ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW

90
100

"Bátorság kellene hozzá" - elektronikus zene és internet

Puskár Krisztián | Rónai András | 2008.09.11. 19:48|

Mi a titka az érvényesülésnek az elektronikus zenében a mai, internetes világban? Hogyan lehet terjeszteni a hírünket a nagyvilágban? Van-e esély arra, hogy a következő nagy divathullámot egy magyar zenész indítsa el? Mi a különbség az elektronikus zene és a rock között az interneten és úgy általában? Ilyen kérdésekről beszélgettünk a nemzetközi színtéren is ismert elektronikus zenészekkel (Fine Cut Bodies, Coldfish, Headshotboyz, DST) és netes kiadók (Budabeats, Soundpill) képviselőivel.

A résztvevők

Fotó: Pályi Zsófia

Fine Cut Bodies: A Chi Recordings egyik vezetője, számos megjelenéssel bíró zenész, őt is remixelték és ő is remixelt neves előadókat; dj-ként is ismert. Legutóbbi sikere: egy száma felkerül a Simian Mobile Disco válogatásába, ami neves Fabriclive mixlemez-sorozatban jelent meg.

Coldfish aka Laurine Frost: Minimal, deep- és tech-house műfajban jelent meg több fizikai és digitális kiadványa egyaránt, mely kiadványokat többek közt a svájci Perspectiv Records és a német Two-B-music jegyez.

Headshotboyz: Az elektro fidget house és ghetto house műfajait játszó duó. A Crux Records terjesztette egy számunkat további két számuk és egy remixük áll megjelenés előtt (szintén külföldi kiadóknál). Bekerült a BBC egy mixébe nemhivatalos Backstreet Boys-remixük. Az Ektiv kollektíva egyik tagja. A duót a beszélgetésen Nádházi Lajos képviselte.

DST: Zenész, dj és partiszervező, főként a dubstep műfajban. Megjelentek ep-i bakeliten és digitálisan formában is külföldi kiadóknál, a műfaj neves alakjainak magyar bulijait szervezi a Dub Phase tagjaként.

Soundpill: Ingyen letölthető kiadványokat megjelentető ún. netlabel. Tizenhat lemezt tettek eddig közzé különféle elektronikus stílusokban, összesen tizenhétezren töltötték le ezeket. Az Inq mag angol nyelvű oldal, amely ingyenes internetes megjelenéseket gyűjt össze, egy mixben mutatta be a kiadót. A Soundpillt az alapítók, Fabók András és Fabók Péter képviselték – utóbbi "kicsit zenész is": Tangram néven kiadott már lemezt (fizikai lemezt) magyar és külföldi kiadónál is.

Budabeats: Szintén magyar netlabel, magyar és külföldi előadókat is megjelentet, jazzes downtempo, hiphop és hasonló stílusokban. Hazai és külföldi oldalak, előadók is pozitívan nyilatkoztak kiadványaikról. Céljuk, hogy az egyelőre "névtelen" producerek ne csak internetes megjelenést kapjanak, hanem előbb-utóbb fizikai lemezen is megjelenjenek, elsősorban külföldön. A kiadót Pentelényi Pál (Gandharva) és Kürtössy Nándor képviselte – utóbbinak Kovács és Savages néven is jelentek már meg kiadványai, remixei.

A figyelemfelkeltés titkai és a magyar színtér

Mivel lehet manapság a legnagyobb figyelmet felkelteni az interneten? MySpace-oldalakon elhelyezett kommentektől egy zeneblog írásán át egy mixbe való bekerülésig sok mindenre gondolhatunk.

Gandharva, Budabeats: Szerintem a MySpace-es kommenteket kell a legkevésbé komolyan venni. Fontosabbak a cikkek különféle újságokban, illetve a magyar közönségre jellemző, hogy nagyon számítanak azok a visszajelzések, amiket külföldi előadók adnak egy-egy kiadványról.

Headshotboyz: A legnagyobb szó egy híresebb előadó mixébe bekerülni, aki a nemtudomhány ezerből kiválaszt tizenöt-húsz számot, amit betesz aztán a mixébe. Egy híresebb dj mixe fent van az összes blogon, az emberek letöltögetik, megnézik a tracklistet, megkeresnek a MySpace-en, bejelölnek.

Fine Cut Bodies: Én is azt gondolom, hogy ez a legerősebb promóció. Az eladásokon is jól lehet látni a hatását. Van mondjuk egy lefutott zene, aminek már stagnálnak az eladásai, de ha bekerül például egy BBC-s műsorba, akkor néha egy hét alatt megduplázódik az addigi eladás. Rettenetesen sokan nézik, hogy milyen számok szerepelnek a mixekben, és ez alapján vásárolnak.

DST: Én úgy látom, hogy a dubstep műfajban a fórumoknak, például a DubstepForum.com oldalnak, és az ott publikált mixeknek van a legnagyobb jelentősége. Aki tudni akarja, mi történik, ott nézi meg a legújabb és várható megjelenéseket, a legnépszerűbb dj-k mixeit.

Fine Cut Bodies: Azok a visszajelzések, amiket mi is fel szoktunk tüntetni, nem számítanak olyan sokat az eladásban – legalábbis az sokkal többet nyom a latban, ha nem csak mondanak valamit, hanem játsszák is. Az ilyen visszajelzések azoknak a promóciós köröknek az eredményei, amiket le kell futni egy-egy megjelenés után. De igazából az számít, hogy megkapják az adott dj-k a zenét, meghallgassák, és meglegyen a lehetőség, hogy esetleg játsszák. Természetesen ilyenkor mondanak valamit, hogy tetszik nekik, vagy ez annyira nem az ő világuk, és ezzel lehet egy kicsit felvágni – de szerintem ezt nem nagyon szokták olvasgatni, maximum a fanatikusok. Mi sokat promóztunk a Chivel, szerződtünk erre szakosodott cégekkel, minden kiadványból elküldtek százat-százat a legkülönfélébb helyekre (újságok, dj-k, rádióműsorok, stb.), és összegyűjtötték, hogy milyen kritikák jelentek meg róluk. Alapvetően az volt a tapasztalatunk, hogy ez a fajta promóció egyre kevésbé hat az eladásokra. A kilencvenes években még hatásos volt, de manapság változnak a tájékozódási szokások. Ma már nem olyan erős promóció, ha valaki az iDJ, Mixmag vagy DJ Mag hasábjain szerepel. Sokszor inkább követik ezek az újságok a neten és a klubokban kialakult trendeket, hype-ot.

Van-e olyan, hogy magyar színtér? Ha nincs, célotok-e az, hogy ilyesmi létrejöjjön, vagy már eleve a nemzetközi piac a cél?

Coldfish: Egy mai magyar zenész vagy netlabel is elsősorban a külföldre kell, hogy tekintsen, ha érvényesülni szeretne. A magyar elektronikus zenei kultúra csak nagyon minimális szinten létezik, ha a kultúra szót vesszük alapul. Sajnos csak egy nagyon kis része fejlődőképes.

Fine Cut Bodies: Én nem gondolom, hogy a világon több lenne az elektronikus zenei kultúra, mint nálunk, csak olyan kis ország vagyunk, hogy ez nem igazán mérvadó piac. Máshol is nagyjából ugyanaz a képlet, Anglia lehet, hogy egy kicsit kivétel, de mindenhol van a kommersz és van egy szűk réteg, amely elborultabb dolgokra gerjed.

Coldfish: De ennek a szűk rétegnek is az a célja, hogy a nemzetközi piac felé orientálódjon elsősorban.

Fine Cut Bodies: Persze, de ez a long tail miatt van. Ha az egész világból összegyűjtöd azt a szűk réteget, akkor mondjuk egy számból el tudsz adni párezret. A legnagyobb nevek is legfeljebb nyolc-, tízezreket adnak el, ami a Föld hatmilliárdos lakosságához képest ugye elég kis mennyiség. De ha valaki rendszeresen elad ennyit egy-egy számból, akkor abból meg tud élni. De ez csak úgy jön össze, hogy vesznek belőle Chilében, Új-Zélandon, Jamaicában is.

Coldfish: Nem hiszem egyébként, hogy ilyen határozottan külön lehet választani, hogy van a magyar meg a külföldi színtér, legalábbis az én műfajomon belül. Itt Magyarországon a hozzám hasonló embereknek nem is kell azzal foglalkozni, hogy hájpolja magát vagy blogoljon, mert abból csúnya kifejezéssel élve semmi haszna nem származik.

DST: Dj-ként nyilván elsősorban Magyarországon kell a legtöbbünknek megállni a helyünket, de producerként egyértelműen a nemzetközi színtér a fontos: az a nagy szó, ha valaki ott is ki tud tűnni a sok jó zenész közül. Már nálunk is kezd kialakulniegyfajta dubstep-színtér; vannak nagyszerű előadók, akik nemzetközi szinten is elismertek. Például Matt-U és DJ Madd, akik korábban már a drum and bassben nevet szereztek; vagy Sollabong és Ekaros, aki kifejezetten a nehezebb utat választotta, és a populáristól nagyon távol eső hangzást alakított ki. A dubstepben is felmerülő nehézség, hogy elsősorban azzal lehet feltűnést kelteni, ha valaki újat mutat, és ebben a stílusban ez nehéz, mert nagyon sok mindent kipróbáltak már.

Fabók Péter, Soundpill: Mi azért hoztuk létre a netalbelt, hogy az egész világon bárki letölthesse a kiadványainkat, és ezért is ingyenes, hogy bárki megismerhesse az előadókat. A későbbiekben esetleg a már megismert előadók újabb kiadványainak létre lehet hozni fizetős részt: ha a hallgatók már ingyen megszerették, akkor talán fizetni is hajlandóak érte. Illetve van egy olyan lehetőség, ami az egyik előadónknál majdnem biztos, hogy felkarolja egy ismert elektronikus zenei csapat és ő fog nekik énekelni – nevet nem mondok. Nagy szó az, hogy "tehetséggondozás", de nem üzleti célból hoztuk létre a Soundpillt, a továbbiakban viszont tervezünk fizetős kiadványokat is. Fizikai kiadványokat viszont nem tudunk terjeszteni.

Fabók András, Soundpill: De ez csak a zene eljuttatása. Mert a másik kérdés az, hogy előadói szempontból inkább magyarokat kéne tolni, és inkább idehaza. Van egy csomó jó magyar feltörekvő zenész, nekik szeretnénk lehetőséget adni, és inkább itthon.

Fine Cut Bodies

Az mennyire számít egyáltalán a világban, hogy egy adott előadó magyar? Érdekel ez bárkit Magyarországon kívül, van valami "egzotikuma" - vagy mindegy, hogy honnan jön egy zenész?

Coldfish: Azt hiszem, ez egy sokadlagos szempont.

Headshotboyz: Néhány éve az, hogy például a Balkánon is készítenek elektronikus zenét, még újdonság volt, de ma már önmagában nem érdekes.

Fine Cut Bodies: Illetve szerintem ez a "magyaros zene" dolog nagyrészt lózung. Azt gondoljuk, hogy Magyarországon magyar zenéket csinálnak, de nagyjából senki nem csinál magyar zenét, majd' mindenki olyat csinál, ami a világban is megy. Nincsen meg hozzá a kulturális háttér, tehát az, hogy az emberek leülnek a szekvenszer elé zenét csinálni, és közben van mögöttük valamilyen Kárpát-medencei zenei tudás, amit összekevernek a nyugati elektronikával, és kijön ebből egy magyaros vagy magyar hatású dolog – néhány kivételtől eltekintve nincs ilyesmi. A magyar elektronikus tánczene 99 százaléka nagyjából megkülönböztethetetlen a nyugatitól.

