ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW

90
100

Mulatu Astatke a legnagyobb!

Rónai András | 2009.12.08. 21:15|

A hetvenes évek közepétől kommunista tömeggyilkosok, később pedig a "világzenét" a cikivel egyenértékűvé marketingelő gonosz pénzemberek dolgoztak azon, hogy a világ ne tudja meg, hogy Mulatu Astatke a legnagyobb. Velük szemben Jim Jarmusch, a Buda és a Strut kiadó és lelkes kritikusok fáradoznak azon, hogy helyreállítsák a világ rendjét - és most a Quart is. Kiderül az is, mi az igazi cool.

Mulatu Astatke olyan sok ok miatt tartozik a legnagyobbak közé, hogy abból simán elvehetnénk egyet-kettőt, és még mindig ott lenne. Elképesztően cool - de nem a szó mai elfajzott, hanem a régi, mondjuk, hogy Humphrey Bogart-i értelmében. Elegáns, kimért és hűvös, de persze azért kiderül, mégpedig az avatott szem számára igen hamar (ez a trükk!), hogy persze hogy van szíve, jóval nagyobb is, mint az átlag. Zenéje tele van erotikával, anélkül, hogy akár egy kicsit is magamutogató lenne - ha akarná, hát le is tagadhatná, éppen ettől annyira izgató az egész. Ehhez hozzájárul az is, ahogy az egzotikumot kezeli: nemcsak az, hogy két hagyomány között áll, és mindkettőhöz képest a másik furcsán-izgalmasan "egzotikus", hanem pont ezt az idézőjelet is beépíti: rá is játszik és egyszerre tagadja is - miközben hallgatod, el tudod hinni, hogy ez a zene valami "természetes". Szűkebben a zenére koncentrálva újabb kettősségeket találunk: a dallamok elbűvölően és hipnotikusan folynak egybe, miközben a ritmusok éppen ellenkezőleg: inkább a folyamatos központozásra épülnek (és egyben azt kiabálják az utókornak: hangmintázz engem). Végül megemlíteném még a hangszerelést is: még azzal együtt is, hogy a mai standardokhoz képest kifejezetten nem szólnak jól a felvételek, így is (vagy néha pont így) lenyűgöző hatásokat hoz létre, ahogy egymás mellé kerülnek a különböző hangszerek.

Az etióp Mulatu Astatke (vagy franciásan Astatqé) vibrafonos, billentyűs és zenekarvezető a hatvanas évek elején érkezett Nagy-Britanniába, eredetileg azért, hogy mérnöknek tanuljon, de beszippantotta a jazz; zenét tanult Londonban és Walesben, majd Amerikába ment, ahol az első afrikai diák volt (vagy más források szerint ezek egyike) a nagynevű Berklee College of Musicon, illetve élt az akkoriban (is) pezsgő zenei életű New Yorkban is. Az őt ott ért hatásokból és hazája tradicionális zenéjéből létrehozott saját stílusát Ethio-jazzre keresztelte; egyébként a pentaton skálát használó etióp zene kívülálló számára meglehetősen "arabos" (vagy "keleties") is. 1965-től készített felvételeket; egy időben az Ethiopian Quartet névre hallgatott a zenekara, bár rajta kívül Puerto Rico-i zenészek játszottak benne. A hatvanas évek végén tért vissza Etiópiába, a fővárosba, amely (a rasztafari-mitológiából ismert, az emberiség maradék része számára érthetetlenül istenített) Hailé Szelasszié uralmának vége felé éppen a "Swinging Addis" névre keresztelt korszakát élte. Helyi sztárénekesek számára hangszerelt felvételeket, illetve (például a b-oldalakon) instrumentális számokat is készíthetett. Egészen 1975-ig: az 1974-ben puccsal uralomra került katonai kormányzat (Derg) azután véget vetett mindennek, ami addig legalább jó volt; továbbá népet is irtott.

