ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

Ingyenzene: nyomasztotta a sok zene

Rónai András | 2010.07.15. 16:10|
Címkék: internet

Forradalom! Wiley összekülönbözött a kiadójával, kirakott kétszáz számot az internetre. Nyári funky-buli bootlegekkel és mashupokkal, klezmerrel és Jump Arounddal; pszichedelikus hiphop; dubstep a szürkeállománynak; ember sétált Skóciában; kérdezz-felelek.

Volt már olyan, hogy egy zenész összekülönbözött a kiadójával és bánatában számokat szivárogtatott a netre, a leghíresebb közülük Big Boi (de Trent Reznor esete is valamiképpen hasonló); olyan mennyiségben viszont, mint azt Wiley csinálta, még nem volt erre példa. Ő ugye az "undergroundnak" is mondható grime "keresztapjaként" indult, aztán csinált hatalmas slágereket is (Wearing My Rolex ugyebár), négy lemezre leszerződött az Island kiadóhoz, de az igazán nagyon nagy áttörés még nem jött el. Éppen The Elusive című új albumán dolgozott, amikor egyszer csak bekattant, Twitterén alaposan beszólt menedzserének, John Woolfnak, aztán pedig fogta magát, és 11 darab zip-fájlban több mint kétszáz számot kirakott az internetre. Ezek mind megtalálhatók a GrimeForumon itt. A Guardiannek Wiley azt mondta, hogy folyamatosan vitázott a kiadóval, hogy mi kerüljön rá a lemezre és mi ne, az hogyan szóljon és hogyan ne, pedig ő csak azt akarja, hogy az emberek hallják a zenéjét. Kezdte nyomasztani, hogy tele van a winchester zenékkel, hát fogta és kirakta az egészet, és most akkor kezdi a munkát a lemezen elölről; állítólag megint beszél már Woolffal is. Mindez persze nagyon felizgatta az internetet, DJ /rupture meg is ideologizálta, de azért azt is elismeri mindenki, hogy kétszáz szám, na az jó sok. Van közte mindenféle, potenciális slágertől kemény grime-ig, hülyéskedéstől kísérletezésig - csak ki kell szortírozni azt, ami igazán jó. Megbízható bloggerektől itt van egy válogatás és itt egy másikitt pedig alapos leírás majdnem mindegyik csomagról. Wiley persze már túl is lépett az egészen, azóta kidobott egy újabb freestyle-t is, Return Of Wiley címmel.

A magyar Budabeats netlabel új - ugyebár ingyenesen letölthető - kiadványa a Budabootie címet viseli, és már címéből is kitalálható, hogy bootlegek vannak benne, meg re-edietk és mashupok; egy részük alig több, mint egy ismert sláger feldobása új ritmusszekcióval, de van sok össze- és újravagdosott bulis szám is. Pont az eleje kevésbé bulis (filmzenés jazz, érzelmes soul), de aztán beindul a móka, sok-sok funk, pörgős szving, ha nem is olyan sok sláger (Jacko, James Brown, Hit The Road Jack, Son Of A Preacher Man), a legvalószínűtlenebb darab a House Of Klezmer című darab Farofftól, Jump Around és tényleg, klezmer, lásd alább. A lemezbemutató partit pénteken tartják, a válogatás nemzetközi mezőnyének két magyar szereplőjével ((Dj Barkäcs aka Nafta és Zenit Incompatible), továbbá Suefóval és Gandharvával, az Ötkertben ingyen, itt a flyer. A Budabeatsről utoljára itt volt szó, azóta megjelent még egy kiadvány, Banyek (Soutien Gorge) Csodaszarvas című rövid darabja, benne mese- és egyéb lemezekről vett szövegek, effektezett vonósok, dubstepes basszusok és lustább hiphopos ritmusok, szórakoztató és szerencsére nehezen megszokható zene.

Greymatter télen jelentette meg Mind Over Matter című debütáló nagylemezét, azóta kijött egy remix-ep, majd most egy újabb, ez utóbbi örömére az előbbi kettő csak ezen a héten ingyen letölthető a producer Bandcamp-oldaláról. A Mind Over Matter 13 számának közös jellemzője, hogy erős basszusok és izgalmas garage-ütemek szerepelnek bennük, leginkább dubstep (néha mintha egy könnyedebb, "poposabb" Burialt hallanánk), máshol a latinos hatásnak köszönhetően már-már UK funky, de van egy nagyszerű baile funk-szám is, drum and bass és sötétebb, kísérletibb darabok is. A meglehetősen kevés hanggal dolgozó zene elsőre talán nem olyan erős, de idővel kiderül, hogy tele van jó ötletekkel, főleg ravasz és hatékony ritmusokkal. A letölthető remix ep legjobb darabja az Illum Sphere elrugaszkodottabb remixe, van dubstep itt is sok (például TRG), deep house, ilyesmik. (Ennek borítója e cikk címlapképe.)