DST: Producerként, dj-ként semmi hátrányt nem tudok mondani, de partiszervezőként volt olyan érzésem, hogy nem kifejezetten előnyös, ha Magyarországra akarunk hívni valakit. Most már van olyan szintű a klubélet, hogy meg tudjuk fizetni a leghíresebb előadókat is, de korábban éreztem, hogy Magyarország nem annyira vonzó, mint az európai szemmel egzotikusnak csábító országok (pl. Ausztrália). Hiába van nálunk épp akkora parti, mint Melbourne-ben, egy távoli helyre eljutni mégis csak nagy szónak számít, míg Budapest csak egy buli a sok közül.

Ugyanakkor van olyan, hogy francia electro meg skandináv színtér.

Fine Cut Bodies: Annak sincs túl sok köze a francia kultúrához, csak annyi, hogy onnan indult egy áramlat. Tőlünk meg még nem indult el semmi ilyesmi.

És van arra esély, hogy tőlünk induljon valami?

Fine Cut Bodies: Bátorság kéne hozzá, ami egyelőre még eléggé hiánycikk. A magyar producerek próbálnak megfelelni a nemzetközi trendeknek, nem azok megújítása a céljuk.

Coldfish: A probléma alapvető oka a kollektíva hiánya. Nincs meg a kellő összetartás. Mindenki elindul a saját útján. Köztudott, hogy a szakmán belül is vannak komoly ellentétek, ami további problémákat szül. A jelen helyzet szerint nincs rá lehetőség, hogy olyan terméket tudjunk letenni az asztalra, hogy az esetlegesen hatással tudjon lenni a meglévő külföldi irányzatokra.

Ez előbb azt mondtad, hogy nem is érdemes Magyarországra zenét csinálni. Kialakulhat egy magyar kollektíva, ha a zenészek eleve a külföldet célozzák?

Coldfish: Ezt válasszuk külön: beszélünk tényekről és beszélünk lehetőségekről, hogy mi van és mi lehetne. Ha lenne valamiféle összetartás, akkor lenne esély arra, hogy nemzetközi szempontból is fontos legyen a magyar színtér.

Fine Cut Bodies: Szerintem a lényeg az, hogy valaki mer-e érdekes zenét írni, vagy sem. Ahhoz nem kell feltétlenül kollektíva, bár jót tesz az ember egójának, ha valaki bátorítja.

Kovacs/Savages, Budabeats: De nem csak rajta múlik, hogy fölkapják-e, nem?

Coldfish: A bátor zenész hatással tud lenni az őt körülvevő zenészekre, majd később együtt hatással lehetnek a szcénára, és így tovább. Ha ezek a zenészek továbbra is összetartanak és odafigyelnek egymás munkáira, netán még segítik is egymást, akkor együtt még ütőképesebbet alkotnak és megvan rá az esély, hogy erre még többen figyelnek fel – és ez elindíthat egy folyamatot. Az én definícióm szerint innen indul a kollektíva fogalma.

DST: Én is úgy látom, hogy nagyon sok kreatív ember van nálunk, de az érdekes kezdeményezések általában megrekednek egy szinten. Az egyéni hangot kialakító zenészeknek nincs meg a megfelelő támogatottsága, vagy ha igen, az sem egyhangú. Összetartás nélkül csak az van, hogy mindenki a saját dolgát csinálja. Egyébként én sokat gondolkodtam azon, hogy honnan jöhetne valami még valami újítás, mi lesz vajon a zenében a következő kattanás, de nem tudom; úgy tűnik, mintha már mindent megcsináltak, hatvanhatszor ide-oda megcsócsáltak volna, ami a tánczene hagyományos elemeit illeti.

A netlabelekkel próbáltok kollektívát kialakítani?

Fabók András, Soundpill: Meg lehet ezt próbálni, hogy összehozzuk az embereket, de az már nem a netlabelen múlik, hogy létrejön-e egy kollektíva.

Gandharva, Budabeats: Ezzel mi eddig nem nagyon próbálkoztunk, mondjuk nehezebb is a dolgunk, mert vannak külföldi és magyar előadóink is.

Az aktuális hangzás követése, remixek, eklektika

Mennyire fontos egy külföldi internetes, nem internetes érvényesülésnél, hogy valaki kövesse az éppen aktuális hangzást, stílust? Kívülről nézve két ellentétes érdek látszik: egyrészt nyilván könnyebb befutni, ha valaki divatos dolgot csinál – másrészt ha ugyanolyat csinál, mint mindenki, akkor nehéz feltűnni.

Fine Cut Bodies: Ebből a szempontból sem érzem, hogy Magyarország más lenne: mindenhol úgy van, hogy ha valami menő, akkor a producerek nagy része olyat fog csinálni. Pontosan ezért adódik olyan ritkán valami nagy durranás, mármint ami tágabb perspektívából is az. Nagyjából évente vagy kétévente valaki csinál valami igazán újat, és abból nagy hype kerekedik. Itthon is lehet, hogy egyszer csak megjelenik egy olyan saját hang, ami annyira ütőképes, hogy egyszerűen elkezdik mások is másolni. Akár egy ember is lehet ilyen hatással. Tulajdonképpen például a fidget house-t is egy ember, Switch indította el, és most ez az egyik legnagyobb durranás a house-ban az egész világon. Ha Dave Taylor (Switch) Magyarországon élne, akkor ez elindulhatott volna innen is. Szerintem ez nem országokról, hanem egyes producerekről, esetleg kollektívákról szól - hogy van-e valakinek bátorsága felvállalni a saját hangját, vagy csak próbál beilleszkedni a trendekbe.

Mit számítanak a remixek? Egyálatlán milyen fajta remixek tudnak nagy feltűnést kelteni?

Coldfish: A remix jó lehetőség lehet, főleg, ha egy nevesebb zenész kér fel rá.

Fine Cut Bodies: Árukapcsolással a te neved is odakerül az övé mellé.

DST: Én úgy látom, hogy egy jó remix inkább a remixernek hoz ismertséget – ha az jobban tetszik a hallgatónak, mint az eredeti, akkor inkább annak fog utánanézni. De ha nem a zenész, hanem a kiadó szempontjából nézzük, akkor persze nagyon fontos, hiszen ha egy elismert remixer munkáját jelenteti meg, akkor a kiadó neve is bekerül a köztudatba, hogy ott jó, minőségi zenék jelennek meg. Nekem is remixelték már zenémet, de az eredeti szám eladásait ez nem növelte.

Fine Cut Bodies: Sokszor előfordul, hogy egy rádióban, vagy tv-ben játszott remix esetén nem tüntetik fel a remixer nevét. Pedig ha én újrakeverek egy számot, általában az inkább az én zeném, az eredeti csak inspiráció. Zeneileg számomra nincs különbség egy remix és egy saját szám között – maximum az, hogy nem kapok utána mechanikai jogdíjat. Igazából ezért érdemesebb inkább saját zenéket írni, vagy akkor remixelni, ha valakit tisztelsz, és szeretnéd, hogy a neved összekapcsolódjon az ő munkájával. Egyébként nekem időben is ugyanannyi idő egy remix, mint egy saját szerzemény.

Soundpill, Budabeats

Mivel lehet jobban betörni, egy híres előadó remixével, vagy egy kevésbé híres, inkább csak a műfajon belül elismert előadóéval?

Fine Cut Bodies: Rengetegen csinálnak nem hivatalos remixeket (bootlegeket), akár indiepop zenékből vagy más pop idolok számaiból. Mivel ugye manapság elég könnyen terjednek ezek a zenék, nem szükséges cd-n, vagy bakeliten megjelentetni őket ahhoz, hogy sok dj-hez eljussanak. Ezek között vannak olyanok, amiket nagyon felkapnak, és sokat végül ki is adnak hivatalosan. Ráadásul mondjuk például egy Madonna-bootleg eljut Madonna kiadójához, a készítőjének a nevével együtt és elképzelhető, hogy később eszükbe jut az illető valami hivatalos remix ügyében is. Dave Taylort, azaz Switch-et régóta ismerem, például ő rengeteg bootleget csinált: amikor először találkoztunk négy-öt éve, legalább húsz olyan remixet adott nekem, amiket amerikai r&b-ből, hiphopból csinált, mert szerette ezt a zenei világot. Szintúgy Radio Slave, aki nagy diszkófanatikus, így abban a zenei világban remixelt sok zenét. Legtöbb ezek közül nem is jelenik meg, nem lehet kapni, csak egymásnak adják a dj-k. Vagy a legjobb példa Adam Freeland, az ő Nirvana-bootlegjéből soha nem lett hivatalos kiadvány, de az egész világ azt játszotta, lényegében ez juttatta oda, hogy szupersztárként ő is Los Angelesben él, haverkodik a hollywoodi erőkkel. Természetesen be is perelték, de mivel ő csak a szerzője volt a remixnek, nem az ő felelőssége, ha "valaki" illegális csatornákon árulta is.

DST: A dubstep ebből a szempontból másként működik, ugyanis ebben a meglehetősen zárt világban még mindig eléggé elítélik a populáris, kommersz dolgokat. Egy-két próbálkozás volt bootleg-készítésre a műfajban, de nem volt jó visszhangjuk. Inkább arra van példa, hogy a műfaj gyökereivel foglalkoznak, dub és reggae klasszikusok vagy ismeretlen számok a capella (hangszer nélküli, csak énekes) verziói alá tesznek új kíséretet. Ezt végülis nevezhetjük bootlegnek, de inkább átiratként publikálják.

És fordítva, ha titeket remixelnek? Nyilván arra is van példa, hogy a remix viszi el az eredeti számot.

Fine Cut Bodies: Ezt ki kell számolni, hogy megéri-e bizonyos összegért (esetleg egy csere-remixért) szerezni egy híresebb előadót, hogy remixet csináljon. Alapvetően ez jó eszköz arra, hogy megtaláljanak. Ugyanis az a kérdés, hogy hogyan tudod az embereket a saját branded, zenéd vagy kiadód felé terelni. Az ilyen aggregátorok kitalálása, "üzemeltetése" a promóció feladata. Ha például egy kiadványra készít egy minimálremixet Ricardo Villalobos, az lehet, hogy egy rakás pénzébe kerül a kiadónak – de egyrészt abból valószínűleg el is lehet adni egy csomót, másrészt sikerül embereket odairányítani a kiadó közelébe, akik akkor már belehallgatnak a többi számba is.

Headshotboyz: Nálunk az eddigi egyetlen hivatalos kiadásunknál a kiadó főnöke csinált egy remixet, és sokkal többen vették meg azt a számot, mint az eredetit. Az elektronikus zenében legfontosabbnak számító internetes áruházban, a Beatporton a top százban az simán benne volt, mi meg nem. Ennyit számít egy ismert név. Ha valaki csak nézelődik a Beatporton, az valószínűleg egy olyan nevet fog beírni, amit ismer, míg annak ugye kicsi a valószínűsége, hogy egy ismeretlenre keresnek rá.

