Jön a Busa- és a Sena-szóló, a Diszkó Friszkó: szünetel az Irie Maffia
Szeptember eleji...Tovább
Öregesen tér vissza a Crowded House, remixalbumán nemzetközi műfajokat honosít meg idehaza az Irie Maffia, a Best Coast chillwave helyett kamaszos kaliforniai retro-noise popban utazik, a Baths nem elég mágikus, a Myster Möbius pedig tovább idézi a Másfél szellemét. A hét lemezújdonságai.
C
Várakozások: Új-Zéland legelső exportképes popzenei terméke a Split Enz volt a hetvenes évek végén, azaz még éppen azelőtt, hogy a Flying Nun körüli csoda megszületett volna. A brit zenészekkel is kiegészült, majd 1984-ben szétszéledt együttes töredékéből, Neil Finnből és Paul Hesterből (néhány év múlva kis időre Neil bátyja, Tim is csatlakozott a csapathoz) villámgyorsan megalakult a Crowded House, amelynek ekkor már nemcsak székhelye volt Ausztráliában, de tagjai közt is tudhatott két aussie-t. Az igazi váltást azonban elsősorban nem a költözködés hozta el, hanem az, hogy bár a Split Enz is egyértelműen törekedett a dallamosságra, az új együttes a new wave-es izgágaság és harsányság, az artrockos kísérletezgetés helyett az univerzális pop nyelve felé fordult, aminek legszebb példája két hatalmas slágere is. És az idő a zenekart igazolta, hiszen a nyolcvanasokban és kilencvenesekben ő lett az ausztrál kontinensnek az amerikai és angol gitárzenekarok újabb hullámára adott legkézenfekvőbb válasza. Majd bő tízéves különélés következett, hogy 2007-ben, ekkor már Hester öngyilkossága után, egy jól sikerült albummal térjenek (Time On Earth) vissza, és úgy tűnik, megint rákaptak a közös munka ízére.
Eredmény: Nehéz egy olyan lemezről rosszat mondani, aminek egy aranyos mackót rajzoltak a borítójára, de sajnos vannak helyzetek, amikor erősnek kell maradni. A zenekar tizenöt-húsz évvel ezelőtti AOR-jában az volt a bájos, hogy a túl sok kockázatot nem vállaló, nyugdíjas tempójú, ennek ellenére jól eltalált és jól működő dalokat lelkes és szeretni való, folyton szerelmes fiatalok énekelték, és ez frissességet, a kis ellentmondás pedig izgalmat adott a számoknak. Mára azonban a Crowded House hozzáöregedett a zenéjéhez. És nyilván nem az a gond, hogy kívánatos huszon- és harmincévesek helyett már itt-ott kerekedő, sármos ötvenesek állnak a színpadon, hanem hogy most meg éppen próbálnak nagyon korszerűnek tűnni, és hiányzik belőlük az a titokzatosság és következetesség (hadd ne kelljen leírni: méltóság), ami például a hasonló popkulturális pozíciókkal bíró Chris Isaakben vagy az A-hában megvan. Az magától értetődik, hogy a vokóder nem nagyon könnyíti meg a befogadó dolgát, az pedig különösen nem, hogy a csörgő gitárok helyett maradt itt grammra kiszámolt steril hangzás, sűrűn uralmi pozícióba kerülő zongora, Neil Finn feleségének telt háttérvokálja, folkos szárnypróbálgatás és countrys elszállás. Ezzel szemben amikor a zenekar marad amellett, ami megy neki, azaz a rá szabott, egyenes vonalú, rádiókompatibilis dalok mellett, az mindjárt nem is tűnik olyan rossznak (Twice If You're Lucky). És az sem, amikor az anyag Finn folkos, elmerengő szólólemezének képét ölti magára, például az Even Ifben. Ezen a két jobb pillanaton túl sok támpontot azonban nem ad hallgatójának az Intriguer, helyette csak a tanácstalanságot hagyja maga után, hogy vajon kinek lehet szüksége éppen erre a lemezre?
Kinek ajánljuk: Aki nemcsak a popzenétől, de úgy általában az élettől sem vár már nagyon sokat. (GE)
| Korábbi cikkeink | |
|---|---|
| Későbbi cikkeink | |
| Kapcsolodó linkek |
A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.
Bokornyíró az arcba
A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
"Mi a megasztáros gázsinak is örültünk"
Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Csak képzelte a K2 csúcsát
Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.