Mulatu Astatke újrafelfedezése az etióp zene nagy napjait szemléző, a francia Buda Musique  által kiadott, nagyszerű Ethiopiques sorozathoz köthető: ennek negyedik, megjelent része válogatott instrumentális darabjaiból; ez hozta vissza az - egyelőre viszonylag szűk - köztudatba a szerzőt. 2005-ben Jim Jarmusch az ő zenéjét (főként a fenti videóban hallható darabra) használta fel a Broken Flowers (Hervadó virágok) című filmjében. A zenei életbe lassacskán visszatérő Astatke idén készített egy - részletesebben itt ajnározott - nagyszerű új lemezt, az év egyik legjobbját a Heliocentrics furcsafunk-hiphop-jazz zenekarral, régi és új szerzeményeiből kiindulva. Ezek után jelent meg az e cikk témáját adó válogatás, amely - szemben az Ethiopiques mondott darabjával - teljes 1965 és 1975 közötti életművéből válogat, számos, Etiópián kívül soha meg nem jelent felvétellel. (Bár a lemezt a nagynevű Strut adta ki, a válogatás és a kísérőszöveget a Soundway kiadó vezetőjének, Miles Cleretnek köszönhetjük.)

A New York - Addis - London a korábbiakhoz képest tartalmaz tehát énekes felvételeket, a korabeli helyi sztárokkal, akik a mából nézve érdekes módon inkább csak kiegészítik Astatke zenéjét; legalábbis ha a hangszerelőzsenit ismerjük benne, akkor az tűnik fel, hogy milyen nagyszerűen jelenik meg sajátos világában az (egyébként önmagában, mondjuk úgy, édeskés) énekhang. Továbbá hallható néhány olyan felvétel is, ami az Ethio-jazz kialakításának korai fázisát mutatja, például viszonylag standard latin jazz vagy éppen a korban szokásos lounge-exotica astatkei értelmezése. Önmagukban ezek a számok nem annyira nagyszerűek, mint a kiforrott művek; de azért az sem igaz, hogy pusztán történeti érdekességük van. Egyrészt azért tök jók, nyilván, másrészt pedig olyan a számösszeállítás, hogy pont a jó helyeken szólalnak meg ezek a darabok - nem archív áttekintés, hanem önmagában érvényes lemez ez. De jó, hogy megmutassam, hogy objektíve értékelek, legyen a lemez A - miközben Mulatu Astatke mint olyan nyilvánvalóan A+.

 

flynn | 2009.12.09. 00:30 1
a lemez is a+, legyen már tököd kimondani!
turorudi | 2009.12.09. 03:38 2
Óvatosan ezzel a "legnagyobb"-ozással. Astatke nem eredeti, a legtöbb zenéjét lopta valahonnan. Pl. a Jarmusch-film zenéjét hasonlítsd össze ezzel a tényleg klasszikussal: http://www.youtube.com/watch?v=hlGvuKSq7Wk A híres témát egyszerűen arab skálára ültette, azt kész.
Bereczki Zoltán | 2009.12.09. 10:57 3
?Good artists copy; great artists steal.? :-)
Rónai András | 2009.12.09. 17:16 4
2 Hát ez a két szám egészen más, korántsem "átültette, azt kész". Még az átvett dallam is teljesen megváltoztatja a karakterét, hát még a maradék, amitől az lesz, ami. Azt meg nem állítottam, hogy Astatke írta a legeredetibb dallamokat a világtörténelemben - mint ahogy ugye ez sem a jazzben, sem más műfajban nem szükséges feltétele a nagyságnak.
pusker | 2009.12.09. 21:23 5
mediawave idején turnén lesz az öreg a heliocentrics-szel, reméljük sikerül elcsippenteni.. rajta vagyunk..
turorudi | 2009.12.09. 21:41 6
András, ne viccelj, ez a két szám egy és ugyanaz, csak az etióp nem tudott kitalálni középrészt hozzá. A téma annyira karakteres, hogy erre nem lehet azt mondani, hogy nem az! Azt én állítottam, hogy nem eredeti, nem te, és ezzel együtt még azt is állítom, hogy az eredetiség szükséges kelléke a nagyságnak. A nagy felfedezésekről gyakran az derül ki, hogy csupán epigonokat találtak, itt is erről van szó.
Matanza | 2009.12.12. 00:25 7
Ugyanaz a téma tradicionális vokállal Mahmoud Ahmed -től: http://www.youtube.com/watch?v=r2GBqKgwk8Y&feature=related és a Mulatu Astake változat: http://tpafrica-eng.blogspot.com/search/label/%7C-%20Ethiopia Astake akkor is zseniális. Minden túlfokozott jelzővel egyetértek.
Neuromancer | 2009.12.15. 15:50 8
Astatke nagy zenesz. faradoztam mar en is megismertetesen, par eve blogoltam rola :)