Fine Cut Bodies: Például a Beatporton a vásárló bejelölheti kedvenc előadóit, kiadóit, és amikor belép legközelebb, jelzi nekik a rendszer, hogy kinek volt az elmúlt időben új megjelenése. A kiadók pedig látják a statisztikát, hogy a hozzájuk tartozó előadókat hányan jelölték be. Ha olyasvalaki, akit öt-hatszáz ember a kedvencei közé rakott, készít egy remixet valakinek, akkor ezek az emberek látják a remixelt előadó nevét is – legalább egyszer. És minél többször látnak egy nevet, annál inkább belehallgatnak. Ezt a kiadói statisztikákban egyébként lehet is látni: mondjuk egy zenészt az első kiadványánál az első héten még senki nem jelöli be, aztán két-három hét múlva tizenöt-húsz ember, a következő kiadványnál újabbak. Ha valaki folyamatosan jelen van, akkor egyre többen fogják megtalálni – ha viszont nem ad ki egy ideig, akkor el is kezd csökkenni azok száma, akiknek a listáján ott van. Ki lehet tehát esni a pixisből, ezért fontos a folyamatos jelenlét.

Ti gondoltatok arra, hogy remixelőket kérjetek fel?

Fabók Péter, Soundpill: Egy remixversenyünk volt, fele-fele arányban jöttek nevezések a kiadó zenészeitől és külsőktől. Igazából csinált egy kis hype-ot, ha nem is óriásit, de érdemes volt kipróbálni.

Gandharva, Budabeats: Nálunk ez kétirányú, egyrészt Suhov kapott egy felkérést egy New York-i kiadótól, illetve a következő kiadványunk egy Ez A Divat-remixlemez lesz, két Budabeatses előadó és egy nevesebb angol producer készítik majd.

Nektek nyilván muszáj tájékozódnotok a külföldi blogokról. Szerintetek a magyar hallgatók, akik érdeklődnek az elektronikus zene iránt, mennyire olvassák ezeket az angol nyelvű blogokat?

Fine Cut Bodies: Az nagyon érdekes, hogy pont azok, akik tájékozódnak kinti oldalakról, azok kevésbé elitista módon viszonyulnak a zenéhez. A kilencvenes évek közepén azok, akik elektronikus zenét hallgattak, rengetegféle zene iránt érdeklődtek, és igazából nem is tettek különbséget mondjuk a breakbeat és a drumandbass között. Elmentek bulikba, és ott sokfélét kaptak. Már viszont eléggé szegregálódtak ezek a műfajok. A blogszcénában azt érzem, hogy visszatért az az attitűd, amikor kevésbé elitistán kezelik a dolgokat: "tetszik ez a zene is, az a zene is meg amaz is". Nem annyira tematikusak, hogy csak mondjuk tech-house és kész. Nyilván vannak olyanok is, de Magyarországon az a közeg, amely olvasgat ilyen dolgokat, eklektikusabb. És szerintem ez nagyon jó lenne, ha visszatérne a gondolkodásba.

Ez törvényszerű is, nem? Azzal, hogy nem fizikai megjelenések (bakelitlemezek, cd-k) vannak, sokkal több zenét hallgatnak az emberek. És soha annyira nem keveredtek műfajok, mint mostanában.

Fine Cut Bodies: Igen, de közben a partikon nincs ez az eklektikusság. Elmész egy buliba, és meg kell kérdezni, hogy mit lehet játszani, és azon belül is milyet. Gyakran előfordul, hogy a közönség egy breakbeat-buliban meghall egy house-t, és nem érti, mi ez. Persze fordítva dettó. Akikben van egyfajta éhség az új és érdekes zenékre, nem biztos, hogy azonosak azokkal, akik eljárnak ezekre a klubestekre. Létezik egyfajta eklektikus hallgatói bázis, ez viszont a partiszcénában nem nagyon köszön vissza.

Ez biztos függ a kortól is: a fiatalabbak, akik inkább digitális formájában ismerték meg a zenét, mintha sokszínűbb partikba járnának.

Headshotboyz: Én úgy veszem észre, hogy a fiatalabbak inkább mindenevők. Ahogy a blogokban jön vissza a sokszínűség, úgy ez a közönségben is kezd felbukkanni. Mi sem játszunk egy stílust az Ektivben, van benne egy kis eklektika, ami pár éve még nem nagyon volt. Ha valaki elment egy tech-house buliba, ott tech-house ment. Nálunk meg szól francia elektró, fidget, bassline house, meg éppen amit még összeszedünk.

Gandharva, Budabeats: Szerintem ez, amiről beszéltek, hogy úgy mondjam, a nagyon elektronikus műfajokra igaz. Mert a régebben divatos műfajokat, pl. downtempót, triphopot, jazzt, vagy funkos dolgokat játszó dj-k Magyarországon freestyle-ban utaznak. Bár lehet, hogy ez annyira nem jó, hogy ezek annyira eklektikusak, mert ezeknek a buliknak a látogatottsága elég alacsony. Ahhoz képest egy breakbeat buli sokkal látogatottabb – lehet, hogy éppen azért, mert tudják, hogy azt kapják, amire odamennek.

Fine Cut Bodies: Nem biztos, hogy ez ettől függ. A nagy tömegek nem azért mennek egy buliba, mert ilyen vagy olyan zenét fognak kapni, hanem a hype alapján. A hangulat számít, ami nem biztos, hogy függ a műfajtól. Egy elektro-parti egy ereszd-el-a-hajam rockandroll-hangulata egészen más, mint mondjuk egy bólogatós, hallgatós buli feelingje. Ezek olyan címkék, amik nem feltétlenül fedik a kialakult zenei műfajokat. Én mindig úgy gondoltam, hogy a fontosabb a hangulat, a vibe, mint az, hogy milyen műfaj köré szerveződik az este. Csak hát a dj-nek sokszor úgy egyszerűbb, ha kitalálja, hogy ő mondjuk "trance dj" lesz, akkor csak a trance-lemezeket "kell" meghallgatnia. Ezzel persze rengeteg más impulzustól fosztja meg magát és közönségét.

Gandharva, Budabeats: De ez azt jelenti, hogy nem igazán érdekli a zene, ha a hozzáállás az, hogy csak azt "kelljen" meghallgatnia.

Fine Cut Bodies: Általában én nem vagyok jó véleménnyel a dj-kről. Általánosítani nem lehet, de a legtöbb bulin játszó lemezlovász szerintem erőteljesen tehet arról, hogy az emberek zenei kultúrája, gondolkodása beszűkült. Amint kialakul a hype valami körül, rögtön elkezd szűkülni az a műfaji korlát; a végén már emberek tízezrei buliznak hétvégenként ugyanolyan zenékre hat órán keresztül. Egyszer egy barátom kiadója egy neves angol szaklap kritikusától azt a reakciót kapta egy új breakbeat-lemez kapcsán, hogy "ez már nem breakbeat, mert manapság nem lehet háromnál több layer (réteg) a breakbeat zenékben". Nagyon nehéz ebből kijönni: ilyenkor van az, hogy valami kifullad, és akkor az emberek keresnek valami új hype-ot.

Napi négy-öt óra kapcsolattartás, sokszínűség és arculatépítés 

Mennyi időt töltötök a promózással, barátkozással, küldözgetéssel – internetes kapcsolattartással? Hogy aránylik ez a zenéléssel töltött időhöz?

Coldfish: Részemről napi négy órát simán. A MySpace az öt-tíz perc, de nem erről van szó, hanem e-mailekről, kontaktokról. Egy zenész napi tizenkét-tizenhárom órát eltölt a zenével kapcsolatos dolgokkal, de ez nem jelenti azt, hogy akkor meg is térül a befektetett idő. A kapcsolattartást elvárja tőled a szakma. Egyszerű példával élve: ha jó futó akarsz lenni, akkor futnod kell minden nap, beleölni rengeteg időt és energiát, de ez még közel sem jelenti azt hogy te leszel az olimpiai bajnok.

Fine Cut Bodies: Egy bizonyos szint után megteheted, hogy kikapcsolod a chat-programot, de az alatt nem.

Headshotboyz: Napi három-négy óra nekünk is. Nem csak az e-mailek, hanem promókra válaszolni, azokat küldözgetni. Elindítom a chatprogramot, csomó külföldi zenésszel van kontaktom, velük is bájcseverészek, mert igazából a kontakton alapszik minden. Ha ez megvan, akkor lehet puhatolózni, hogy esetleg valami közös zenélés, ilyesmi.

Coldfish: Nem mindig üzletről vagy zenéről van szó. Egyszerűen fenn kell tartani a kontaktot, hogy mindig képben maradj. Igazából ez a sok idő.

Fine Cut Bodies: Igen, néha úgy tűnik, mintha ez ilyen haszonelvű foglalatosság lenne, pedig nem. Én is egy csomót kontaktolok, de olyan zenészekkel nem, akiknek a munkásságát nem tartom izgalmasnak. Akikkel jóban vagyok, akinek szeretem a zenéjét, azokkal felveszem a kapcsolatot, és ebből kialakulhat egy barátság. Alapvetően inspirálóan hat az, hogy olyan emberekkel veszed körbe magad, akiknek a zenéje megmozgat téged. Tehát nem egy olyan "üzleti modellről" beszélünk, hogy az ember mindenkivel megbeszéli az időjárást, csak hogy vegyék meg a zenéjét. Úgy is tűnhet, mintha az ember a haverokkal cseverészne, de közben eszméletlen sok időt tud elvenni. És ha ebből kiesel, az rettenetesen meglátszik az eladásokon, a fellépéseken. Megérzed, ha nem vagy jelen folyamatosan kiadványokkal, fórumokon, nem írnak rólad a netes újságok – bármit, csak legyen valami, akár egy exkluzív mixet csinálsz, akár egy interjút készítenek veled. Nagyon sokszor van az, hogy még szívesebben írnék zenét, minthogy cseverésszek. De nem lehet, mert akkor eltűnik az ember.

Fabók Péter, Soundpill: Ezért kell egy jó menedzsment.

Fine Cut Bodies: Persze, dehát senki nem menedzsel nem eléggé ismert előadókat. Az nem jó üzlet, ha nem keres a menedzser vele semmit. Persze a két szép szeméért biztos talál az ember valakit, aki egy hónapig nagyon lelkes, de a második hónapban már azért neki is munkának fog tűnni.

Coldfish: A menedzsmentnek onnantól van értelme, ha többezres eladásokról beszélünk. Amíg nincs meg ez a szint, addig tulajdonképpen nincs dolga a menedzsmentnek.

Fabók Péter, Soundpill: Mi inkább a sajtókapcsolatokat építjük, promotáljuk az előadóinkat. Nem töltünk vele annyi időt, amennyit szeretnénk és amennyit kellene: nagyjából napi egy-két órát. Ez a kevés munka megtérült, mert hozta a látogatókat az oldalra – nem tudjuk, hogy a sokkal több munka mennyi látogatót hozna.

Gandharva, Budabeats: Én egyetem mellett csinálom, úgyhogy viszonylag sok időm van rá. Főleg külföld felé nyitok, dj-k és kiadóvezetők felé. Én nem szoktam "bájcsevegni".

DST: Én napi nagyjából félórát szoktam e-mailezni, ennél többre nincs nagyon lehetőségem. Szerencsére sokkal több időt tudok zenéléssel tölteni. Régebben ez fordítva volt, de nem is nagyon szerettem. A kapcsolatépítgetés nem az én világom, sosem volt az. Kicsit olyan ez, mint hogy haverok jönnek-mennek, a barátok maradnak: ha megjelenik egy lemezed, az maradandó dolog, amit a saját kreativitásodnak köszönhetsz – és nem sokszor érdekektől vezérelt „spanolásnak”. Vannak persze olyan dj-k, akik annak köszönhetik az elismertségüket, hogy olyan zenéket tudnak beszerezni, amiket más még nem kapott meg; pedig az az igazi jó dj, aki mindenki számára hozzáférhető zenékből is ki tudja választani az értékes darabokat, azokból valami egységes szettet felépít, és ezt még a közönségnek is "el tudja adni". Szóval a kapcsolatépítés egy szép dolog, de én a zenészeket, dj-ket inkább művészi szempontok alapján igyekszem megítélni.

