ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW

90
100

Ingyenzene: hát ne éljen!

Rónai András | 2010.03.17. 23:10|

Egy kalandosan sikerült péntek estéről szól a Friday Night lemeze; partirap is, meg nem is az, okos is, de bulis is. Magyar gramofonfelvételek az interneten; filmzenés funk; mindenféle punkok; rajzfilmmetál és perverz jazz; romkocsmapop. Mi adja el a lemezeket?

A Friday Night projekt Friday Night című albuma 2008 végén jelent meg; ez egy komoly konceptlemez, amelynek a témája: a péntek este. Pontosabban két fickó, Umar és Dave péntek esti kalandjai, kokóval, csajokkal, transzszexuálisokkal, gyilkossággal és autóbalesettel. A zenekarban két rapper szerepel, Serengeti és Hi-Fidel, az alapokat a Breakfast duó (Grilla és Ish) készítette. Aki ismeri a közreműködők valamelyikét is (például Serengeti innen a Quartról), az nem számított szabályos péntek esti partirapre; ugyanakkor nem is underground ez, és nem is paródia, hanem. Hanem pont az a jó benne, hogy szórakoztató és tényleg bulis raplemez, de mégsem csak az; történetmesélős, de egyben a maga módján reflektál is önmagára és a műfajra - okos és nagyon élvezetes. A lemezt teljes egészében meg lehet hallgatni itt - a letöltésért fizetni kell, van cd is, postaköltséggel együtt 15 dollár, én majdnem meg is vettem, de aztán arra gondoltam, hogy megvárom inkább a nyáron megjelenő folytatást, ami az lesz, hogy: Saturday Night. Illetve van egy ingyen letölthető gyűjtemény a rádióverziókból. Mindennek az aktualitását pedig az adja, hogy nemrég felkerült ide az ingyenes remixváltozat. Az összesen 24 remix 19 producer munkája: van köztük, ami az eredetinél sűrűbb, minimalistább, undergroundabb, elektronikusabb, jazzesebb, furcsább. Persze korántsem olyan kompakt, mint az eredeti, de tele van azért jó darabokkal. Alább egy szám a Friday Nightról és egy remix; utóbbi egy érdekes lemezipari megfigyelést fogalmaz meg, aminek tágabb kultúrantropológiai relevanciája is van: Pussy Sells Records. (Kivéve azokat a böngészőket, ahol mégsem jelenik meg; ez esetben ez az első, ez a második.)

Március 17-én indult el a Neumann-ház új vállalkozása, a Gramofon Online. Az oldal, mint neve is mutatja, a régi magyar gramofonfelvételek összegyűjtését tűzte ki célul; nagyjából 2000 felvétellel indult, és várja gyűjtők jelentkezését is. A honlap igazán példásan sikerült: szép a beilleszthető lejátszó, jó a keresés - előadók, szerzők, műfajok, évek és kiadók szerint. Ebből leginkább a műfaji böngészést használhatja az, aki nem ismerős a korban (1906-tól jelenleg kb. 1958-ig); van minden: operák és operettek, mindenféle táncok boogie-woogietól tangóig, kabarétréfák, nótaparódiák, "hangképek" és "fantáziák", himnuszok, indulók, népdalok különféle népektől, egyházi énekek stb. Egy gyors regisztráció után saját listákat állíthatunk össze, azokat megoszthatjuk. A Gramofon Online fent van különféle közösségi oldalakon is, a legizgalmasabbnak a laikus számára gyakran inkább érdekesnek, mintsem önmagukban élvezhetőnek tűnő felvételeket kontextusba helyező blog ígérkezik, ahonnan már kiderül például, hogy Király Ernő volt az első magyar médiasztár. Nekem egyetlen dolog hiányzik: hogy a lehessen például műfajok, szerzők, előadók szerint egyszerre több felvételt is egymás után hallgatni, mert így könnyebb lenne a felfedezés; egyelőre egyes darabokra vagy pedig a listákra hagyatkozhatunk.

