Az,hogy ott lehettem a koncertjükön bebizonyította ,hogy az álmok valóra válnak ,csak türelem kell hozzá.23 évet vártam rá,hogy élőben láthassam ,hallhassam Őket,MEGÉRTE!
A cikk írójának véleménye szubjektív,tiszteletben tartom,de az mindent elmond ,hogy hazafelé tartva a Stadionok környékén az utcán szembetűnő volt,hogy ki volt ott a koncerten,mert az ő arcukon elégedett, boldog mosoly volt.
Megtisztelő,hogy elbúcsúztak tőlünk,elbúcsúzhattunk tőlük!

Mondhat bárki bármit,ezek a srácok nagyon tudtak és a mai napig tudnak is zenélni!Nem SP +hasonló percemberek.(Tisztelet a kivételnek).Szóval annak idején én is teleraktam a szobám falát a posztereikkel.Ja még a kezemet is teleraktam a Morten által "viselt" bőrökkel.A töri tanárom állandóan leszedette.Szert se tudott a dolog miértjéről.A lényeg ami a lényeg tök mindegy ki mit ír,a koncert fantasztikus élménnyel ajándékozta meg a magyar rajongókat!Sajna az első volt az utolsó!

Életem legnagyobb koncertje volt ! Az a-ha-t attól a pillanattól imádom , amikoris B. Tóth Laci bácsi először lenyomta a POPtarisznyában a Take On Me-t.A sors fintora , hogy az első hazai koncertjük egyben az utolsó is, de sajnos sem fizetőképesség sem könnyűzenei kultúra tekintetében nem értük el ( az utóbbiban mai napig sem ) azt a nívót , amiért érdemes lett volna nekik idejönni.
Mindettől függetlenül a kritika kapcsán megjegyezném, aki kicsit ismeri az a-ha zenei müködését , az tudja, hogy nem(csak) Morten borotvált arcéle miatt jutottak el világszinten idáig.
Szerencsére Münchenbe még ősszel vettem jegyet, mert nem bíztam benne , hogy ideérnek.Köszi BS, hogy megnézhettük őket itthon is !!!!

triszi hozzászólásával tudok leginkább azonosulni. Az a-ha - t 1986-ban láttam először a zágrábi TV műsorán. A Hunting High And Low - t játszották, és mindkettőnket (barátnőmet, mostani feleségemet) elvarázsoltak. Most, amikor felnőtt fiunkkal együtt az együttes magyarországi búcsúját néztük, boldog voltam, hogy ennek részese lehetek, és egy kicsit szomorú, hogy ezt a csodálatos csapatot már nem láthatjuk többé. A Butterfly, butterfly nagyon szép, és örök emlék marad. De jó lenne egy 2034-es a-ha koncerten erre is úgy emlékezni, mint most a Hunting High And Low -ra :-)

Hát, ha "a helyzeten nem sokat változtat", hogy tele van tárgyi tévedésekkel a kritika, akkor nem tudom, mi változtat a helyzeten?

A koncert nagy élmény volt! És én igenis MÉG TÖBB slágert vártam volna, mert nem azért mentem el a búcsúkoncertre, hogy főleg alig ismert dalokat halgassak, nem is hiszem, hogy valaha az lehet bármelyik előadónak a szándéka, hogy búcsúkoncerten kerülje a slágereket.
Olyan szánkó ez a kritika, komolyan.

A koncert szerintem szuper volt, bár én még nem régóta szeretem az a-hát (azokhoz képest, akik már '86 óta rajongók), kb 11 éve. Van viszont a kritikában még néhány mozzanat, amit nem igazán értek:
1 a The Living Daylights azért olyan, mint a többi Bond betétdal, mert ezeknek a számoknak vannak kritériumai, amiket John Barry alapzenéje határozott meg, úgyhogy nem véletlen, hogy hasonlít a View to a Kill-re vagy akár a Goldeneye-ra. Egy Bond betétdalnak ilyennek kell lenni, különben nem kerülhet bele a filmbe. Az első előadó, aki szabadságot kapott ilyen téren az Madonna volt, aki kijelentette, hogyha nem csinálhat olyan dalt, amilyet gondol, akkor egyáltalán nem is csinál.
2 A közönség szerintem azért hördült fel Magne beszólásaira, mert egy koncerten általában így kommunikál egymással az előadó és a közönség: hogy vagytok? HŐŐŐŐŐ! Élvezitek? HŐŐŐŐ! Jó újra itt lenni! HŐŐŐŐŐ! Morten Harket - ének. HŐŐŐŐŐŐ - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Valahogy így. :)
3 A koncertek általában a slágerdarálásról szólnak. Persze becsúszik kuriózumnak egy-két "kevésbé ismert" dal is, de az emberek nyilván a Take on Me-t, a Hunting High And Low-t és a többit akarják elsősorban hallani. Ez szintén minden koncerten így van. Személy szerint én hiányoltam a Crying in the Rain-t.