Az Ektivben ugye három előadó van, illetve a Kollektiva dj-i. Mennyit ilyen munkát vesz le ez a vállatokról?

Headshotboyz: Az Ektiv tulajdonképpen egy olyan ügynökség, ami menedzsmenttel, fellépésszervezéssel és pr-ral is foglalkozik, szóval ők a hivatalos csatornákon nyomnak bennünket. De vannak dolgok, amiket sokkal könnyebb személyes kapcsolatok alapján csinálni: ha egy előadó egy promóval jön, azt nem fogom továbbküldeni. Főleg, ha egy nagyobb név, milyen lenne már az, hogy "beszélj a menedzseremmel"?

Coldfish

Mennyire fontos az érvényesülésben egy ütős, rövid, jól megjegyezhető mondat, vagy sajátos megjelenés, vagy egy jellegzetes szám, ilyesmi? Akár az olyasmi, hogy "Ő az, aki azt a Backstreet Boys-remixet csinálta!" Törekedtek arra, hogy ebben az információval telített világban kialakítsatok ilyet, vagy a folyamatos építkezésben bíztok inkább?

Headshotboyz: Mi féltünk is a Backstreet Boys-remixtől, amit azért írtunk, hogy gerjesszen egy kis hype-ot. Aggódtunk, hogy ránk kerül a pecsét, hogy "akik a Backstreet Boys-remixet csinálták", és nem az eredeti számainkon lesz a hangsúly. De ez szerencsére nem így történt. Van, aki csak erről ismer minket, de azért általában utánanéznek, hogy ki csinálta, az mit írt még.

Fine Cut Bodies: Általában azt szokták mondani az okosok, hogy érdemes nagyon pontosan belőni a célközönséget és nagyon leszűkíteni, hogy mit akar az ember, mert így lehet nagyot dobbantani. És ez nagyjából így is van, de mi ezt nem szeretnénk, ezért nem is ez az utunk a Chivel. Bár nehezebb terep, de mi abban bízunk, hogy hosszú távon működik az is, hogy mindenféle dolog belefér, és nem csak ez a nagyon pontosan belőtt: "te ez vagy!" Sokan csinálják azt is, hogy projekt-jelleggel létrehoznak minibrandeket, csak a hype-ra felülve csúcsra járatják, aztán egy év múlva eldobják és valami másba fognak ugyanígy. Ebben, hogy egyértelműen belődd a célközönséget, nagyon sokat segít, ha megvan az erős vizuális és hangzásvilág, ami meghatározza a brandet – és az, hogy ebből ne nagyon mozdulj ki, mert az a hallgatót csak összezavarja. Üzletileg valószínűleg ez a jobb megközelítés.

Coldfish: Fontos a megjelenés, de ez személyenként változik. Nagyjából nyolc éve ezzel foglalkozom, van némi referenciám és azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy úgy nézzek ki, ahogy akarok, anélkül hogy ebbe bárki belekötne.

Fine Cut Bodies: Igen, de azt nem engedheted meg magadnak, hogy ne nézz ki "sehogy". A vizuális körítés része kell, hogy legyen a Coldfish-brandnek.

Coldfish: Persze, de attól, hogy kalapot hordok, nem fogok százzal több lemezt eladni. Ez talán annyiban segít, hogy azok számára, akik kíváncsiak a zenémre, talán könnyebben beazonosítható lesz a személyem is. De ez nem fogok például meztelenül rohangálni a fellépéseken csak azért, hogy odafigyeljenek rám az emberek.

Gandharva, Budabeats: Nálunk a logó segít leginkább abban, hogy jól beazonosítható legyen a dolog.

Fabók Péter, Soundpill: Számunkra is az első pillanattól fontos volt az erős vizuális megjelenés, a kapszulákkal és hasonlókkal.

Bakelit és digitális megjelenés, rock és elektronika, illegális letöltések

Mekkora súlya van még a fizikai megjelenésnek? Megosztja-e a szakmát, a felhasználókat érdekli-e, számotokra mi a fontos?

Coldfish: Ennek leginkább szakmai jelentősége és referenciaértéke van, komolyabban veszik az embert. Véleményem szerint a közönséget ez egyáltalán nem érdekli.

Headshotboyz: Ha csak a saját példánkból indulunk ki: régen gyűjtöttünk bakelitet, ma nem. Felesleges, ráadásul ha digitálisan vásárolsz, várni sem kell rá. Ez persze műfajtól is függ: a drumandbassben inkább ragaszkodnak a bakelithez, a bloghouse pedig ugye blogokról indult, nem is voltak fizikai megjelenések.

Budabeats: Nekünk fontos, mi alapvetően a fizikai megjelenésért csináljuk. Egyfajta közvetítő szerepét játsszuk a kiadók irányába, promólemezeket adunk ki, amiket aztán szétküldünk, hátha valaki felfigyel rájuk. Ha kiadják, onnantól fogva az oldalunkon ingyenesen letölthető anyagok nem lesznek többé elérhetőek, a jogot átadjuk a kiadónak, azzal a fetétellel, hogy tüntesse fel a nevünket a kiadványon.

Fine Cut Bodies: A fizikai kiadvány keveseknek éri meg anyagilag. Amíg a Chi adott ki bakelitet, általában örültünk, ha sikerült nullára kihozni. Promóciós szempontból számított csak. Már másfél-két éve nem adunk ki semmit bakeliten. Ebben az is közrejátszott, hogy a terjesztőnk, az Intergroove tönkrement, és úgy döntöttünk, hogy nem fogunk ezzel küzdeni, hanem digitálisan adjuk ki a lemezeket. Úgy éreztük, hogy nincs már annyi ideje hátra a bakelit-kiadásnak, hogy megérje lefutni a köröket. Azt ugyanis tudni kell, hogy a disztribútor olyan a kiadónak, mint a kiadó a zenésznek. Ugye amikor valaki leszerződik valahova, nem csinálhat meg mindent, hanem csak az jelenik meg tőle, ami a kiadónak tetszik. Ugyanígy a terjesztők – mivel profitorientáltak - megpróbálnak nyomást gyakorolni a labelre, hogy milyen zenéket jelentet meg. Igaz, ma már a digitális boltokkal sem közvetlenül szerződnek a kiadók, hanem ugyanilyen, csak internetes terjesztőkön keresztül (aggregátorok).

DST: A dubstepben viszont egyértelműen a bakelites megjelenés a legfontosabb. Kisebb, bár egyre növekvő számú a digitális megjelenés. A dj-k nagy többsége lemezről játszik vagy dubplate-ről (egyedi nyomású, általában a hivatalos megjelenés előtt kis példányszámban terjesztett lemezeket). A cd-k vagy digitális kiadványok is egyre gyakoribbak, egyre több egykor csak bakelitet megjelentető kiadó ad ki digitálisan is zenéket. Akik más műfajokból kacsingatnak át a dubstepbe, azok számára pedig egyértelműen fontos a digitális megjelenés.

Beszéljünk az élő fellépésekről, amikről azt mondják, hogy ma ezekből lehet vagy kell megélnie a zenészeknek.

Fine Cut Bodies: Egy magyar zenésznek leginkább Magyarországon lehet fellépési lehetőségeket szerezni. Külföldi bulikhoz már kell egy nemzetközi ismertség, kapcsolatrendszer, menedzsment, de még így sem egyszerű. Például Angliában nem is értik azt, hogy valakinek ki kéne fizetniük a repülőjegyet, szállást, hiszen mindenki ott van az országon belül. Alapvetően nincsenek arra berendezkedve, hogy mindenféle többletköltséget kifizessenek külföldieknek (kivétel persze az Anglián kívül élő nagy neveket).

Hogy látjátok az elektronikus zene helyzetét összehasonlítva a rockzenével? Például miért sokkal több a netlabel az elektronikus zenében, mint a rockban?

Fabók Péter, Soundpill: A rockzene sokkal inkább fellépés-specifikus dolog. Egy netlabel meg leginkább a promócióról szól, szerintem más a filozófiája.

Fabók András, Soundpill: Szerintem az elektronikus zene is közönség-specifikus.

Gandharva, Budabeats: Az internetet használó emberek nagyobb százalékban hallgattak elektronikus zenét a korai időkben.

Fine Cut Bodies: Eleinte a dubtechnóban indultak az első kiadók, aztán megjelentek más műfajokban is, kísérleti elektronikában, downtempóban, jazzes dolgokban. Nem tudom, mennyire vannak rockzenei netlabelek, de akár még létezhetnek is.

Fabók Péter, Soundpill: Elektronikus zenét sokkal könnyebb rögzíteni, hiszen eleve számítógépen történik, vagy legalábbis gépeken készül.

Coldfish: Nem ez a lényeg, hanem az, hogy egészen mások a célok. A rockzenésznek az a célja, hogy közvetlenül a közönség elé vigye a zenét. Az elektronikus zenésznek is, csak egészen másként, más formában. A rockzenében fontos a közvetlenség, míg az elektronikus zene sokkal több közvetítőn megy keresztül, míg eléri a hallgatót. Sokkal összetettebb dolog. A jövőben - ha lehet ilyen jóslatokba bocsátkozni - a rock sokkal kevésbé lesz aktuális. Húsz év múlva korántsem lesz olyan fontos tényező a piacon. Az elektronika egyre jobban belecsúszik majd a rockzenészek világába, és részben el is emészti majd. Éppen úgy, ahogy a rockandroll kialakult, az is egy szubkultúra volt a maga idejében – ugyanígy történt vagy történik az elektronikus zenével. Mindegyiknek megvan a maga ideje. Ahogy a rock a múlt és a jelen, úgy az elektronikus zene a jelen és a jövő.

Fine Cut Bodies: Szerintem a rockzenét nem is az élteti, hogy milyen hangszereken játszanak, hanem az, hogy a koncerteken kell a rockandroll feeling. Hangulatára ugyanazt a zenét elő lehet állítani otthon is egy szobában, nem gitárral, hanem széttorzított szintikkel, satöbbi. De a rockzene attól rockzene, hogy van egy "fizikai" része, ami igazából nem is magából a zenei műfajból fakad. Az a kérdés, hogy mifelé megy a performance-része az elektronikának. Ha a zenészek olyan kütyükkel, kontrollerekkel tudnak majd dolgozni, amikkel lehet színpadi show-t csinálni, abban a pillanatban ugyanezt az energiát le lehet adni másfajta zenével. A rockandroll azonban egyelőre nem nagyon van jelen az elektronikus zenében.

DST: Valóban, a live act (amikor valaki laptopról, élőben adja elő a számait) a közönség számára alig különbözik a dj-zéstől – inkább csak a műértőket érdekli, hogy meg tudja csinálni élőben is. A közönség többsége jól akarja érezni magát. Viszont az elektronikus zene a rockkal összevetve kissé ridegebb, gépiesebb világába már most is emberi hangot tud hozni az mc-k jelenléte. Most például a Szigeten a dubstep-esten négy mc is nyomta, és igazi koncerthangulatot tudtak teremteni.

Fine Cut Bodies: Az a kérdés, hogy a rockzenészek mihez ragaszkodnak; mi választja el a live acteket a rockzenétől.

Kovacs/Savages, Budabeats: Szerintem a konzervativizmus. Ha kiállsz egy KAOS-paddel és a pc-vel, az ma még olyan "bohóckodásnak" számít.

