ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

Átokföldje. Megmenti-e a brit rockot a Beady Eye és a Vaccines?

Inkei Bence | 2011.03.18. 20:53|

Az utóbbi évek nem a brit rockról szóltak. A recesszió sújtotta szigetország fiataljait jelenleg a dubstep és egyéb urban stílusok kötik le, de változtat-e ezen valamit, ha visszatér az Oasis mínusz Noel Gallagher? Újra divatos lesz-e a gitárzene a Vaccines debütálása után? Cikkünkből minden kiderül.

Hajlamos vagyok hinni abban, hogy megfigyelhető valamiféle ciklikusság a poptörténelemben, vagyis bizonyos időszak elteltével mindig hasonló jelenségek ismétlődésének lehetünk tanúi. Nagy vonalakban valami hasonló dolog történt a brit popzenében tíz-tizenöt évvel ezelőtt is, mint most: akkor is hirtelen elapadtak az egy-két évvel korábban még mindent ellepő gitárzenekarok, és legalábbis a felszínen nagyon kevesen maradtak meg közülük, újaknak pedig végképp nem volt hely, vagy ha igen, azok már egy teljesen új generációt képviseltek (Muse, Coldplay, Travis). Nekik már semmi közük nem volt a kilencvenes évek britpopjához, viszont nem volt meg az indie hitelük sem, úgyhogy a szcéna évekig jelentéktelenségbe süppedt, miközben az elektronika különböző mutációi éltek és virultak. Aztán a többi már igazán közhelyes: előbb jött a külföldi segítség a Strokes és társai személyében, majd a Libertines és később a Franz Ferdinand újra keresetté tette a brit gitárzenét, végül az Arctic Monkeys új szintre emelte az egész színteret.

Nyilván kissé leegyszerűsített a fenti eszmefuttatás, a párhuzam is sántíthat egy-két helyen, de most mégis mi van? A fiatalokat ? akik alig négy éve még ráharaptak minden új Arctic Monkeysra az Enemytől a Pigeon Detectivesig ? most már kizárólag az újgenerációs urban popsztárok érdeklik, pláne, ha valamiképp kapcsolatba hozhatók a dubsteppel. A brit indie iránti érdeklődés történelmi mélypontra került, és már évek óta egyetlen olyan új zenekar sem jelent meg a színen, amelynek valós esélye lett volna arra, hogy mainstream sikert érjen el. A fenti analógia szerint rövidesen jönnie kéne az új Strokesnak vagy Libertinesnek, és jelentkező még lenne is, a kérdés csak az, igény van-e rájuk.

De ki más emelhetné magasba újra a Union Jacket, mint Liam Gallagher? A 2009-ben feloszlott Oasis Noel nélküli új verziója, a Beady Eye énekese szerint újra divatossá teheti a brit rockzenét, és hát annyit igazán megtehetünk, hogy meghallgatjuk a két hete megjelent első lemezt. Amitől legyünk őszinték, olyan túlzottan sokat nem várt senki: az Oasis legutolsó lemeze (sőt, gyakorlatilag az utolsó tíz éve) már nem a magabiztos, eladási rekordokat döntő zenekart mutatta, hanem egy rutinból, bevált sémák szerint építkező, egyre unalmasabb együttest. Na most, ebből az Oasisből még vegyük el a legjobb dalszerzőt is, és ez a Beady Eye. Hát hiányzik ez bárkinek is, de tényleg?

A Different Gear, Still Speeding meghallgatása után viszont mégsem mondanám, hogy ez a lemez fölösleges lenne: több energia és kakaó van benne, mint bármelyik kétezres évekbeli Oasis-lemezben. Túl nagy meglepetést nem kell várni, nyilván a Beady Eye is úgy szól, mintha a tagok nem hallottak volna egy hangot sem a 21. századból, viszont a tavalyi kislemezdal Bring The Light mellett is van pár lendületes rockandroll szám a lemezen. Ugyan néha túlvállalják magukat kicsit a fiúk (jó pár szám kétszer olyan hosszú ideig tart, mint kellene), meg a lemez második felére elég egysíkú is lesz, de ha valaki, akkor Liam miatt fontos ez az album. Végre kiléphet a báty nyomasztó árnyékából, és ez igazából kimondottan jót tett neki, nagy formában énekli végig az amúgy nem túl eredeti számokat (az egyiknek ráadásul az a címe, hogy Beatles And Stones), de kinek árt ezzel? B-

Azt azonban talán még Liam sem gondolta komolyan, hogy egy közel negyvenéves tagokból álló együttes hozza vissza a brit rockot a mainstreambe, vagyis a Beady Eye-nak sok hatása nem lesz a világra. A Vaccines együttes viszont kiadója és a média szerint is képes rá, hogy megfordítsa a meccset: a tavaly év végén feltűnt londoni zenekar még egy éve sincs, hogy megalakult, bár énekese Jay Jay Pistolet néven már magáénak tudhat némi indie folkmúltat. A Vaccines most megjelent első lemezétől tehát sokan sokat várnak, de hiába.

Nem mintha rossz lenne: a What Did You Expect From The Vaccines? egy korrekt, átlagos indiepop zenekart mutat, két-három kimondottan jó dallal, és gondosan kerüli a párhuzamokat az előző évtizeddel, vagyis a diszkódobokkal, a szintikkel, a funkos basszusokkal vagy a punkos megmondással. Helyette leginkább a nyolcvanas évek független brit zenekarait idézi meg, és ? legalábbis esztétikájában ? a girl group-melódiákat punkosító Ramonest és Jesus And Mary Chaint is próbálja, néha kicsit túlzottan is. A Post Break-Up Sex pedig fülbemászó sláger, de kicsit megtévesztő, mert a többi számmal ellentétben ezt akár az Editors is játszhatná. Az biztos, hogy tudnak a tagok dallamos számokat írni, nem is ellenszenves a zenekar, csak éppen semmi alapja annak, hogy majd ők aztán meghódítják a tömegeket, ez utóbbit egyszerűen semmi sem indokolja. A Vaccinesben egy jó másodvonalbeli zenekar ígérete abszolút megvan, annál többnek beállítani azonban nem szerencsés. B-
 

Mr. Scott Pilgrim | 2011.03.18. 22:33 1
csak naivan kerdem: a The Drums tavaly nem volt kereskedelmi siker Angliaban?
Inkei Bence | 2011.03.18. 22:35 2
1# Én meg azt kérdem naivan, hogy a Drums mióta brit?
Mr. Scott Pilgrim | 2011.03.19. 15:53 3
2# akkor en most meglepodotten, es racsodalkozva: a Drums nem brit?! :O (es bazmeg, tenyleg, facepalm)