[origo] címlaphírcentrumvásárlás[freemail]videaiWiW

még hírek

Gyilkosságért életfogytiglanit kapott Goldie fia
A veterán drumandbass dj fia, Jamie Price...
Tovább
Az XX kapta a Mercury-díjat, ők meglepődtek
Kiosztották a számtalan brit zenei díj közül az...
Tovább

interjú

"A magyarok ebben lelkiismeretesebbek." Simon Broughton a Quartnak
A legtekintélyesebb angol világzenei szaklap, a Songlines főszerkesztője...
Tovább
"Modern alternatív popzene." Hallgasd meg a Hurts új albumát!
Az év egyik új sikerzenekara lehet a manchesteri szintipop duó, a Hurts. Az...
Tovább

még kritikák

Szívjon szimfóniát! Peter Gabriel és Sting vonós lemezei
Két egykorú, bár a rockzene más-más hullámával befutott zenész is kiadott...
Tovább
Nincs probléma, de más sincs. Újdonságértesítő
Ezen a héten nagyon sok lemezről írunk, közös ismertetőjelük, hogy még a legjobb is...
Tovább
Történelem, aláírva: Jello Biafra, a VHK utózenekara
2010 szeptemberének első vasárnapján nagyjából ezer ember előtt lépett fel a West...
Tovább
Elkap vagy nem kap el - free sztárok Újbudán
Az Újbuda Jazzfesztiválon több és többféle hazai együttes és egy lengyel-magyar baráti...
Tovább
Hiába bosszankodnak - három kiabálós lemez
Erre a nyárra is készültünk (poszt)hardcore válogatással, legalább negyvenöt albumot hallgatunk...
Tovább
Lázadás a gépek ellen - Matthew Dear új albuma
Matthew Dear az elmúlt évtizedben Detroitban élt és a techno új nemzedékének egyik...
Tovább
Amíg még világos van. Újdonságértesítő
Robyn második idei lemeze is megérkezett, és még jobb is, mint az első, pedig azt se...
Tovább
Tank, százharminccal. Pukkelpop fesztivál, harmadik nap
A Pukkelpop fesztivál utolsó napján tudósítónk lelkesedett az Ashért, nem hitte el...
Tovább
A becsapódással egy időben. Pukkelpop fesztivál, második nap
A belga Pukkelpop fesztivál második napján is felléptek manapság sokat...
Tovább
Dudorászás a délutáni napsütésben. Pukkelpop fesztivál, első nap
Huszonöt éves volt idén a belga Pukkelpop fesztivál. Tudósítónk...
Tovább
Meztelen lány a vattacukorban! Újdonságértesítő
Katy Perry nem azért alakított ám ki nagy rajongótábort az első lemezével, hogy a...
Tovább
Pokoli program a sótlan polákoknál. Beszámoló az Off fesztiválról
Továbbra sincs év, hogy a Quart tudósítói kihagynák a Katowice melletti...
Tovább
Acid! A Skinny Puppy klubkoncertje Budapesten
Három évvel legutóbbi budapesti fesztiválfellépése után a Diesel klubban adott koncertet...
Tovább
Önpusztító pocak - metál az utolsó napon
Szőröstökű, érett férfiak zenélnek szőröstökű, érett férfiaknak, vagy azoknak, akik azok...
Tovább
Az elfek országa, a basszus ereje: Yeasayer, Major Lazer
A Sziget zárónapja talán legaktuálisabb két és fél órájának ígérkezett a...
Tovább
Add a Startlaphoz

ajánló

Szeptember 13., 21.00

Az Atari Teenage Riot Budapesten

Trafó
Szeptember 15., 20.00

Újra Placebo

Papp László Budapest Sportaréna, 9 900 - 19 900 HUF
Szeptember 18., 23.00

Igazi repülőtér a Dunán: a Black Dog Magyarországon

A38, 1900/2500 HUF
Szeptember 19., 15.00-19.30

Lemezbörze barátságos dj-kkel

Roham bár, ingyen
rss
nagy / kritika / hírek / programok

A38, július 23.
Egy szakáll és egy szúrós tekintet - az Ampere és Steve Von Till koncertje

Budapesten lépett fel a kultikus Nerosis egyik énekes-gitárosa, Steve Von Till, és a screamo-úttörő Orchid utódzenekara, az Ampere. Beszámolónkból kiderül, hogy pótolja-e a karizmát egy szakáll és egy szúrós tekintet, mire elég az atmoszférikus hangzásvilág, és mi köze a gimnáziumi tesiöltözőknek a disszonáns brutalitáshoz.

h i r d e t é s

Az A38-ra érve az a hír fogadott, hogy az Ampere koncertje elmarad, aztán kiderült, hogy mégse, szerencsére, mivel engem speciel ők érdekeltek jobban a két fellépő közül. Elődzenekaruk (amiből Will Killingsworth gitáros jött), az Orchid: Chaos Is Me című lemeze ugyanis személyes keményzenei etalonjaim egyike, annyiszor meghallgattam, hogy már fel se kell tennem, le tudom játszani az egészet a fejemben. Persze kellő mennyiségű hallgatás után az Ampere dalait is biztos meg tudnám jegyezni, erre azonban aligha fog sor kerülni. A zene nagyjából az előd vonalát folytatja: azaz érzelmeket és a gimnáziumi tesiöltöző szagát okádó, disszonáns brutalitás kb. tizenöt percben és húsz dalban (a zenészek úgy fél-egy percenként egy-két másodperces szünetet tartottak, ilyenkor feltételeztem, hogy új szám kezdődik).

