A Brasil Musica E Artes brazil zenei exportiroda elképesztően forradalmi ötlettel egy csomó brazil zenét letölthetővé tett az egész világ számára itt. Van például három válogatás, összesen 69 darab számmal, több mint négy órában (plusz minden előadóról bőséges leírás). Ezek közül a New Brazilian Music a legnagyobb és legjobb. Itt főként hagyományos brazil stílusokat találunk vagy eredeti formájukban, vagy más műfajokkal keverve: a legtöbb a jazz, de van elektronika, rockgitározás és hiphop is - mindezt ráadásul túlnyomórészt ízléssel és ötletesen. Ugyanennek a válogatásnak a következő része már műfajilag és színvonalát tekintve is vegyes, a PeBa! Sounds from Pernambuco and Bahia pedig rockot, metált, popot, dance-punkot, electropopot és ilyesmit szemléz a címbe foglalt területről, nem túl izgalmasan. Van még két, egy-egy előadóra koncentráló válogatás is: a Nauréa hol a jól használt rockos gitároktól, hol a (több értelemben is) erős ütősöktől lesz érdekes; Gilberto Monteiro harmonikás instrumentális számaiból, felteszem, az elszántabb brazil-rajongók nem fogják hiányolni az éneket. Néhány kedvencem a fenti válogatásokból (bár főleg az elsőt egészében is ajánlom): 3 na Massa (igen kedves szám igen furcsa hangokkal nagyszerűen feldobva), Pedro Moraes (ravaszul megcsavart szamba), Natalia Mallo (egyszerű, de megnyerő dal), M Takara 3 (szellemes, az elektronikus és hagyományos közötti területet bejáró ritmusokra épül), Satanique Samba Trio (tízezer meglepő váltás, volt már szó róluk), Marcos Paiva (lendületes, szellemes jazz). Valamint címlapsztárunk, Luísa Maita, akinek alábbi száma az egyik aktuális szerelmem, de róla hamarosan bővebben is szó lesz, amikor megjelenik a nagylemeze.

A letöltésekkel és meghallgatható anyagokkal eddig sem fukarkodó Péterfy Bori & Love Band a nyár alkalmából egy hat számból álló csomaggal kedveskedett blogja olvasóinak. Aki csak a "Labamba - Vámpír - Tégednem triumvirátust ismerik", vagy csak koncertekre járnak, ahol ezek a dalok ritkán kerülnek elő, bizonyára meglepődnek; de a figyelmesebb rajongóknak is jut valami az első lemez, a 2 és a 2B számai mellé: a szomorú dívás After Hours, egy elég valószínűtlen szólóval a közepétől (ez a 2B dvd-jén hallható dal stúdióverziója); valamint az eddig csak élőben játszott "lovagdiszkó" Száraz gőz. Egyik sem alakította át a Péterfy Bori-képemet, de határozottan jólestek.

Letölthető pécsi hiphop, de nem teljes albumok. Halott Pénz: Fogyasztás előtt felrázandó című albumának "75 százalékát" tette fel honlapjára (vigyázat, kérdezés nélkül megszólal a zene), a 16-ból 12 szám, 37 perc. A Punnany Massif pedig egy 73 perces, letölthető álrádióműsort készített a ShenKick lemezből. De így is csak a számok kevesebb mint fele fért bele, mert dupla lesz, és mert van mindenféle szöveg is: például vicces versek férfi és női nemi szervekről és kutyákról, komoly beszélgetés a hazáról; valamint kiderül az is, eredetileg az egész lemezt ingyenesre tervezték, de amikor dupla lett, akkor arra gondoltak, hogy azt már mégse. Ami a zenét illeti, Halott Pénz számai általában egyetlen lendületből működnek és többnyire meggyőzőek - ráadásul itt hallható a magyar hiphop, de talán az egész műfaj történetének első Antony-mintája, a Monokli című számban, hoppá. A Punnany Massif sokrétűbb és szintén ígéretesnek tűnik, de igazán nem sikerült befogadnom a rádiós keretek között. 