Itt volt szó Oh No: Ethiopium című, etiópiai lemezekből felépített beatalbumáról; a közelmúltban a hiphop-producertől két ingyenes zene is megjelent. Az egyik egy mixtape, a múlt héten említett VTech oldaláról tölthető le innen, Roc C és Mic Geronimo rappelnek rajta, vendégeskedik Chali2na és mások. A másik pedig a Madlib-közeli (aki Oh No bátyja) Guilty Simpson-lemez (bővebben lásd itt) teljes remixe, ez pedig a Stones Throw oldalán itt van. Leginkább úgy jellemezném őket, hogy pszichedelikus hiphop: vagy igazi káosz, vagy pedig elsőre majdnem szabályos funky- és soul-mintákat használó, vagy éppen elektronikus-"futurisztikus" hiphop, de utóbbiakban is mindig ott leselkedik legalábbis a lehetősége annak, hogy elég egy kicsi lökés, és káoszba fordulnak. De ez nem a Public Enemy / The Bomb Squad-féle fenyegető káosz, nem is a wonky fajtájú, hanem - ha el akarjuk kerülni a kábítószeres hasonlatokat, csak azt mondhatjuk, hogy - pszichedelikus. A számok egy része abban a bizonyos másik világban akár slágerpotenciállal is bírhatna, másik része meg sokadszorra is kiismerhetetlen és zavarba ejtő, de ha bátrak vagyunk, akkor nagyon is élvezetes.

Sok földrajzi egység van, amihez bizonyos fajta zenét vagy hangzást társítunk, városoktól bizonyos esetekben akár földrészekig, de Dél-Yorkshire nem tartozik közéjük. Ezen a szomorú helyzeten akar változtatni Kid Acne, aki olyan partikat rendez, ahol kizárólag a tájegységhez erősen kötődő számok szólnak; és készített egy mixet is (DJ Slick Dixxx segítségével) South Yorks címmel, szintén e témakörben, innen lehet letölteni, van hozzá szép borítókép (egy híres Sonic Youth-borító alapján). Egy funky Joe Cocker-számmal indul, aztán mindenféle elektronikus zene következik, rave, szintipop, hiphop, jungle, fidget, drill'n'bass. A számlistát böngészve meg kiderül, hogy nahát, Jarvis Cocker, a Human League, Toddla T és mások is dél-yorkshire-iek, meg tényleg, a Warp kiadó is Sheffieldből indult. Ettől még arról nem győződtem meg, hogy lenne "dél-yorkshire-i hangzás", de ettől még szórakoztató a mix, különösen mert ilyen sokféle zenét sikerült jól összerakni.

Edu Comelles azt az egyébként nem túl eredeti dolgot találta ki, hogy sétálgat, konkrétan Skóciában, hangokat vesz fel, és ezekből zenét csinál. Ennek eredménye két, a közelmúltban megjelent ingyenes ep lett, Mensa néven adta ki őket (a jövőben nem fogja használni ezt a nevet, bölcs döntés). A Moorland - innen tölthető le - a hosszabb, de kevésbé meglepő: hosszan elnyúló finom ambientes zúgás (drone), az első számban például annak az élménynek a hangzásbeli megfelelőjeként, ahogy a komp közeledik a kikötőhöz. A másik, húszperces Braid Heritage - ez pedig itt van - viszont két szám "remixét" tartalmazza, neszezések, koppanások és - talán - akusztikus hangszerek finom, visszhangzó ritmusai köré rendezi a helyszíni felvételeket, ami nagyon jót tesz nekik: történetmesélős ambient lesz belőlük, immár nemcsak érdekes, hanem kifejezetten szép is.

Itt volt szó arról a Fugazi-gyűjteményről, amiben nem zene volt, hanem a számok között elhangzó szövegek kigyűjtve; az azt közlő Chunklet most a nagyszerű és sziporkázóan szellemes Bob Weston kérdezz-felelek közjátékaiból rakott össze két részt - ezekről volt szó itt a Shellac-koncertbeszámolóban, hiszen Weston ennek a zenekarnak a basszusgitárosa. Az első rész itt van, a második itt, a másfél órányi mókához utóbbi helyen még hozzácsaptak egy "bónusz ep-t" is, "Bob zenésztársa, Steve" szövegeiből - ő ugyebár Steve Albini.