Fine Cut Bodies: Szerintem ez majd változni fog.

Végül beszéljünk egy kicsit az illegális letöltésekről.

Coldfish: Szerintem ez nagyon fontos probléma, mindenkire hatással van.

Gandharva, Budabeats: Ránk nincs hatással, mert ugye a mi kiadványaink eleve ingyenesek.

Coldfish: Szerintem attól még rátok is hatással van, hiszen közvetlenül vagy közvetve az egész szcénát befolyásolja ez a probléma.

Fine Cut Bodies: A Chinek is van netlabelje, és láttunk már olyan orosz oldalakat, ahonnan pénzért lehetett letölteni az ingyenes kiadványainkat. Én egyébként ha találok a neten linkeket a kiadványaink illegális letöltéseire, akkor szoktam írni, és le is szokták szedni. De ha nagyon sokat kéne ezzel küzdeni, akkor nem csinálnám. Belátható időn belül az ilyen áruházak, mint a Beatport, át fognak alakulni. Ha nem is lesz ingyenes minden zene, de valami olyan árképzés fog kialakulni, hogy nem éri majd meg az embereknek elkezdeni torrentekkel vacakolni, keresgélni.

Coldfish: Ennél is alacsonyabb?

Fine Cut Bodies: Igen, mert szerintem van egy olyan árszint, ami alatt már nem fog az ember energiát fektetni abba, hogy különböző torrent-oldalakon, vagy rosszul működő blogkeresőkön nézzen utána – ha lesznek boltok, ahol például a telefonodon egy perc alatt megkapsz jó áron mindent, ami érdekel, akkor nem vacakolnál ezekkel.

Coldfish: Optimista vagy...

Fine Cut Bodies: Szerintem érdekes időszakot élünk, amikor a zeneipar átalakul – bár persze azt még nem látjuk, hogy hogyan. De olyan rémképeim nincsenek, hogy egyszer csak már senki nem fog zenét írni. Bízom benne, hogy a gazdaság ezt majd rendbe fogja rakni. Lesznek emberek, akiknek meg fogja érni úgy is zenét írni. A film és a zene két olyan üzletág, amire nem kell generálni a keresletet, csak ki kell szolgálni; aztán majd úgyis kialakul az egyensúly, hogy mennyit hajlandóak arra áldozni az idejükből és a pénzükből, hogy megjelenjen a zenéjük. Persze különböző más javadalmazási modellek is szóbajöhetnek.

Headshotboyz: Nekünk vannak olyan számaink, amiket eleve nem akarunk kiadni, mert például bootlegek – ezeket természetesen mindenhova elküldjük, és az a jó, ha minél több helyre felkerülnek, mert ez jó reklám. Ha viszont egy számra felfigyel egy kiadó és fizetős oldalon terjeszti, akkor szoktunk írni blogoknak, akik felteszik, hogy szedjék le.

Fine Cut Bodies: Az a nehéz, hogy felnő most egy generáció, amelynek tagjai számára nem is érthető igazából, hogy miért ne tölthetne le copyrightos tartalmakat a netről ingyen, mikor ott van előtte.

Soundpill

A Soundpill próbálkozott azzal, hogy PayPalon lehet támogatni a kiadót.

Fabók Péter, Soundpill: Igen, másfél hónapja tettük ki, de egyelőre senki nem gondolta úgy, hogy támogatni szeretne minket. Nem lett a tizenhétezer ingyenes letöltésből egyetlen fizető látogató sem, eddig.

Fine Cut Bodies: Sokan vagyunk úgy ezzel, hogy letöltünk valamit, mert kíváncsiak vagyunk rá, aztán valamikor sokkal később meghallgatjuk – de már nem keressük vissza, hogy honnan is szereztük be, nem megyünk vissza, hogy fizessünk valamennyit.

Kovacs/Savages, Budabeats: Kíváncsi vagyok, hogy ha tíz forint lenne egy letöltés ára, mennyien töltenék le.

Coldfish: Nem az a lényeg, hogy mennyibe kerül. A egyszerű felhasználónak onnantól kezdve, hogy fizetni kell érte bármennyit is, már problémát okoz, és inkább illegális eszközökhöz nyúl.

Fine Cut Bodies: Nagyon egyszerűvé és rutinszerűvé kell válnia a fizetésnek is, hogy az emberek szinte észre sem vegyék.

 