Azonban míg a Chaos Is Me dalszerzésével, arányérzékével, tömörségével és ízlésességével kiemelkedett a nyers érzelmességével csábító, ám kissé egysíkú és a "pótoljuk a dalokat intenzitással" hozzáállásnak remek táptalajt biztosító screamo stílus masszájából, addig az Ampere inkább csak egy műfaji követelményeket teljesítő, korrekt zenekar. Viszont olyan hamar befejezték, hogy nem válhatott unalmassá, az emocionális hardcore pedig alapvetően színpadra termett műfaj: még úgy is, hogy a tagok az efféle zenekaroknál megszokott tetoválások - habzó száj - izzadtság - fetrengés - középiskolai szerelméért bosszút álló sorozatgyilkos tekintet jellegű színpadképnél jóval konszolidáltabban viselkedtek, és a kimosakodófélben levő művészmetálos közönség sem feltétlenül úgy reagált a zenére, ahogy az a hardcore nagykönyvében meg van írva. B-

A fentebb említett közönség azonban természetesen nem miattuk, hanem az est főfellépője, Steve Von Till miatt volt itt. Ő az utóbbi húsz év egyik legnagyobb hatású metálzenekarának, a Neurosisnak gitáros-énekese, szólóban pedig nem is metált játszik, szóval baszod, széles látókörűek is lehetünk tőle meg minden. A hosszúra nyúlt beállás közben már-már kezdtem azt hinni, hogy ez egy instrumentális drone koncert lesz, de a későbbiekben se lett sokkal mozgalmasabb a zene. Mélység, természeti őserő, dark folk, viszkiben áztatott élettapasztalat, atmoszféra, mélység, súly, mélység - legalábbis elméletben valami ilyesmit kellett volna érezni, nekem viszont már a második szám környékén azon járt az eszem, hogy miért nem játszik inkább mondjuk Misfits-dalokat. És még csak tíz perc telt el a jó másfél órából.

A Neurosis: The Eye of Every Storm lemezén a két frontember ilyesféle énekes-dalszerzői pózok iránti vonzalmának az anyazenekar apokaliptikus metáljával való ötvözése szép és hatásos albumot eredményezett; az ezen a koncerten hallott teljesen egyforma, semmilyen, végletekig nyújtott és lassított számok viszont az unalmon kívül semmit nem voltak képesek kiváltani belőlem, akárhogy igyekeztem. Micsoda meglepetés, az utolsó szám már építkezősebb és zajosabb volt, tehát itt kellett volna jönnie a katarzisnak, én viszont eddigre már régen feladtam az egészet. Tudom, hogy vannak sokan, akiknek egy bizonyos "atmoszférikus” hangzásvilág, imázs, tematika megléte már önmagában elég, hogy belelássák valamibe a megfelelő mély tartalmat, nekik biztosan ez a koncert is tetszett. Vannak aztán, akiknek jó dalokra, dalrészletekre és karizmára van szüksége ahhoz, hogy a panelek életre keljenek. Nos, a dalokról már elmondtam, amit lehetett, a karizmához - ami pedig különösen fontos lenne, ha valaki egy szál gitárral áll ki a színpadra - pedig egy szakáll és egy szúrós tekintet nem bizonyult elégnek. Megnézném, mit csinálna egy David Tibet, Michael Gira vagy David Eugene Edwards akár ugyanezekre a zenei alapokra. C-

 

 
Kapcsolodó linkek

Szólj hozzá!

A Quart cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt. A Quart szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, így azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashatsz.

legfrissebb kommentek

AZ [ORIGO] LEGOLVASOTTABB CIKKEI
AZ [ORIGO] AJÁNLATA

Olvasnivaló

Bokornyíró az arcba A töppedt mexikói gyilkológép levág több tucat fejet, majd ledönt pár dögös macát. A Machete kritikája.
Forrás: [origo] "Mi a megasztáros gázsinak is örültünk" Szabó Eszter, Fekete Dávid, Baktai Anikó a régiekről és az újakról.
Forrás: [origo] Csak képzelte a K2 csúcsát Félrevezette a közvéleményt az osztrák hegymászó, aki azt állította, hogy megmászta a K2-t.

ajánlott albumok

Interpol
Interpol
   
Matador, 2010
The Budos Band
III
   
Daptone, 2010