A Budabeats 12. kiadványa egyben az első nagylemez is a netlabelnél, a Crookram: Through Windows innen tölthető le. A holland zenész instrumentális - pontosabban emberi hangot csak mintaként használó - lemeze ügyesen összerakott munka, az erőteljesebb, filmzenés funkos-hiphopos darabok igazán meggyőzőek (például rögtön a nyitó szám), de a lassabb downtempo darabok is hangulatosak, főleg azok, amikben a műfaji átlagnál erőteljesebb a soulos (néha hippis!) hatás. Sok fuvola, még több vonós, néha egészen meglepő irányváltások (A Man Named Ivan), bólogatós ütemek.

A Free Music Archive-ra elkezdték felpakolni a kaliforniai S. S. Records katalógusát, eddig 13 kiadvány került fel ide, de nemrég még sokkal kevesebb volt, tehát lehet, hogy hamarosan több lesz; nagy részük egyébként kislemez vagy ep (és fizikai valójukban már elfogytak), a világ mindenféle országaiból származó zenekaroktól. A többségük punk, de annak mindenféle fajtája a lo-fitól az egészen pszichedelikusig. A Los Llamarada (nagylemezük is letölthető) gitárnyűvése is a punkból táplálkozik, de van benne sokkal szabálytalanabb káosz és sötét lo-fi vacakolás; a Le Club Des Chats pedig vicces gyerekzenét játszik punk attitűddel. Van egy egészen meglepő lemez is: az Antennas Erupt!: Magical Energy a leírás szerint free jazz / art punk - és valóban rakoncátlanabb és anarchikusabb a megszokott jazznél, akár éppen a jóleső káosz, akár az együttfújás erős öröme irányítja: friss és izgalmas lemez. Alább a His Electro Blue Voice olasz goth-posztpunk zenekar kislemeze, 2007-es, de származhatna akár a régi szép időkből is.

"Raymond Scott a legismertebb és legnagyobb hatású ismeretlen zeneszerző a 16. század óta" - olvasható egy idézet a zeneszerző-zongorista-zenekarvezető-hangszerelő-feltaláló emlékére készített honlapon; ugyanott Peter Buck (REM), Henry Rollins, Mark Mothersbaugh (Devo) és mások is lelkesednek. A szórakoztató zene mindenféle ágában megfordult szerző számos művét hallhatjuk például évtizedek óta közönségkedvenc rajzfilmek főcímzenéjeként; az elektronikus hangszerek megalkotása iránti szenvedélye nagy hatással volt Bob Moogra, aki saját szintetizátora megalkotása előtt vele is dolgozott. Ugyanakkor a nagyközönség számára mégis inkább ismeretlen maradt; úgyhogy (állítólag) csak most jelent meg a világegyetem történetének első Raymond Scott-remixlemeze, a Cyclic Bits, letölthető innen, a Chinstrap Music netlabel oldaláról. A remixelők mindegyike a hiperaktív rajzfilmzenékből indult ki, többségük pedig egyben az elektronikus kísérletezgetésből is. Ebből néha vicces, néha őrült, néha érdekes, néha idegtépő dolgok lettek; a rajzfilmmetáltól a minimálelektronikán át a perverz jazzig - nem mondanám, hogy mind jó, de az biztos, hogy nem szokványosak. A sokféle megközelítésből majd' mindegyik szerepel a Satanicpornocultshop számában, ami ráadásul a legjobb is, érdemes ettől elindulni.

Öt éve jelent meg a Jazzékiel első ep-je, a Legenda, ennek örömére a zenekar honlapjáról ingyen letölthető a kiadvány mindenféle extrákkal megfejelve: kiadatlan számokkal, egy koncertvideóval (a YouTube-on is fent van) és fotókkal. A Legenda négy száma jazzes-hiphopos-sanzonos-quimbys romkocsmapop, és sajnos nem jó, időnként határozottan idegesítő. Az extrák nagy része sem túl érdekes; az első nagylemez Altató című számában szép a végső változatból véletlenül kimaradt gyerekkórus; a legjobb azonban a videóban a Letheon című szám a Holy Shit lemezről (kritika), ami megmutatja, hogy milyen sokat fejlődött öt év alatt a zenekar.