keco | 2008.09.11. 22:03 1
Mi az, hogy: mi a különbség az elektronikus zene(?) és a rock között?? Ilyen idióta, kretén kérdést hogy lehet feltenni???? Egyértelmű, hogy zenének csak a rock-ot és minden egyéb HANGSZEREKKEL képzett zenét nevezünk ZENÉNEK. Kb. ennyi a különbség.
Vikipop | 2008.09.11. 22:59 2
Ehhez a beszélgetéshez elég lett volna egy msn-konferencia srácok. Kevin, Headshotboyz respect, Coldfish te meg húzz el a sunyiba a kalapoddal együtt...szállj már le Földre ember!
Szkítör | 2008.09.12. 00:03 3
hasznos beszélgetésnek indult de aztán nagy világmegváltó gondolatok nem születtek, derültek ki érdekes dolgok, jó volt olvasni de nagyrészt ugyanazt kerülgette szinte mindenki amit ebben a témában már ezerszer körbejártak, lényeges tanulság nélkül. 2: akkor te még ezek szerint ott tartasz hogy - a quart-ról vett kifejezéssel élve - zenét kizárólag falapra szerelt fémhuzalok piszkálásával és hordóra feszített hártyák püfölésével lehet előállítani? Iskolába is lovon jársz?
Vikipop | 2008.09.12. 00:04 4
Köszönjük kedves lakás, hogy megosztottad velünk mélyenszántó, magvas gondolataidat. Szerintem, ha valaki több, mint 18 és ilyet mondd, az inkább ne hallgasson zenét soha életében, akárhogy is értelmezed ezt a szót! Ülj le!
Exolon Flan | 2008.09.12. 00:07 5
1. azért jó hogy valaki még mindig itt tart :D
Szkítör | 2008.09.12. 00:09 6
természetesen az 1. hozzászólónak ment a kérdés :-) bár egy ilyen cikknél nagyon nem erről kellene megint szólnia a hsz-eknek, de hát mit is várunk el a cikkben is említett kultúrával és szemlélettel kapcsolatban ha itthon még mindig ilyen viták merülnek fel....
tmnk | 2008.09.12. 00:14 7
szép nagy cikk, köszönet érte és tisztelet, hajrá!
seabeast | 2008.09.12. 17:06 8
Érdekes cikk és pár megjegyzés e A rokkal azért nem igazán lehet összehasonlítani az elektronikus zenét mert az előbbi azért jóval öntudatosabb műfaj és tényleg máshogy működik. Elmenni egy két órás rokkoncertre teljesen más mint elmenni egy 7-8-9 órás elektropartiba, ahol a zene az idő legnagyobb részében csak aláfestő valami a csajozáshoz, partizáshoz, arcoskodáshoz, piáláshoz, szal egy mellékes dolog. Meg nem is nagyon versenyezhet vele élő fellépés terén, mert sosem lesz párja annak az élménynek, ahogy egy tömbháznyi színpadon megdörren százvalahányezer wattal 5 poszteracrú figura élőben. Szal ez egy nagyon jól kitalált izé ami lassan 50 éve tán a legnépszerűbb könnyűzenei műfaj. Ettől még az ember fogyhat 2 és félkilót egy marha jól sikerült klubbulin, de azért ne keverjük már össze a kettőt.
langadam | 2008.09.12. 17:07 9
camille: se hangszer, se elektronika. ez a megoldás. ráadásul ló nélkül, gyalog. komolyan, ha nem lenne my bloody valentine meg mittudomén simian mobile disco, akkor beérném camille cuccával is. így persze néha be kell tenni azokat is.
Szkítör | 2008.09.12. 20:41 10
seabeast lehet neked ez új, de vannak emberek akik egy ilyen 7-8-9 órás buliba is a zene miatt mennek el. a rockal poppal meg hasonlókkal szerintem meg pont az a helyzet amit leírtál, 50 éve megy, elénekeltek eldoboltak meg elgitároztak már mindent amit lehet, sok újdonság a nagyrészben nem igazán van, ezek a standard 1,5-2 órás koncertek is lehet hogy jók valamilyen szinten, de egyrészt ezeken is vannak hullakész emberek (sőt, ha egy fesztivá része akkor méginkább), másrészt meg egy olyan zenekarnál aminek 5 évente jön ki albuma ugyanazzal a cd-vel kell beérned az 5 év alatt :-) de tényleg ne már a rock vs. elektronikus zene harcáról szóljon már ez, annyira egy értelmetlen dolog ez a vita
flynn | 2008.09.12. 23:04 11
10, 12: szerintem valahol mindkettőtöknek igaza is van, meg nem is. seabeastnek abban igaza van, hogy ma már a partik 95%-án a zene tényleg csak aláfestés a felsorolt dolgokhoz. a maradék 5% viszont jól tartja magát, sőt, talán növekszik is, én legalábbis idén feltűnően sok ismert név partiján voltam, ahol mindenki a zenéért ment (pl.: layo & bushwacka, rex the dog, fairmont, andrew weatherall, sinden, edit, scuba stb. - és az a meglepő, hogy tényleg sorolhatnám még). ennek én örülök, mert nem tudom mikor volt számomra utoljára ennyire fun partizni, mint idén, pedig most már hat-hét éve masszívan eljárok havonta legalább két hétvégén (de inkább van az három-négy). abban meg szkítörnek van igaza, hogy a legtöbb banda tényleg csak 3-5 évente ad ki új lemezt, és egy ilyen időszakban kétszer látni őket nem túl szerencsés (én eddig akárkit láttam így kétszer, második alkalommal mindig csalódás volt). az ugyanakkor szerintem viszont nagy hülyeség, hogy mindent eldoboltak-elénekeltek-elgitároztak ezek a bandák, amit lehet. ennyi erővel ezt az elektronikus zenéhez is hozzávághatnánk. részemről egyébként, nem értem, hogy mibe kerülne akár a partikon is játszani az elektronikus zenék mellett rockzenéket is. nem egy alkalommal láttam már, hogy a dj-k beprótálták ezt, és mindig nagy megőrülés volt a vége.
seabeast | 2008.09.13. 12:44 12
Szkítör (Szerintem ez nem rokk vs elektróó vita, nyílvánvalóan mindkettőnek helye van a nap alatt) Tudom, hogy sok arc élvezi a teszem azt hajnali tartó szettet és tényleg a zenéért ment, de a nagy többség nem ez a típus, legalábbis ez a tapasztalatom. Az meg talán tényleg zöldség, hogy mindent megírtak. A filmművészet sem halt meg, csak mert már mindent leforgattak meg megmutattak. Attól még egy teszem azt idei, de alapvetően hót tipikus sci-fi vagy akármiylen film is üt - ha jó. Ergo egy szimpla rock vagy pop banda is ütni fog 2088-ban, akkor is ha 120 éves eszközökkel operál. Meg nyílván az acid housenak is meg lesz a közönsége akkor is. Egyébként ez a mindent de mindent letöltögetős,internetezős,myspacezős,netlabelező világ szerintem kicsit meg is fosztotta a varázsától a fél zenei világot, műfajtól függetlenül. Adataim nekem nincsenek, csak a megérzéseimre hagyatkozom, de szerintem nagyságrendekkel több előadó van most a színtéren 20 évvel ezelőtthöz képest és mindenki ipari mennyiségben fossa a zenéket magából és az ember mindenhez hozzá is jut már tök ingyen percek alatt. S ez nem biztos, hogy jó.
Szkítör | 2008.09.13. 15:23 13
ja ez igaz, rengeteg az új előadó és megjelenés, követni is nehéz néha, hát még meghallgatni, nyilván jobb is lenne ha nem tudnánk mindent ilyen könnyen és ingyen megszerezni, mert anno az internetes,blogos,torrentes,myspaces idők előtt egy-egy cd nagyobb értéket képviselt, többször újra lehetett hallgatni, több idő volt rá. (persze ma is jönnek ki igazán egyedi kiadványok)
Exolon Flan | 2008.09.13. 23:18 14
szerintem azért jó dolog ez az internetes dolog, mert így meg az az izgalmas hogy a sok szar közül megtalálni, felfedezni azt a kevés jó lemezt és ami jó lemez azt úgyis újrahallgatod, a többit meg elfelejted :D
Zivatar | 2008.09.15. 12:34 15
A '90-es évek közepén Prodigyt, meg a Kémikus fíúkat hallgattam és még sok egyebet persze ami akkor megfogott, bár a rookendroll-ból éltem és élőben zenéltem, (ma is azt csinálom). Nagyon megfogott az energia ami abból a zenékből áradt és érdekelt, hogyan csiálják. Vettem PC-t és elkezdtem itthon barkácsolni jót-rosszat mindenfélét. Mára ugyan úgy kiűrültek ezek a dolgok sablonossá vált mint az általatok kőkorinak nézett rock zene. Már ti is azok vagytok ősemberek és ragaszkodtok egy rég letünt kor zenéjéhez(mindenféle gépi zene) Nem tudom mit hoz a jövő, biztos már válogatják a trendeket irányító guruk, hogy mi legyen a következő dobás. Nem ezek a fiúk lesznek akik itt okoskodnak, okoskodtak. Én újra elővettem a gitárom,bekapcsolom a torzítót kiállok a közönség elé és olyat adok és olyat kapok amit egyenlőre csak ebben a formában lehet megvalósítani. A fizikai részvétel a játszás egy hangszeren+ az éneklés nagyon durva tudatmódosíto szer és mindenféle mesterséges szarok nélkül működik. Még tudnék néhány oldalt írni erről de inkább hagyom és megyek a barátaimmal próbálni megzúzni mert az tnyleg jó!
neutrinoo | 2008.09.16. 11:04 16
látszik a cikkből is,h az elektronikai színtér sokkal jobban be van szabályozva. a zenészek egyben promóterek is, maguk menedzserei. napi sok órát töltenek "bratyizással" ,h jó kapcsolataik legyenek. folyamatos jelenlétet kíván,megy a harc,h bekerüljön valami mixválogatásba stb sztem ez a rockzenénél nem ilyen kiszámított. kicsit olyan marketing-fílingje van az egésznek. ami megütötte a szememet ,h az egyik zenész azt mondta. "Egyébként nekem időben is ugyanannyi idő egy remix, mint egy saját szerzemény." mintha lenne egy séma,h mennyi idő egy dal megírása. azért egy művésznél nem így kéne működnie talán... az új műfajok,hangzások kialakulását án úgy képzelem el,ahogy egy művész reflektál a korra amiben él. mivel nem tudjuk,h 10 év múlva mi lesz a világba,ezért azt sem tudjuk,h milyen hangzás lesz az ami ezt a legjobban leképezi. ezért értékesebek az olyan zenék,amiknek van háttere és időtállóbbak lesznek, mint azok amik csak a technikai újítások újabb hangzások keresésére irányulnak 1-2 éves siker után el is tünnek, csak egy szűk réteg emlékszik már rájuk.
cutoff | 2008.09.16. 14:31 17
szerintem nem kéne pár ember piacorientált hozzáállását alapul véve megítélni az egész elektronikai színteret, ez a pár ember itt az egésznek csak egy igen pici szeletét reprezentálja szerencsére nem mindenki a jó megélhetés és a sztárstátusz elérése reményében készít ilyen zenéket (bár ők általában nem is kapnak túl nagy publicítást) és azt se felejtsük el , hogy az elektronika aránylag jól eladható műfajai mellett (house, breakbeat, trance stb) léteznek sokkal kísérletezőbb, a táncparkettektől és a marketingpörgéstől nagyon távol eső szegmensek is
cutoff | 2008.09.16. 15:33 18
még valami: csak annak van szüksége napi több óra önpromózásra, akire csak a zenéje alapján nem figyelne fel a kutya sem meg ez a brandépítős szöveg.....kb mintha mariah carey managerei beszélgetnének egymás közt. az ilyenek csak lejáratják magukat és a műfajukat is
neutrinoo | 2008.09.16. 17:02 19
#22 természetesen igaz,h az elektronika is legalább olyan sokszínű,mint a rockzene. sőt az utóbbi nagyon sokat köszönhet az előbbinek,ha megnézzük azokat a haladó pop/rock lemezeket amiken olyan effektek/hangzások vannak,amiket korábban csak a periférián működő kisérleti elektronikus műfajok találtak fel. de épp úgy működik fordítva is az előttem szóló által említett prodigy vagy chemical brothers vagy a daft punk is a rockból táplálkozik jelentős részt.
Rónai András | 2008.09.16. 18:19 20
Úgy látszik, ti még nem értesültetek arról, hogy ahhoz, hogy valaki egyáltalán fellépjen bárhol, vagy a zenéjét a szűkebb baráti körön kívül bárki más meghallgassa - bizony már pusztán ehhez önpromózásra, kapcsolatépítésre, minimum energia-, de gyakran pénzbefektetésre van szükség. (Van, hogy ezt nem a zenész csinálja, hanem a menedzser vagy a kiadó.) A "felfigyelés" csak jóval ezután jöhet. Egyáltalán nem csak a "piacorientált" elektronikus zenésznél, hanem bizony _bárkinél. Ebből a szempontból igenis minden zenész, még egy harsh noise- meg egy drone metál-előadó "brandet épít." Egyébként pedig ez a beszélgetés kifejezetten erről szólt, nyilván ezek a zenészek, netlabelvezetők stb. sem elsősorban azért lelkesednek, hogy önpromózzanak, hanem hogy zenéljenek, de itt nem erről beszélgettünk velük.
cutoff | 2008.09.16. 18:29 21
nyilván promó hanganyagot szükséges küldeni a kiadóknak, hogy a delikvensnek egyáltalán lehessen kiadott lemeze, de ez nem ugyanaz a folyamat, mint napi 5 órát szopni külföldi dj-k f...t msn-en, azért hogy "képben maradj" és " forogjon a neved" legalábbis én így gondolom vannak azért ebben is árnyalatok