Alapvetően nem rossz a kritika, de ennél a koncert jobb volt.
Morten hangja tökéletes és nagyon jó fejek voltak és nem csak a magyarul beszélésre gondolok. látszik, hogy lazák és élvezik.
persze egy koncerten, pláne egy ilyen búcsúzón nem lehet minden számot lejátszani, de pl a Scoundrel Daysről a számok hihetelenül jók voltak, annak ellenére, hogy 1986-os a lemez. szerintem, kimondottan örültek az emberek a slágereknek...hihetetlen, hogy vége...
nagyon fognak hiányozni.

Érdekesség, hogy az A-HA elkezdett idéntől évente 4 fiatal norvég énekest / zenekart támogatni, egyenként 1 millió norvég koronával, ami forintban 35 millió. Ákos mikor kezd valami hasonlóba? Vagy Kóbor János, aki a kérdésre, hogy mit szól a mostani fiatal zenészekhez, kb azt mondta, ő már mindent hallott.

Valóban, akik ezeken a zeneszámokon nőttek fel, és talán 20 éve erre vártak, azok mindannyian örültek (megőrültek) a slágereknek. Az az érzés, hogy az, akiért rajongtunk élőben itt van és nekünk énekel... És énekel!!! Az apró, nem tökéletes hang az élő zene, tökéleteset a CD-n hallgathatok mindenféle kütyükkel letisztítva a zenét. Persze a kritikus kívülről szemlél, ez a dolga. Mi az érzéseinkkel mentünk oda, s jöttünk el.

Szerintem igenis szuper volt!!! Végig énekelni 21 számot, és ezt mind élőben, iszonyat kedvesek voltak és valahogy szomorkás az egész picit, ha eszembe jutott, hogy többet nem állnak össze. Ja és Morten Az Isteni Pasi még mindig!!!! Igenis szuper volt a hangja, csak néha a rossz hangosítás elnyomta!!!

Köszi a javítást, közben én is elütöttem vmit: tehát helyesen - zenészségükkel... :)

Kedves Puskár Krisztián,
köszönjük hogy megosztottad mindenkivel kissé egyoldalú véleményedet. Én azért azokét IS szeretném tolmácsolni, akiknek tetszett a koncert apró emberi hibáival és kedves megnyilvánulásaival, és szerény véleményem szerinti óriási zenészszégükkel. A fordított kronológiai sorrend is rendben volt. (Barbi-hoz - az előzenekar énekesnőjéhez hasonlóan én is ezen a zenén nőttem fel, csak nem lettem ilyen tehetséges, mint ő :)
Azt egyáltalán nem említették, hogy énekeltek is ittjártukkor..., így nem hiszem, hogy rosszat mondtak volna. És maximálisan értékelték a közönség szeretetét.
A " The Sun Always Shine On TV" címét ugye csak elütötted? Helyesen ugye Shine's' akart lenni?
Végül nagyon köszönjük Csatári Gergely fotóit!!! :)
Szép napot, FT

+a fordított időrend végig megvolt (kivéve: And You Tell Me)

Pár apróság: a lemezborítók végig megjelentek, nem csak eleinte. A Move To Memphis annyira nem volt nagy ugrás a 2000-es lemezhez képest, mivel ez a dal az azt megelőző lemezen szerepelt. És a nagy hiányzóról, a Crying In The Rain-ről még szó sem esett.

#1 huhh, köszi, bele is került. ez egyébként azon a felhördülésen meg a helyzeten nem sokat változtat, azt gondolom.

Nem tévedés, tényleg jártak már itt egyszer és felléptek a Koóstolóban (Koós János akkori műsorában). Csak nagy koncert nem volt. Csodálkoztam is, hogy miért...
itt meg lehet tekinteni egy résztetet:
[link]