő után, ahogy kéne, tényleg Damian Lazarus áll-e már helyettük a pultban (gyanús, hogy nem, mert még mindig ketten van), de vajon számít-e, nem; Palotai felől vartyogó basszusokat sodor az esti szellő, DJ Junior egy ponton a No Goodhoz folyamodik. Paul Kalkbrenner live actje alatt tele a Burn Aréna, sokat kéne várni ahhoz, hogy beszuszakolódhassak; ő tavaly tavasszal még a Merlinben lépett fel, de állítólag egyes városokban, ahol drogospárti a polgármester, kötelezően elvitték a gimnazistákat a Berlin Callingra. Carl Craig viszont elüldözi a táncolók felét, azt hiszem, inkább azért, mert ő nem híres (nem úgy és annyira), és nem annyira azért, mert úgy kezd, hogy az majd csak később kerül a helyére és kapja meg az értelmét. Valószínűleg csodát kellett volna tennie, hogy az adott körülmények között igazán megragadjon: de tett ő már elég csodát életében, csak most nem; ráadásul az Aréna szól messze a legvacakabbul az egész fesztiválon, beleértve az utolsó lángosost.

A legjobb a buli a Satellite Bar nevű helyen (a Burn Aréna mellettiben, a programban benne sincs), korábban pörgős és harsány acid/techno szólt itt, szombat este Mesterházy és Stilhalter játszik harsány, hiperaktív és felszabadult mindenfélét - és egyszer csak arra jövök rá, hogy pont ez a felszabadultság hiányzik a legtöbb helyről, minden dj olyan nagyon hatékony akar lenni és kiszolgálni, minden bulizó bulizni ezerrel, és ettől az egésznek nem lesz jó hangulata, vagyis lehet, hogy lokálisan sok a jó hangulat, de globálisan nincs is ilyen.

Vasárnap kiderül, hogy nahát, mégsem érdekel mindenkit a döntő, van, aki táncol alatta máshol, üldögél a parton, esetleg vonul A pontból B pontba; a nagyszínpad műsorát pedig direkt félórát csúsztatták emiatt, de nem is látható itt a meccs, csak a 2ManyDJs előre elkészített vetítésébe vágnak be néha egy-két kockát belőle, ami inkább idegesítő. Ők meg egy hajóorrban keverik egymásra a slágereket és a harsány ütemeket és szintiket, a vetítés jó részében viccesnek szánt animációk mutatják, hogy most Mr. Oizót hallunk megvagdosva, összekeverve és megbootlegelve, most meg a Guns N' Rosest viccelték meg, haha, Beethovent és Joy Divisiont. Csapkodós és populista műsornak megfelel, kár, hogy úgy tűnik, hogy bravúros is akarna lenni, de legyen mégoly ügyes is a kivitelezés, ha a bemutatott bűvésztrükk maga már elég ósdi; ráadásul nekem hiányzik, hogy elhihessem: van benne legalább némi spontaneitás (hogy a következő helyszínen, akármilyen közlekedési eszközzel mennek is oda, nem pont ugyanezt fogják eljátszani), de ez nehezen hihető, például a gondosan összeállított vetítés miatt. A hosszabbítás aztán megszivatja a Jamiroquait, amelynek a koncertjét direkt a rendes játékidő utánra csúsztatták; de aztán megtudom, hogy Jay Kay nem is nézte a meccset, csak a zenészei, akik meg rendes iparosok, teszik a dolgukat. (Az együttes 2008-as szigetes fellépéséről itt írtunk.)

A vasárnap este maradék része majdnem ugyanaz, mint a szombat, csak kevesebb az ember; a T-Mobile Teraszon megint elmaradni látszik (vagy nagyon sokat csúszik?) egy külföldi, akit pedig vártam; a spanyol La Kinky Beat nem kap szárnyakat attól, hogy pár perce Hazája Történelmet Írt: fantáziátlan egyen-jungle alapok (élő dobbal, képzeljétek), meg reggae, meg talán ska is, emlékszik a fene, mindenesetre ígérték, hogy az is lesz. A Zságer-testvérek Demon Superior nevű formációja viszont meglep, azzal, hogy mennyire amatőrnek tűnik: ütemek és megoldások az menőzőelectro alapcsomagból, kiszámítható idézetek, kiszámíthatatlan, mert véletlenszerű szintizés. Eddigre már elegem van a rengeteg túlságosan szabályos zenéből (és nemcsak a 4/4 ütemre gondolok, hanem mindenre), de lám, ha valaki a szabályok kellő elsajátítása előtt színpadra áll, az még rosszabb. Untold, a dubstep környéki zenék szerintem legizgalmasabb alkotója dj-ként sajnos nem remekel: mindenféle bass musicot kever meglehetősen kaotikusan, majd inkább letöltök egy-két mixet a netről aktuális brit és világkörüli urbánusokból. Nem gondoltam volna, de vasárnap este a legjobban azt a félórát élveztem, amit John Digweed szettjéből hallgattam meg.

(A szombat-vasárnapról még több kép itt tekinthető meg.)

Korábbi cikkeink	Mucsi Zoltán és Vanilla Ice: Balaton Sound, második nap Fanyar extázis: Pet Shop Boys és Rotfront Zamárdiban
Kapcsolodó linkek	Balaton Sound hivatalos