Megfáradt lecsengés - a Hegyalja második két napja

Aradi Péter [2010. július 19. 11:30]

A Hegyalja Fesztiválon nagy meglepetésre fellépett a Motörhead, Lemmy fáradt volt. A Meshuggah fárasztó, a Funeral For A Friend pedig vidám, nahát. Tanulságokban bővelkedő beszámolónkból kiderül az is, mit ad Ákos a rajongóinak és mit másoknak.

A csütörtöki Groove Armadát egyértelműen a férfiközönségnek találták ki, köszönhetően például a lelkes énekesnőnek, pénteken viszont egy Igazi Férfi látogatott a Hegyalja fesztiválra, de ahelyett, hogy a hölgyeket ejtette volna ámulatba, megint mi lettünk szerelmesek. Amikor megérkeztünk, Lemmy éppen arról beszélt, hogy tegyük fel a kezünket, ha azt akarjuk, hogy hangosabban játsszanak, erre persze mindenki feltette a kezét. Lemmy nem volt valami friss, a koncert elején úgy tűnt, bármikor képes lenne elaludni és a koncert ennek megfelelően egyhangúan indult. A Motörhead-számok, hiába tartja úgy a legenda, hogy ez a tökéletes, esszenciális rockzene, általában nem állják ki az idő próbáját. Miközben sok Rolling Stones-, Beatles- vagy Black Sabbath-dal napjainkban is érdekes, ezek legfeljebb tisztességesek, és ahhoz királyok, hogy motorosok összegyűljenek, bebasszanak, aztán semmire ne emlékezzenek. Az izgalom csak akkor fogott el minket, amikor a koncert második felében beindult a lábdob duplázó, és amikor Lemmy beszélt - mi ugyanis mindig ilyen beszédhangot álmodtunk meg magunknak, ettől a karcos férfihangtól ugyanis biztos minden lánynak megremeg a térde -, sajnos, keveset tette, a többi zenész szövegelt helyette. A Motörheadet nyilván ő tartja működésben, éreztük, hogy a történelem részesei leszünk, aztán a koncert második felében elhangzó eszetlen dobszóló alatt egy pillanatra tökéletesen boldogok is voltunk. Szólt az Ace Of Spades is. B-

A fesztivál általunk legjobban várt koncertje a Meshuggah volt. A svéd metálzenekar az egyik legelismertebb együttese a műfajnak, sajátságos, utánozhatatlan hangzással, ami az egyik legfontosabb keményzenei találmány a Napalm Death óta. Az első percekben tökéletesnek tűnt minden, hatalmasat robbant a zenekar, remekül szóltak a hangszerek, együtt voltak a zenészek, rendkívül tömörnek hatott minden hang, szinte fojtogattak a jellegzetes gitárszólók. Aztán váratlanul belénk nyilallt a felismerés, hogy ebben a koncertben nincs több, ugyanolyanok a számok, egyik szólót nem lehet megkülönböztetni a másiktól, az együttesnek ráadásul kiemelkedő slágere sincs, ami kirángathatná a koncertet az unalomból. A legfájdalmasabb tehát a ráébredés volt, hogy a Meshuggah is nyomasztóbb akkor, amikor a hálószobába bezárkózva hallgatja az ember. Az énekes egyébként Led Zeppelin-pólót viselt. C+

A véletlen sodort minket Péterfy Bori & Love Bandre, de ott ragadtunk és meglepő felfedezéseket tettünk. Az egyik például, hogy simán betölthetik majd az ürességet, ami a Kispál és a Borz után marad, így ők lehetnek a zenekar, ami minden búsuló, elhagyott kis gimnazista kedvence, amire megízlelhetik a boros kólát - ha éppen nem a Tankcsapdára teszik -, de a zenéjüket hallgatva ugyanúgy elcsattanhatnak az első, bátortalan csókok is. A koncert meglehetősen hullámzó volt, vannak jobb számok, mint a Szerelem az AE Bizottságtól, az Ópium vagy a Zombi, és gyengébbek, amiknek nem emlékszünk a címére; annyi mindenesetre tökéletesen látszik, hogy rengeteg munka és ötlet van a zenekarban. Ezekben a szünetekben egyébként teljesen felesleges vitát folytattunk, hogy a basszusgitáros az őrültebb-e, aki állandóan furcsán grimaszol, táncol a többiekkel és egyhelyben pattog, vagy Bori; esetleg Kutzora Edina vokalista vonzóbb-e, vagy megint csak Bori. A végén teljesen egyértelmű lett, hogy nem pusztán Péterfy Bori mozgatja élőben az együttest. B