bede | 2008.09.16. 18:36 22
DE A RAGE AGAINST THE MACHINE NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Rónai András | 2008.09.16. 19:10 23
26 Hát ha összehasonlítjuk azokat, akik maguk kell, hogy a két kezükkel menedzseljék magukat - meg azokat, akik helyett a kiadó szakszemélyzete csinálja meg pont ugyanezt vagy gyakran még alantasabb dolgokat (mondják, van olyan, amikor még a rádiókat is lefizetik, ki hallott már ilyet! persze csak külföldön) - ez utóbbiakra inkább a szűzkurva kifejezés illik, főleg, ha úgy tesznek, mintha ők csak és kizárólag a zenéért, és ugyan semmi, semmi közük a mocskos iparhoz. Amúgy, mint az olvasható, senki sem szopja külföldi dj-k faszát csak azért, hogy bekerüljön egy dj-mixbe - hasonló zenék iránt érdeklődő emberek beszélgetnek, cserélgetnek infót stb. Ez azért rokonszenvesebb, mint hogy van egy szakosztály, akik kitalálják a brandet az előadó helyett.
cutoff | 2008.09.16. 20:14 24
lehet hogy naív vagyok, de szerintem aki olyan minőségű zenét képes létrehozni, ami megállja a helyét mondjuk a rephlex vagy a raster-noton kiadóknál, annak szerintem semmi szüksége önpromóra azon kívül, hogy elküld évi 20 számot a kiadónak, nem véletlen, hogy a nagyon "komoly" neveknek sok esetben nincs is myspace oldaluk (az, hogy a kiadó milyen eszközöket alkalmaz, az tök lényegtelen, azért vannak, hogy ellássák az ilyen "mocskos" feladatokat) az igazán top minőségű zenével nemigen kell szerintem hónapokat házalni kismillió kiadónál, elképzelhetetlennek tartom, hogy pl aphex twin anno úgy futott be, hogy jó kontaktokat épített maga köré sajnos a sok szemét pont azért van, mert a "tét nélküli" bratyizások eredményeképpen azok is lemezszerződéshez jutnak, akiknek amúgy egy péküzemben lenne a helyük
bakfitty | 2008.09.16. 20:25 25
ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy richard james a kilencvenes évek elején futott, ma meg, mikor már lassan a nagypapám is bloghouse remixeket készít a spájzban, kicsit jobban meg kell dolgozni a humán erőforrást.
cutoff | 2008.09.16. 21:41 26
na kibököm a lényeget: kurva ellenszenves ez a coldfish gyerek rá irányult az egész kirohanásom, meg a fajtájára a többiekkel semmi gáz nincsen
kodek | 2008.09.18. 11:18 27
2 dolog cutoff van egy olyan érzésem, hogy nem igazán tekintettél még mélyen ebbe a dologba eddig. Hidd el, még a legnagyobb nevek mögött is komoly promóciós munka áll, sőt, a te általad olyan nagyra tartott elektronikus zenészek némelyikének lehet, hogy épp brittniével azonos a managere. Millió jó zene van, ami soha nem fog kiadásra kerülni... ez ma már rohadtul nem minőség kérdése. Ahhoz meg, hogy valaki zenét csináljon, idő kell, ahhoz meg, hogy jót...na ahhoz meg rohadt sok. Szóval ebből kell megélnie az illetőnek, az meg csak úgy működik, ha kap elég pénzt a befektetett időért cserébe, ez meg csak nyomulással jön össze, meg marketinggel, meg brand építéssel (meg még sok ilyen csúnya-gonosz gazdasági cselszövéssel)
cutoff | 2008.09.18. 12:23 28
kodek igazad lehet: a dolog üzleti oldalába tényleg nem tekintettem bele túl mélyen nyilván az az ideális egy zenésznek, ha a hobbyjából élhet amennyire tudom, ez még a nagy neveknek sem mindíg sikerül, sokan 8 órás főállásban dolgoznak közülük mivel a zenéjük finoman fogalmazva sem túl piacképes meghát nyilván az egy alap, hogy minden nívós kiadónak van arculata, zenei és vizuális téren (pl borítók) egyaránt, ezek kialakítása egyértelműen egyfajta üzleti stratégia, a labelnél futó zenészek fellépéseinek managelése is az, eddíg tiszta amit nem tudok tiszta szívvel elfogadni az az, hogy rengeteg közepes vagy annál rosszabb produktum jelenik meg, a kis üzlet is üzlet alapon minden szart kiadnak, ha máshogy nem, digitális formában, de bakeliten is ez a hígulás, ahogy észrevettem, az utóbbi néhány évre lett nagyon szembetűnő régebben mintha erősebb lett volna a legtöbb kiadó quality controllja és persze gombamód szaporodnak az új , kis kiadók is, akiknek a nagyrésze szintén szeretne egy szeletet a tortából, legtöbb esetben aktuálisnak mondható trendeket meglovagolva (pl dubstep) árasztja magából a kétes minőségű portékát alapjában véve nagy baj ezzel sincs, ha van rá kereslet, hadd csinálják egytlen apró gond ezzel az, hogy manapság egy elektronikus zenét kedvelő embernek adott esetben több száz v. ezer szar kiadvány közül kell pár jót kitúrni a fent említett labelek áldásos tevékenységének következményeként (erre is majd biztos jön a válasz, hogy mennyire jó dolog, hogy nagy a választék, mindenki megtalálja az ízlésének tetszőt és különben is mekkora fun sok-sok zene között válogatni) na de befejezem, úgy látszik ebbe az irányba haladunk, ha tetszik, ha nem, sok értelme nincs ezen morfondírozni
neutrinoo | 2008.09.18. 20:40 29
31# "Ahhoz meg, hogy valaki zenét csináljon, idő kell, ahhoz meg, hogy jót...na ahhoz meg rohadt sok. Szóval ebből kell megélnie az illetőnek, az meg csak úgy működik, ha kap elég pénzt a befektetett időért cserébe, ez meg csak nyomulással jön össze, meg marketinggel, meg brand építéssel (meg még sok ilyen csúnya-gonosz gazdasági cselszövéssel)" Most már nagyon-nagyon kezdem sajnálni szegény MŰVÉSZ ÚRat,hogy mennyi elpocsékolt időt veszteget holmi DALOK alkotására. Tényleg a legjobb az lenne,ha nem kéne küszködni az érzéseinek formába öntésével, ami csak nyűggel jár,meg SOK időbe. Amúgy az jön le ebből az egészből így kivűlállónak,hoyg nem az a lényeg,hogy mit csinálsz,hanem azt,hogy hogyan adod el magad. Nem értéket teremt,hanem szimplán egy fogyasztói piac
cutoff | 2008.09.18. 22:21 30
"Szóval ebből kell megélnie az illetőnek" nem kell !!! meló mellett is lehet ezt csinálgatni szépen, van erre elég sok példa "Millió jó zene van, ami soha nem fog kiadásra kerülni... ez ma már rohadtul nem minőség kérdése." akkor mégis minek a kérdése?? napi msn előtt töltött órák száma he?
cutoff | 2008.09.18. 22:24 31
lehet itt jönni az insider dumával, de engem egyik sem tud meggyőzni, hogy jó tendencia ez a túlzott nyomulás/brandezés pont a lényeg veszik el benne
Exolon Flan | 2008.09.19. 00:49 32
egyetértek cutoff al az mp3 elleni érvnek is ez a szöveg szokott előjönni hogy éhen fognak halni a zenészek érdekes módon mégis rengetegen vannak akik nemhogy pénzt keresnek a zenélésen hanem még költenek is rá, és élvezik, sőt remek zenéket csinálnak, munka mellet
kodek | 2008.09.20. 09:51 33
Azzal, hogy sok a szar a ?kiadványok? közt egyetértek, nyilvánvaló. A negatív hatásai is tettenérhetők a jelenségnek. Ezen tényleg kár forogni. Ilyen az internet-kor. DE! hadd vitatkozzak ezzel a másik dologgal, amit többen említetek. Akárhogy nézem, nem az az ideális ha a kedves ?műűűvészúúúrnak? a napi 8 óra gálya mellett kell élnie az életét, meg zenélnie és még valahogy eladnia magát. Igen! Eladni! Mert rohadt faja dolog ám a fióknak, meg komáknak zenélgetni, csak ez mondjuk 10 év produceri munka és millió ?beleölt? óra után már nem biztos, hogy kielégíti a produktum előállítóját. Érdemes körülnézni a magyar szcénában. Csomó fiatal (még iskolába járó, középiskolás, egyetemista) kezd el zenélni, nagyon jó dolgokat csinál, tehetséges, de jön a nagybetűs élet és a ?hóbortját? nem értékelik anyagiakkal, és így elfogy a lendület, hiába a zene szeretete, hiába a kitartás. Az megint más dolog, ha valaki tényleg csak hobbinak tekinti ezt az egészet, csinálgatja, amikor ideje engedi és nem is nagyon érdekli, hogy ki hallja a zenéit. Ezeket a számokat viszont valószínűleg te (mint a nagybetűs ?Közönség?) soha nem fogod hallani. A zene értékteremtő szerepe pedig megint csak nem attól függ, hogy azért pénzt kap-e a készítője vagy nem. Ha valaki jó verseket ír azt adják ki, az illető meg tegye érte zsebre, ami jár és éljen, mint Marci Hevesen. Ugyanez igaz minden művészeti ágra, legyen szó írásról, festészetről, zenélésről stb. Az meg, hogy brand kialakítás/felfuttatás megy, mondhatni a szükséges rossz. De ha tud valamelyikőtök jobb megoldást egy kiadó vagy előadó (legyen akármilyen újító szellemű, kísérleti vagy bármi) propagálására, mint a nyomulás, ottlevés, msnezés és így tovább...az sürgősen álljon elő vele. Adhat ki/csinálhat valaki istenség királyság zenéket, csak épp a kutya nem fog róla tudni, ha nem tolja magát legalább napi x órát a neten...és ez még csak a net. Zene hallgatásáról még egy szó sem esett. Férle ne értsetek, zenét hallgatni is, csinálni is kurvajó dolog, de egy nap 24 órából áll. Meg kell találni az egyensúlyt a közt, hogy el tudd magad adni, de ne legyél egy ?sálasköcsög?! Sztem ez a lényeg. Amúgy meg csak minőségi produktummal kell, hogy előállj. Ezt tekinthetjük egyfajta alapnak. De a ?mai világban? (LOL) fájó ezt kimondani, ez már nem elég. Ilyen egyszerű... gondoljunk bele, miért pont azt a zenét hallgatjuk amit, és miért az jut el hozzánk? Mert jó a kiadó, jó a menedzsment, jó az ?üzletpolitika? (pfúj!). Plusz...természetesen a zene is jó! Amúgy respekt az összes interjúalanynak.
flynn | 2008.09.20. 16:07 34
csak egy röpke gondolat a "sok a szar a kiadványok közt"-dologra: szerintem ez a jelenség annak köszönhető, hogy ma már mindenki mindent letölt, és itt most a hangsúly a mindenen van. az emberek ma már kilóra hallgatnak zenét és nem minőségre, így érthető, hogy mindenre könnyedén dobálják a szar jelzőt, holott szerintem a legtöbben meg sem adják az igazi esélyt egy lemeznek: nem figyelnek oda rá, nem próbálják megérteni, felfedezni az értékeket benne. ha elsőre, másodikra nem tetszett, akkor letörlik, és szedik elő a következő albumot. most ez biztos roppant erőltetett, de pont ennek az elkerüléséért vannak a zenei oldalak (mint a quart is). el kell olvasni a kritikákat, és csak azt kell meghallgatni, ami jó osztályzatot kap + felkelti az olvasó figyelmét. így jó eséllyel mindjárt kevesebb "szarral" lehet dolga.
missie | 2008.09.20. 19:05 35
látom magam előtt a világot, ahol mindenki két maroknyi képzetlen cikkíró szubjektív és elfogult véleménye után hallgat zenét.
neutrinoo | 2008.09.21. 13:35 36
40# missie ma is így működik sztem. kodeknek annyiban igaza van,hogy ami nincs propagálva azt nem találod meg. ez ilyen egyszerű. egy átlagembernek nincs ideje (nem is várható el tőle) arra,hogy végigkutassa a netet hátha felfedez magának valamit. én régebben csináltam ilyet. mások megosztásait böngésztem filecserélőkön és találomra töltöttem le lemezeket,ha láttam,hogy az illetőnek hasonló az ízlése, mint nekem, és bizony sok sok érdekes lemezt hallgattam. nagy számban találtam jó zenét anélkül,hogy olvastam volna bármiféle kritikát, mert valakinek megvolt. ha minél több embernek megvan ,annál nagyobb az esélye,hogy továbbterjed,de ehhez neki valahonnan értesűlnie kellett róla és letöltenie. volt olyan is,hogy letöltöttem egy fülüp szigeteki zenész lemezét,mert érdekes neve volt a projektjének:) beszéltem is vele pár mondatot ,aztán letöröltem,mert nagyon távol állt tőlem a stílusa.(magyarul szar volt) kell egy olyan forrás,ahonnan elindul a tehetség, és elöbb egy hozzértő szűk réteg megcsócsálja,majd ha tetszik neki,akkor onnan indul világhódító útjára. elöbb mindenképp meg kell győzni egy bizonyos számú embert,hogy az amit csinál az "jó" . Pl az egyik interjúalany mondta,hogy hiába van egy magyar zenész,aki vmi forradalmit csinál,de nem állnak mögötte a többiek, nem bátorítják. Sztem, amelyik zene önmagában nem áll meg azt megette a fene. A zenésznek meg kell lenni annyi önérzetnek,hogy elhívatottságnak,hogy higgyjen amit csinál, akármilyen sikertelen is. Nemrég olvastam egy jazzzenésszel egy interjút Szelevényi Ákossal, aki ezt mondta:"Ha nem volt elég pénzem, inkább elmentem fizikai munkát csinálni. Tatarozást, nyomdai munkákat, útrobbantást, tök mindegy hogy mi volt az, csak az volt a lényeg, hogy ne haljak éhen és hogy szabad maradjak" " Elkezdtünk bisztrókban, csehókban zenélni. Ennek olyan hirtelen lett eredménye, hogy pár hét múlva már jelentkezett is több mint negyven bisztrófőnök, hogy játszanánk-e náluk." Az előzmény : olyan a jazz műfajait elegyítő haladó zenét játszott a zenekarával,ami túl tág volt az ilyen olyan profilú helyek számára. Számomra ebből az jön le,hogy egy zenész csináljon valami újat,amiben hisz, amit igényesnek tart,és higgyjen benne,és keresse azokat a csatornákat,ahol ez fogadtatásra talál. Előbb utóbb sikerülhet. Nem is tudom... Sok művész a történelemben sokáig koplalt,míg sikeres nem lett,vagy egyáltalán nem csak halála után, mégsem hagyott fel vele,amiben hitt,hisz ez volt az élete. Ha már csak a brand tudja eladni, ami amúgy nem lenne sikeres azt nem nevezném művésznek.