A Drexciya a detroiti electro-techno egyik kultikus együttese volt, elvben anonim tagokkal, hivatalosan csak annyit szabad tudni, hogy James Stinson köztük volt, és ezt is csak akkor hozták nyilvánosságra, amikor 2002-ben elhunyt. Viszont nem hivatalosan azt is régóta lehet tudni, hogy Gerald Donald is tag volt, aki Heinrich Mueller (és még sok más) néven azóta is alkot mindenféle felállásokban. Az ő Drexciyán kívüli munkásságából készített egy 80 perces, átfogó és az internetezőket joggal felizgató mixet DJ VLR, innen lehet letölteni. Heinrich Mueller a tudomány és a zene kapcsolatát vizsgálja, mondja ritka interjúiban, és ez az ő esetében nem üres lózung: tényleg benne van a számaiban, amiket általában, ha akarjuk, besorolhatunk az electro műfajába - de nem ez az érdekes bennük, hanem ahogy a hideg tudományos / sci-fi világ az érzékiséggel, sok esetben egyenesen a slágerességgel összetalálkozik. Minden, ami a Drexciyával kapcsolatos, megtalálható ezen a blogon, a norvég DJ VLR további mixei pedig itt vannak, van köztük sok tematikus (például "a jövő hangjai a múltból" és Basic Channel).

A Cluster One "Nincs közünk a kultúrához" mottójú zenei oldal két szerzőjéből álló E Sávok nagyszabású vállalkozásba kezdett: a Pink Floyd: The Final Cut című lemezének feldolgozásába - de úgy, hogy ebből a Pink Floyd-rajongók többsége által is inkább a "hmm, izé" kategóriába sorolt, "aktuálpolitizálás, nyavalygás, nyöszmörgős pátosz" típusú albumból vidám zene legyen; az is a projekt címe: The Final Cute. Egyelőre öt szám készült el, de egyrészt most szünet jön, másrészt Roger Waters - akinek ugye ez volt az utolsó lemeze a Pink Floyddal - éppen úgyis aktuális, tehát most lesz szó róla, tessék: itt vannak az eddigi darabok, mindet le lehet tölteni. A minimalista hangszerelésű feldolgozások tényleg vidámak és viccesek, ráadásul - nem is gondolná az ember - nemcsak első hallgatásra; a legjobb pedig az aktuálpolitizáló Post War Dream másként aktuálpolitizáló bónuszverziója, A rendszerváltó álom, amit Hobo magyarított és énekel! (Mivel minden számhoz hosszú és személyes szöveg van, én is elárulom, hogy nekem igazi ún. gyári kazettán volt - talán valahol: van - meg a Final Cut; sokáig próbálkoztam, hogy megszeressem, ha nem is teljes, de részleges sikerrel - és nagyon meglepődtem, hogy tizenakárhány évvel azután, hogy utoljára meghallgattam, mennyire könnyen felidéztem néhány számot. Viszont érdekes módon az E Sávok egyik kedvence, a Gunner's Dream még csak nem is rémlik.)

A Bitlab Records magyar netlabel Dubstep Is Fun! válogatássorozata harmadik részéhez érkezett, innen letölthető. A korábbiaknál több számmal, de kevesebb agyatlan hülyéskedéssel, a buggyogó basszusokra többször egész komoly(kodó) felépítmény került, illetve néha egészen digidubba hajlik egy-két darab, utóbbinak én tudtam örülni. A (félig) komoly számok közül a legjobb az amerikai Trackhed összetett darabja. Vicces és jó a Sollabong: Bolhasong és SinSID: Commodore Dubsteppa (árulkodó cím!); a csúcspont pedig Noise64: Push Me-je, sok töréssel, mármint nemcsak ritmus-, de valami valóságos dolog összetörésének hangja is bekerült, ravasz! A végére pedig kerül hülyéskedés is: egy Yellow Submarine-remix, majd bónuszként a Republic zenekar találkozik brutálisan vartyogó basszusokkal.

Már majdnem két évtizede létezik a fehérorosz Knyaz Mishkin zenekar, sok, élőben rögzített és több esetben ingyen letölthető kiadvánnyal; a legutóbbinak myshki-narushki a címe, és letölthető innen is és innen is. Ne riasszon meg a Brueghel-festmény a borítón, valójában különlegesen egyedi és jó zene ez. "Intuitív improvizációnak" mondják, és van is ebben valami, de az egyik legjobb az, hogy az egészen free részek és a hagyományosabb (olykor régi mű-, olykor talán népzenei emlékeket is felidéző) struktúrák között milyen természetes az átjárás a Knyaz Mishkin tagjai számára; ettől még a szabadabb, "elvontabb" részek is kapnak valami sajátos könnyedséget. A bő óra vége felé van versolvasás is, ami mondjuk a nyelvet nem beszélők számára fárasztó, de annyi baj legyen. További kiadványokra linkek itt találhatók.