A walesi Funeral For A Friend a név és a bugyuta dalszövegek ellenére vidám zenét játszik. Mindenki vokálozik, mindenki ugrál a hangszerekkel, mindig legalább egyikőjük felteszi a lábát a kontrolládára - úgyhogy inkább tűntek eltévedt kaliforniai punkoknak, mint bármi másnak. Az énekes utasítására öklöket kellett a levegőbe emelni, aztán integetni, aztán meg énekelni kellett volna, de alig álltak a színpad előtt, úgyhogy ez csúnyán megbukott. Szintén ő elmondta, hogy valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy ebben a felállásban hazánkba látogatnak, mert a turné után változtatnak, és néhányszor pedig megemlítette még, hogy rohadt meleg van. Könnyen meg lehetett kedvelni őket, de annyira nem érdekesek a számaik, hogy ne lehetett volna a végére ráunni, aztán viszonylag könnyen meg is feledkezni róluk. Mivel más nem történt a koncerten, elmondjuk, hogy a három gitárosnak rocker-, emós- és "kopaszodó Balázs Pali"-frizurája volt. B-

Végül elmentünk Ákos-koncertre. Nem látjuk minden lépcsőfokát, hogyan lett Ákos ekkora előadó, de biztosan állítjuk, hogy jelenleg ő az egyik legnagyobb popsztár Magyarországon. A koncert ennek megfelelően, hm, külsőségeiben monumentális. A színpadot például egész délután építették, Péterfy Boriék koncertje alatt is fel-alá járkáltak a háttérben a munkások, ügyesen csavaroztak valamit. A színpad előtt kábé annyian gyűltek össze, mint a Motörhead alatt, igaz, kissé talán szellősebben álltak ezúttal az emberek. Azzal nyilván nem lepünk meg senkit, ha azt mondjuk, nem tetszettek a számok: általában lagymatagok voltak, egy-két alkalommal pedig bosszantóan emlékeztettek más számokra, mondjuk egy kiherélt Muse-ra vagy Pink Floydra. Az pedig legalábbis furcsa volt, hogy a kivetítőn a koncert vége felé már tényleg csak Ákost mutatták és az ő frizurájának különböző stációt; az pedig valahol nevetséges, valahol megint csak bosszantó volt, hogy a végén úgy állt a színpad közepén, mintha éppen a keresztről vennék le. Sorolni lehetne, hogy milyen bosszantó-nevetséges dolgok mentek végig a koncerten, de nem érdemes, mert valami van Ákos mellett is, bár mindössze homályos érzésünk alakult erről: mégpedig az, hogy Ákos mégiscsak ad. Adja a látványt, a fényeket, az effekteket és mindenekelőtt adja magát - szóval rajongóként tényleg úgy érezhetnénk, hogy kapunk, méghozzá rengeteget. Másfelől meg nyilvánvaló, hogy ezen a körön mi örökre kívül rekedtünk, így az egész nem mond nekünk semmit, de annak tudunk örülni, hogy magyar előadó képes látványos showt szervezni, és rendszeresen szervezi is, mert külföldi előadók, akik ugye ezt igazán nagyban nyomják, éppen csak elvétve szédülnek be ebbe az országba. Úgyhogy, miközben kiszolgálta az övéit, mi udvariasan ácsorogtunk, majd úgy vonultunk el, mintha dugáson kaptunk volna valakiket. C

Korábbi cikkeink	Erős savgerinc, mérsékelt lendület. A Hegyalja Fesztivál első két napja
Kapcsolodó linkek	Hegyalja fesztivál