Fotó: Hirling Bálint

A Membran tavaly megjelent dupla anyaga tíz évet foglalt össze, illetve zárt le. A most megjelenő saját lemezed pedig az utóbbi két-három év munkáit. Miért most jöttek ki ezek az anyagok, miért nem korábban, illetve meddig lehetett volna még ezekkel várni?

Igen, két év munkája van ebben a lemezben, és bizonyos szempontból ez is lezár egy időszakot. De a fontosabb lezárás inkább a Closed dupla lemez volt, ami a régebbi munkákat összegezte. Lehet, hogy megtörténhetett volna két-három évvel korábban is, illetve akár más formában is, nem feltétlenül dupla cd-ként, ilyen sok zenével, de mi inkább örülünk annak, hogy el tudtuk engedni.

Pejkó Balázzsal és Papp Ferenccel ott hárman voltatok, itt viszont egyedül vagy.

Ez jóval személyesebb, a hiphoppal közös történetemről szól. Nagyon sokat jelent számomra a hiphop, illetve a hozzá kapcsolódó kultúra. Ezzel a lemezzel szerettem volna visszaadni ennek a kultúrának azt, amit tőle kaptam. Mert nagyon sok örömet okozott nekem az utóbbi tíz-tizenöt évben.

A Membranban sok volt a hangszer, ez teljesen elektronikus lemez. A Basic a saját zenei gyökereidre is utal?

Igen, ez kifejezetten koncepció volt, hogy ne legyen hangszer. A Membran valamennyire hármunk gyerekkoráról is szólt, ettől függetlenül el tudok képzelni egy sokkal elektronikusabb Membrant is. Ha visszagondolok, akkor az első lemezeim, amiket vásároltam, és amikkel dj-zni kezdtem, azok hiphop-lemezek voltak. De azóta is követem a műfajt, van egy rádióműsorom, amit nagyjából nyolc éve vettem át Mangótól, ez a Totoya Klub, és ott is aszerint válogatom a zenéket, hogy éppen mi történik a hiphopban. Én éppen ezért nem feltétlenül évszámokra bontom le ezeket a folyamatokat, hanem sokkal inkább időszakokhoz kötöm. Bizonyos érdekes kiadók, beatmakerek és mc-k felbukkanásához, felszínre töréséhez stb. Ezek persze nyilván köthetők évszámokhoz is, de én ezt nem így élem meg elsősorban.

Mennyire gondolkodsz színtérben?

A hiphop alapvetően az ösztönökről is szól. Emellett persze a technológiáról is, de mindig találtam olyan embereket, producereket és mc-ket, akik hozzáadtak ehhez a kultúrához, és ezáltal engem is inspiráltak.

A lemezen elég sok számban elhangzik, hogy "Budapest". Ugyanakkor magyar mc-k is angolul rappelnek. Ez egy olyan műfajban, amely az önkifejezésről és a saját hangról szól, ez szinte díszítőelemnek, fuxnak tűnik így. Producer vagy, az alapok inkább formai vagy tartalmi dolgok számodra?

Természetesen mindkettő. A szövegről inkább az mc-ket kéne megkérdezni.

De mégis a te lemezed.

Igen, ez igaz. Ami Zeeket illeti, ő ír szöveget magyarul is meg angolul is. A lemezhez kapcsolódóan ő meg Sena is az angol szövegeiket vették inkább elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne készítenék olyan hiphop-lemezt, amin magyar szövegek vannak. Olyat is szeretnék majd.

Kivel?

Régóta húzódik Akkezdet Phiaival valami közös. Ők régi ismerőseim, lehet, hogy velük csinálok majd valamit, esetleg egy beatet a lemezükre, nem tudom.

Másoknak készítenél lemezt?

Nem szeretnék felelőtlen kijelentéseket tenni. A Basicnek a következő részét mindenesetre már készítem elő, néhány beat már megvan. Nincsenek nagyon határozott tervek, csak annyi, hogy holnap reggel felkelek, itt leszek megint a stúdióban, és csinálom. Az, hogy mi fog vele történni, és milyen formában jelenik meg, az másodlagos. Egyébként vannak Membran-vázlatok is, csak most a többiek is el vannak foglalva egyéb projektekkel, például családalapítással, ha mondhatom ezt így. PKO [Pejkó Balázs] barátomnak most született gyermeke, rá nagyon büszke vagyok. De lesz folytatás mindenképpen. Tervek vannak, aztán majd lesz, aminek lennie kell. Sokat tanultam a Basic készítése közben, de van még hova fejlődnöm.

Létezhet nálunk olyan masszív hiphop-kultúra, amit producerek határoznak meg?

Ezt nem tudom. Én saját magamért tudom csak a felelősséget vállalni, de próbálok hozzátenni a kultúrához, amit lehet.