neutrinoo | 2008.09.21. 13:45 37
39# "Csomó fiatal (még iskolába járó, középiskolás, egyetemista) kezd el zenélni, nagyon jó dolgokat csinál, tehetséges, de jön a nagybetűs élet és a ?hóbortját? nem értékelik anyagiakkal, és így elfogy a lendület, hiába a zene szeretete, hiába a kitartás. " Én azt mondom,hogy valamit valamiért. Ha abbahygta,akkor meg is érdemelte,mert nem volt kitartása. Ha lett volna benne spiritusz,akkor a "nagyon jó dolgait" ha tényleg jók,akkor megtalálja azokat a forrásokat,ahol értékelik. Nem hiszem,hogy egyetlen kiadót(kismillió van belőlük az elektronikai színtéren) nem tud találni,akit ne érdekelne,ha tényleg jó amit csinál. Nem kell rögtön világhírnévre vágyni. A brandezésben nyomulásban,pont az a visszataszító,hogy a művész nem a saját fejlődését követ,hanem folymatoan egy nyomáskényszer alatt van tartva,h jelen legyen a piacon. Valószínűleg nem is jó amit csinál,ha csak ez tartja fenn őt.
cutoff | 2008.09.21. 14:44 38
42 erről beszélek én is, ami tényleg jó, azt úgyis kiadják minimális demóküldözgetés után, a középszerű dolgokat meg brandezhetik ítéletnapig "A brandezésben nyomulásban,pont az a visszataszító,hogy a művész nem a saját fejlődését követ,hanem folymatoan egy nyomáskényszer alatt van tartva,h jelen legyen a piacon. Valószínűleg nem is jó amit csinál,ha csak ez tartja fenn őt." pontosan, ez a lényeg nem beszélve arról, hogy aki állandóan nyomul, az mikor zenél?
kodek | 2008.09.22. 15:19 39
"Ha lett volna benne spiritusz,akkor a "nagyon jó dolgait" ha tényleg jók,akkor megtalálja azokat a forrásokat,ahol értékelik." namostakkor: tehát ha van, vagy lett volna benne spiritusz, akkor nyomja magát. vagyis keres egy forrást aki csinálja neki a hype-ot, vagy csinálja magának. tehát pont ott tartunk, ami ellen folyamatosan ágáltok! Vagy megkeres a "szarjával" egyet a sok kiadó közül és ott kiadják hasra ütve és, akkor meg megint az a helyzet áll elő, hogy minden szart kiadnak. tehát, akkor mit is csináljon az a szerencsétlen zenemókus? "kell egy olyan forrás,ahonnan elindul a tehetség, és elöbb egy hozzértő szűk réteg megcsócsálja,majd ha tetszik neki,akkor onnan indul világhódító útjára. " na nemár!!! ki a hozzáértő? ki dönti el hogy mi a jó? mert akkor Buza Sanyira is rábízhatjuk magunkat és hallgathatunk zanzibárt! Ez azért megmosolyogtatott! missie-nek tök igaza van, de hát azt hiszem ez evidens dolog, vitára sem érdemes. (és ez nem flynn fikázása, tudom ő nagy pártolója a kritikák "használatának", de kritikákból kiindulni...háááát. minimum ingoványos téma. a zene (főleg ha művészetként fogjuk fel, végletesen szubjektív...)
cutoff | 2008.09.22. 17:32 40
"tehát ha van, vagy lett volna benne spiritusz, akkor nyomja magát. vagyis keres egy forrást aki csinálja neki a hype-ot, vagy csinálja magának" vagy ha van benne annyi tehetség, hogy képes olyan zenét csinálni, ami amellett hogy megüti a világszínvonalat, még egyéni/újító ízeket is tartalmaz, akkor nem a béna önhájpolásról kell, hogy szóljon a karrierje ha nem képes, akkor meg tanuljon szakmát és kímélje meg a világot a 23ezredik ugyanolyan semmilyen zenétől abban viszont egyetértek, hogy butaság lenne újságírók véleménye alapján szűrni eleve nincs is olyan magazin, ami a megjelent zenék nagyon apró töredékénél többel lenne képes foglalkozni
seabeast | 2008.09.22. 18:43 41
Amúgy érdekes, hogy a magyar zenész régen azért sírt, mert hogy vasfüggöny, meg erdőspéter meg tököm tudja, el vagyunk szigetelve, nem mehettek ki hiába hívnak, pedig szinte már világsztár vagyok, blabla. Aztán eltelt 20 év, egy kattintásra van minden kiadó/label/fontos arc és pár ezer forintból Londonban vagy Berlinben vagy egy óra alatt. S most se jó, most se akar az a fránya SIKER beütni.
neutrinoo | 2008.09.22. 20:14 42
#44 kodek igazad van. a zenei egy emócionális dolog,nem egy reáltantárgy egyenletekkel. kinek mi az ízlése.nem lehet megitélni objektíven. Az én meglátásom erre az,hogy manapság már rengeteg műfaj létezik, viszont ki is alakult mindegyik műfajra a "hozzáértő" média: nézegetem a pitchfork-ot meg a quartot is figyelem,ha több időm van,akkor más ilyen zenékkel foglalkozó netes oldalakat nézegetek. vagy felmegyek egy torrentoldalra és megnézem,hogy mi az amit sokan letöltöttek utánanézek,ha úgy gondolom letöltöm. vagy az általam kedvelt zenék kiadóinak kiadványait bogarászom át. Szóval van egy pár hely,ahol elvileg bárki rábukkanhat az értékes zenére. A valóban jó zene elöbb utóbb megtalálja ezeket a csatornákat. valóban lehetnek olyan zenészek,akik sosem lesznek sikeresek,pedig jó zenét csinálnak,de azért ezek is megtalálják a maguk kis szűk csoportját.Sztem ez is valami. Ilyen az élet. Azokat amit pedig még ezek sem hallgatja, meg... A jó zenét azért sokan felismerik. Még egy botfülü kritikus is:) Én 3 rétegre osztanám a zenészeket a népszerűség alapján. Vannak akiket tömegek szeretnek.Populárisak. itt elég sok kóklert lehet látni.Hisz csak a brand tuningolta fel őket.Egy kis részük viszont valóban igényes, nem véletlen a népszerűségük Vannak akik nem teljesen ismeretlenek,de nem is világhírűek.Masszív rajongótáboruk van,de az esély hogy sztárok legyenek nem sok. Sztem itt van a legtöbb jó zenekar ,mivel itt kevesebb a brand,de azért szeretik őket annyian,hogy fenntartsák magukat,csak azért amit csinálnak. A 3ik csoport a szubkultúra,vagy nagyon kevéséé ismertek. Itt megint sok a kókler szerintem,hisz ha jó zenét csinálnának már a 2ik kategóriában lennének. Na ez csak egy gondolatkisérlet.lehet hogy hülyeség:)
MoT | 2008.09.22. 21:18 43
A "tehetség utat tör magának" elv lelkes híveit kérdezném, hogy eme elméletük milyen alapokon nyugszik? Van valami kimutatas, miszerint pl a tehetséges emberek 90%-a (szegeny 10%) eljut a lelkes jovendobeli hallgatotaborahoz mindenfele promocios munka nelkul? Vagy egyszeruen azt a hibas logikai gondolatmenetet kovetik, hogy akiket ok ismernek es szeretnek, azokat tehetsegesnek tartjak, tehat, ha ez igy van, ebbol az kovetkezik, hogy nemcsak hogy van ra pelda, hogy tenyleg eljut a tehetseg a hallgatojahoz, hanem kökemény gazdasági/szociológiai/tudományos tényként kezelhető: a tehetseg mindig sikerre van karhoztatva. ezen gondolatmeneten kicsit lovagolva meg megkerdeznem oket: "hany olyan tehetseges emberrol tudnak akirol nem tudnak?" :) Egy idealizalt vilagban, ahol minden rozsaszin es tunderek allitjak meg az idot a Tehetsegeknek (hogy legyen idejuk a kenyerkereses mellett meg eszmeletlen mennyisegu energiat, munkat és tanulast a tehetseguk kibontakoztatasaba olniuk), a kiadokat nem erdekli az anyagi vonzat a Tehetség zenéjének kiadásakor, az ujságírók mind a 300 napi promocios lemezt meghallgatjak es csillogo szemu kritikát irnak minden általuk Tehetségnek gondolt lemezéről (és persze amit ők gondolnak az az IGAZSÁG, hisz választásuk , értékelésük minden esetlegességtől mentes), hogy a potenciális hallgató mégcsillogóbb szemmel ingyen kapja meg álmai zenéjet, na ebben a világban tényleg igazatok van... bár még ez sem elég ideális a modellhez... :) Csakhát nem ebben a világban élünk. Ezért vannak a szerencsések akik jókor jó helyen voltak/vannak, illetve vannak, akik vagy beletörődnek, hogy kutya sem fogja meghallgatni a zenéjüket, vagy "nyomulnak". Mondjuk azt sem értem, hogy abbol, ha valaki nyomul miert kovetkezik, hogy nem tehetséges? :) Ha pedig tehetséges és az alkotásai jók, akkor miért baj, ha megpróbálja ezt eljuttatni a közönségéhez?
cutoff | 2008.09.23. 00:32 44
hát kedves 48as igen, vannak olyan csatornák, pl soulseek csetrúmok, ahová ha bedobsz egy linket a zenéddel, akkor jó esetben több száz emberhez eljut egy kattintással nulla anyagi befektetéssel ilyen helyekről ráadásul perceken belül kapod is a visszajelzéseket azmeg külön érdekes, hogy személyesen is ismerek több olyan embert, akik a napi melójuk mellett képesek zenét készíteni, amit kiadnak nem rossz kiadóknál, az önpromó a zeneküldözgetéssel merül ki és mégsem rinyálnak, hogy hú de nehéz nekem meló mellett ennyit arról, hogy ki él idealizált világban meg ki beszélt itt arról hogy mindenféle promóciós munka nélkül? itt a promóció mennyiségéről és eszközeiről volt szó az is promo ha havonta feldobsz pár cdt kiadóknak, meg az is ha nap x órát nyalod fontos emberek seggét ez mindenkinek a gyomrára van bízva a nyomul/nem tehetség, nem nyomul/tehetség nem egyértelmű kapcsolat, de talán egy kiugró produkcióval könnyebb érvényesülni ergo kevesebbet kell promozni, amíg eljut a kiadás stádiumáig
MoT | 2008.09.23. 09:39 45
ertemertem, de nem az volt a kerdes, hogy ismersz-e olyan embert aki napi melo mellett zenet ir es "nem rossz kaidoknal" jelennek meg zenei. hanem hogy "hany olyan tehetseges emberrol tudsz akirol nem tudsz?"... az egesz logikadnak ez a rakfeneje a tobbi maszatolas.
cutoff | 2008.09.23. 12:50 46
szerintem állapodjunk meg abban, hogy mindenki a lehetőségei és ambíciói fényében egyengeti zenei karrierjét nem is értem miért vitázom bárkivel ilyen meddő dolgokon
kodek | 2008.09.23. 15:40 47
igazából pont ezt nem értem én sem... viszont engem nem sikerült meggyőzni arról, hogy ez a zenélés dolog működik önmagad imidzselése nélkül... "az is promo ha havonta feldobsz pár cdt kiadóknak, meg az is ha nap x órát nyalod fontos emberek seggét " egy ismertebb producer/kiadó/dj vajon mennyi promo cd-t kap naponta, mennyi linket xy zenészektől? szerinted annak a zenéjét hallgatja-e meg legalább egyszer is akár, akivel mondjuk 3 naponta dumál skype-on az aktuális hullámokról pl., vagy azon zenészét akiről még soha nem hallott? és itt nem arra kell gondolni, hogy az ember ír mondjuk elite force-nak, hogy: vazz az új zenéd az de fasza és de imádom és amúgy nem adnál ki? az is elképzelhető szerintem, hogy az embert akár érdekelheti is az, hogy mit gondol a zenéről egy ilyen kaliberű arc. Engem pl. pont érdekel és egyik msn partneremmel sem azért tartom a kapcsolatot, hogy fényesre nyaljam a seggét, viszont sokszor jól jön, ha ismersz embereket, és nem csak promoban. master vagy mix-down terén milliószor szoktam tanácsot kérni. okosabbtól jó tanulni. stb...
cutoff | 2008.09.23. 17:07 48
ok megértettem: a zenének el kell jutni a célállomáshoz és ehhez szükség van a kapcsolatépítésre, mert különben nagy valószínűséggel elsiklanak a zenéd felett a kapcsolatépítés meg nyilván nem egyenlő a seggnyalással, valóban lehet ez őszinte haverkodásra irányuló tényező is további jó munkát