Mutálódott a Kód. Újdonságértesítő

Inkei Bence, Klág Dávid, Sidó Zoltán, Szabó Benedek, Velkei Zoltán [2010. július 26. 16:25]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Következő »

Oly sok viszály után végre megjelent az Outkast másik tagja, Big Boi szólólemeze, kiderül, hogy tényleg furcsa-e vagy lehet rá rendesen bulizni. Az amerikai R&B királya, az Umbrelláért felelős The-Dream állítólag a szerelemről dalol, valójában a dugásról. Energikus fiatalokból érett férfiak lettek a Coral tagjai; a Fol Chen még mindig őrült; a School Of Seven Bells éles kanyart vett.

Big Boi
Sir Lucious Left Foot: The Son of Chico Dusty

Purple Ribbon, 2010.

Big Boi: Sir Lucious Left Foot: The Son Of Chico Dusty

B+

Várakozások: Az Outkast azon hiphop-előadók közé tartozik, akiket a műfaj rajongótáborán kívül is sokan hallgatnak. Az eklektikus, határokat áthágó zene és a kreatív megoldások olyan könnyedséget és izgalmat hoztak a hiphopba, ami a kilencvenes évek legelejének aranykorát idézte, továbbá szédületes lemezeladásokat és komoly kritikai elismerést is eredményezett. Ha van ebben a történetben tragédia, hát az az, hogy André 3000 melett Antwan "Big Boi" Patton személyisége nem igazán tudott kibontakozni, így a közvélemény nagyjából úgy tartotta számon az Outkastet, hogy ott van André 3000, a gátlástalan, exhibicionista zseni, meg az a másik rapper, a hogyishívják, aki keretbe fogja André csapongó fantáziáját. A 2003-as Speakerboxxx/The Love Below duplalemezen aztán kiderült, hogy Big Boi a saját jogán is tehetségesebb, mint a hiphop-előadók 99%-a, és mind MC-nek, mind dalszerzőnek kiváló. A már évekkel ezelőtt beharangozott Sir Lucious Left Foot az első "tényleges" Outkast utáni szólólemezzel szemben támasztott elvárásoknak, valamint a Big Boi a mint (nem is annyira) titkos favorit körüli hype-nak köszönhetően az év legjobban várt hiphop-lemeze lett.

Eredmény: Aggasztó jelből nem volt kevés a megjelenés előtt: egyrészt ugye ott volt a sokéves birkózás a kiadókkal; a Jive nem volt hajlandó megjelentetni az albumot, mondván az túl "fura" lett, így Big Boi kénytelen volt átigazolni a Def Jamhez és így jó nagy késéssel került csak piacra a lemez. Emellett pedig természetesen végig ott motoszkált mindenkiben a kérdés, hogy vajon mire mennek az egykori Outkast-tagok külön-külön, mikor már annyira sem működnek együtt, mint a Speakerboxxx idején. A kérdés valóban érdekes, a válasz viszont pofonegyszerű: Big Boi különösebb erőlködés nélkül megcsinálta az év legkirályabb mainstream hiphop lemezét. Ha elindítjuk az albumot, az már nagyjából az ötödik perc után egészen nyilvánvalóvá válik, hogy a Sir Lucious Left Foot mindenkit magasan ver, aki idén a témában próbálkozott, legyen szó Eminemről, Drake-ről, vagy a lemezen is felbukkanó (és egyébként árulkodó nevű) B.O.B.-ról. Erőteljes és sodró album ez, tele ötlettel és jól megválasztott közreműködőkkel. Itt van például az a George Clinton, akinek a szelleme minden második dalban ott kísértett a Speakerboxxxon, de persze fiatalból is sok van, közülük megintcsak a varázslatos Janelle Monáe emelkedik ki leginkább. Az album első fele tényleg kifogástalan, tele olyan kövér buliszámokkal, mint a Daddy Fat Sax, vagy a Shutterbug, amiknek hallatán az ember legszívesebben felvenne egy napszemüveget, beugrana valami nyitott tetejű kocsiba és végigdöngetne a Nagykörúton. A problémák a második részben kezdődnek; érthetetlen például, hogy az alapjáraton is idegesítő Yelawolf miért az album leghosszabb számában vendégszerepel – ez, a You Ain't No DJ a lemez egyértelmű mélypontja. Néhány gyengébb szám mellett további hiányosságként róható fel, hogy nincs a lemezen igazán nagy sláger, ami egy ilyen album esetében azért nem ártana. Mindent összevetve persze megállapíthatjuk, hogy nem ez az új Aquemini, de hát nem is ez a célja – Big Boi abszolút nem okoz csalódást, a Sir Lucious Left Foot az év eddigi legélvezetesebb hiphop-lemeze.

Kiknek ajánljuk: Akik szeretnének napszemüvegben végigdöngetni a Nagykörúton. (SZ)

1. Big Boi: Sir Lucious Left Foot: The Son Of Chico Dusty
2. The-Dream: Love King
3. The Coral: Butterfly House
4. Fol Chen: Part II: The New December
5. School Of Seven Bells: Disconnect From Desire

Korábbi cikkeink	Én és a bébiszitterem. Újdonságértesítő
Későbbi cikkeink	Kérnék valamit cserébe. Újdonságértesítő
Kapcsolodó linkek	Big Boi hivatalos The-Dream hivatalos The Coral hivatalos Fol Chen hivatalos School Of Seven Bells MySpace