A Basicre és Budapestre visszatérve: mennyire értelmezhető ez is afféle "budapesti képekhez" írt filmzeneként? Ezek az asszociációk a Membran, vagy akár a Realistic Crew esetében is gyakran felmerülnek.

Nem feltétlenül. A lemez például úgy kezdődik, hogy biciklivel megérkezem a stúdióba, úgyhogy az egész valamiféle lenyomat, persze. Annyi a dolog érdekessége, hogy a külföldi mc-k, akik szerepelnek a lemezen, felléptek a városban, aztán eltöltöttek itt néhány napot a stúdióban, ami a szövegekből is kiderül. Érték őket impulzusok Budapesten, aminek egy-egy számban nyoma maradt.

Ezzel a cd-vel a digitális formához közelítesz, vagy a cél mégis a bakelit formátum?

Eddigi történetemben a bakelit eléggé meghatározó tényező, dj-ként a mai napig lemezről játszom, úgyhogy természetesen tervbe van véve, hogy a Basic is megjelenjen bakeliten. Egyrészt a bakelithez, mint formához én ragaszkodom, számomra meghatározó tényező. De akár egy cd esetében is fontos szerepet kap a grafikai szempont, a vizualitás és az egésznek egy sokkal plasztikusabb hangulata. De ha egy idő után el kell ezektől válni, akkor rendben van. Alkalmazkodni kell a helyzethez.

El tudod képzelni, hogy letölthetővé teszed valamelyik anyagodat a későbbiekben?

Persze. Az a fontos pillanat, amikor elkészíted a lemezt, és aztán lezárod és elengeded. Ami utána a zenével történik, az nem rajtad múlik, azt hagyni kell, hadd járja a saját útját. A forma mindegy.

Nincs még egy olyan műfaj, amely gyökereiben meg alkotói folyamataiban annyira kötődne a bakelitkultúrához, mint a hiphop. Onnan mennyire tűnik el a klasszikus forma?

Ahogy az utóbbi időben látom a hozzánk fellépni járó külföldieket, azt veszem észre, hogy náluk is eléggé dominál a laptopos Serato-megoldás. Ezt fogom én is használni a lemezbemutatómon [az interjú pár nappal az azóta lezajlott fellépés előtt készült]. Mobilitás szintjén könnyebbé teszi az egészet, mert könnyebb mozgatni, és vizuálisan is megmarad egy olyan tényező, hogy végülis lemezformájú valamihez nyúlsz hozzá, nem csak a laptopon nyomogatod a gombokat. Ez valamennyire számomra is új lesz. Meg persze az is, hogy a saját dolgaimat játszom majd élőben. Ilyet nem sűrűn csináltam korábban. Olyan volt persze, hogy egy szettembe elhelyeztem egy Membran-cuccot, hogy teszteljem. Meg egyszer a Cinematour alatt játszottam egyhuzamban harmincöt percet, szintén saját anyagokból. De ez most érdekes lesz, az ember keresi az újdonságokat, új dolgokat tanul. De dj-ként kitartok a bakelit mellett, és amíg lehet, ki fogok tartani.

Téged többnyire dj-ként ismernek. A Palotaival közös Rewind-bulik több mint tíz éve működnek és még mindig sikeresek. Mennyit változott a közeg? Mennyire más most az egész, mint amikor elindult?

Számomra a legfontosabb a tíz órától egy óráig tartó rész, ez az én területem. Nem tudom pontosan, hogy mióta van Rewind, tizenkét-tizenhárom éve biztos, de esszenciájában, tehát zenei struktúrákban és a stílusok bemutatásában a magam részéről ez nem változott. Egyéb dolgok persze változnak, egyesek eltűnnek, fiatalok jelennek meg, ez egy körforgás. De én személy szerint próbálom továbbra is a személyiségemhez tartozó stílusokat, mind a hiphopot, mind az elektronikát és a kísérletibb dolgokat képviselni. Tíz órától egy óráig. Sokan nyilván egy után érkeznek.

Palotai?

Ő a barátom. Nagyon szeretek hozzá felmenni, és nagyon sok mindenben számíthatok rá az élet különböző területein. Ha bármi kérdésem van, akkor szívesen mesél nekem, és ad nekem tanácsokat. Nem feltétlenül zenével kapcsolatban, hanem úgy általában.

Az emberek nosztalgiából buliznak?

Az biztos, hogy nagyon sok dolog változott a bootlegek és a remixek hatására, folyamatosan kerülnek elő régi zenék ilyen formákban, új zenékkel pedig egyre nehezebb a figyelmet felkelteni. Bár ezt nem feltétlenül merném ilyen határozottan kijelenteni. Az emberek szeretnek bulizni. De a partyknak olyan része is van, amikor különböző érdekes zenei irányzatok is bemutatásra kerülnek.

Például tíztől egyig?

Igen, ezen dolgozom elég régóta.

Sokat lépsz fel vidéken?

Alkalmanként, igen. De ma már kevesebbet, inkább a tíz évvel ezelőtti korszakra volt jellemző, akkor Mangóval és Palotaival sokat léptünk fel vidéken. Akkoriban az internet még nem terjedt annyira. Volt, hogy Mango kenyeresládájába pakoltuk be a lemezeket, és úgy mentünk le valahova. Szó szerint olyan érzése volt az embernek, hogy "vitte a zenét" az adott helyre.

A Basic azoknak szól leginkább, akik dj-ként ismernek?

Leginkább a barátaimnak szól, akik támogattak az évek során, bármilyen apróságban, és akik tudják azt, hogy van egy olyan életem is, amiben körülbelül tizenhárom éve dolgozom ebben a stúdióban. Leginkább nekik szól.

De el tudod képzelni, hogy olyanoknak is tetszhet a lemez, akik sem magánemberként, sem pedig dj-ként nem ismernek, ugye?

Igen, talán előfordulhat, hogy egy szám megtetszik nekik. De ezt nem tudom megítélni. Elég sokat dolgoztam rajta, és úgy érzem, hogy sok benne a szeretet. Ezáltal pedig eljuthat bárhova, bárkihez. Nem feltétlenül csak a partiközegbe.

Mennyire fejlődőképes a sok szempontból valaha újítónak számító Tilos Rádió?

Én konkrétan a rádióműsoraimról tudok nyilatkozni. Az előbb említett Totoya Klub a hiphopról szól, ezt a műfajt szeretném benne bemutatni, az elmúlt tíz év irányzatait, történéseit, illetve jelenlegi állapotát. A másik részről ott A Dzsungel Könyve, ahol ugyanez történik, csak a drumandbass és főleg a jungle vonatkozásában. Az utóbbiban lett egy kis társam, DJ Ren, aki már nagyon régóra foglalkozik ezzel az üggyel. Nagyon büszke vagyok rá emiatt, meg úgy általában tisztelek mindenkit, aki kitart a saját stílusa mellett, legyen szó bármilyen műfajról. Ez számomra nagyon becsülendő.

Minden zene hozzáférhető, éppen ezért minden korábbinál jobban keverednek egymással a műfajok. Téged ez mennyire érint?

Én is nagyon sokféle zenéből nyerem az inspirációmat. Ennek egyrészt van egy spirituális tényezője, ami lázba hoz, másrészt pedig technológiai szempontból is figyelem a különböző stílusirányzatokat, hangzásokat. A kettő ugyanannyira fontos számomra. De ezeket nehéz nyomon követni, mert ezeknek a nagy része irracionális, nem pedig tudatos.

Technót hallgatsz?

Igen, érthető módon inkább a detroiti dolgok érdekeltek mindig is. Főleg a techno, meg a dubos gyökerek, de inkább a technológiai része, mint a house. Craig, Maurizio, őket ma is nagyon szeretem.

Van, aki párhuzamba állítja a lemeztúrást azzal, amikor a Soulseeken egy másik felhasználó könyvtárában kutatsz. Sokmindenre ráakadhat az ember, amit egyébként nem írna be a keresőbe.

Ebben van igazság. Érdekes viszont, hogy nem feltétlenül kutatnak, illetve hallgatnak az emberek többféle zenét most, hogy minden hozzáférhető, a fiatalabbak sem. Nemrég egy bulin odajött hozzám két tizenéves lány, és Cypress Hillt kértek tőlem, mindezt egy soundclap-bulin, Bahamadia legutóbbi koncertjén. Nem mintha bajom lenne a Cypress Hill-lel, de fura volt. Egyébként úgy érzem, hogy sokszor nem különféle zenéket töltenek le az emberek, hanem egy műfajon belül hallgatnak meg szinte mindent. De fordult elő olyan is, hogy bakeliten találtam meg valamit, amit sehonnan nem tudtam letölteni.

Milyen jó magyar lemezt hallottál idén?

A Realistic Crew lemeze. Ők a barátaim.

A hiphop utóbbi tíz évének ki számodra a legkarakteresebb alakja?

A legfontosabb mindenképpen J Dilla. Ő egyrészt számomra nagyon fontos, másrészt pedig úgy gondolom, hogy annak, ahogyan ő megújította a hiphopot, még ma is érezhetőek a következményei. Erről sokat lehetne beszélni, de összességében sokat változtatott a hiphopon. Mind az elektronikában, mind a soul- és neosoul-részében nagyon sokat tett hozzá. Elég, ha az elektronikusabb clap irányzatra, illetve annak ágaira gondolunk. Előadói szinten meg mondjuk a Flying Lotusra, illetve hasonlókra, akik a mai napig tisztelettel gondolnak vissza rá. Én nagyon hálás vagyok J Dillának.

A képekre vagy ide kattintva további képek láthatóak!