Régebben volt már itt szó Logan Walters grafikus sorozatáról, amelyben Wu-Tang Clan-lemezek borítóit alkotta újra a legendás Blue Note Jazzkiadó szintén legendás borítóinak stílusában. Gerald Watsonnak az jutott eszébe, hogy ugyanebből az ötletből zene is lehetne, DJ 2-Tone Jones pedig mostanra rakta össze a Shaolin Jazz - The 37th Chamber című lemezt, innen lehet letölteni; a borítót persze Logan Walters készítette hozzá. A Wu-Tang tagjainak szövegei Miles Davis, John Coltrane, Herbie Hancock, Donald Byrd, Pharaoh Sanders, Ahmad Jamal és mások számaira kerültek rá, illetve 2-Tone Jones felhasznált néhány olyan hiphop-számot, ami Blue Note-kiadványokról vett mintákra épül. Mint azt a készítők is bőven kifejtik, jazz és hiphop barátsága nagy múltra tekint vissza; a Shaolin Jazz azonban jóval közelebb van a jazzhez, mint a jazz-közeli hiphop nagy része; még akkor is, amikor a dj a mintákat feldarabolja, scratcheli illetve kiemeli a dobokat. Emiatt első hallásra furcsa és nehezen megfogható, viszont másfelől éppen ezért jóval érdekesebb, mint egy átlagos mashup.

Nem vitték túlzásba a mainstream zenészek a japán katasztrófa áldozatainak megsegítését; nemhogy jótékonysági dalban nem forrottak össze (amit mondjuk annyira nem sajnálok) és szuperkoncertet sem tartottak, ráadásul a viszonylag legnagyobb figyelmet kapott, Songs For Japan című válogatásba fektetett energiákról mindent elárul, hogy az Imagine-nel kezdődik. A mainstreamen kívül viszont sokan megmozdultak; a Thrill Jockey és az Antiopic monumentális digitális válogatásán szerepel Tunde Adebimpe, Bradford Cox, Fennesz, The Ex, Akron/Family, Grouper, Oneohtrix Point Never, Tim Hecker és sokan mások; készült bass music és nyolcbites jótékonysági válogatás is. Ezek természetesen pénzbe kerülnek, amit a Vöröskereszt és más szervezetek kapnak, egyébként a rajtuk található 30-60 számot tekintve kifejezetten olcsók is. A Nihon Kizuna című válogatásra (innen tölthető le 10 fontért vagy többért, de fizetés nélkül is végighallgatható) 50 szám került különféle elektronikus műfajokból, nagyjából kétharmaduk exkluzív. Annak örömére, hogy összeszedtek 20 ezer dollárt, az összeállítók nemrég összeraktak egy bónuszlemezt is, ezt ingyen is le lehet tölteni, bár persze erősen ajánlott adni érte, ezáltal a katasztrófa áldozatainak valamennyi pénzt. A több mint kétórás, 34 számos válogatáson nincsenek olyan ismertebb előadók, mint az első albumon (Kode9, Fink, Rudi Zygadlo, Onra, Om Unit), de meglepően erős - mármint ahhoz képest, hogy legalábbis bennem van olyan előítélet, hogy a jótékony cél arra sarkallhat egyes zenészeket, hogy a jó ügy árnyékában közepes számaikat passzolják el, de itt nem. Főleg mindenféle bass music a harsánytól az érzelmesen át az okosig; sok dubstep, UK funky és wonky, de van itt hiphop, digidub, nyolcbites őrjöngés és mókázás, jazzes downtempo. A legjobbak azok a számok, amik kilógnak: a Control Freak a kilencvenes éveket idéző etnós breakbeatje, Young Montana? popos káosz-breakcore-ja és Nocow nagyszerű, emelkedett ambientes-glitches technója. El is határoztam, hogy vele közelebbről megismerkedem.

Jurij Gagarin űrrepülésének ötvenedik évfordulójára nemcsak az [origo] készített összeállítást, hanem összefogott több német és orosz netlabel és netrádió is: a Kosmoraum című válogatás letölthető például innen és a többi kiadó-rádió oldaláról is. Elsősorban azért inkább az űrről és -utazásról van szó, Gagarin csak amolyan ürügy. A téma természetesen rengeteg elektronikus zenét inspirált, a legjobbak közül sokat és még több közhelyes vackot. Egy-két üres ambient és fárasztó idm van ugyan itt is, ám a tizenkét szám nagy része szerencsére jó: ráérős, végtelen terekben kalandozó szintibuggyogások, főleg a Kosmishe Musik bűvöletében (ami manapság ugye viszonylag "divatos", lásd például itt és itt), de ambient, drum and bass és egyéb műfajok is akadnak. Némi rostálás után igen kellemes hallgatni.

Volt már szó e rovatban DJ Zhao Fusion című sorozatának első részéről; a második tavaly ősszel került fel ide, a harmadik pedig nemrég ide. A második címe Ancient Illbient, a harmadiké House Of Eshu (Eshu a joruba hagyomány szerint az emberek és istenek közötti hírvivő, valamint a káosz szelleme, kb. mint Hermész). Utóbbiban tehát technósabb, house-osabb ütemek szerepelnek, előbbiben pedig lassabb a tempó és sötétebb a tónus, de nagyjából ugyanaz az elv. Egymástól egészen távoli zenék összekeverése, de úgy, hogy abból valami olyasmi jöjjön ki, amin egyáltalán nem hallatszik ez a távolság. Afrikai ütősök, kubai zongora, mongol torokéneklés, japán vonósok, török fúvósok, indonéz gamelán stb., valamint techno, house, hiphop és dancehall-ütemek. Ami a legfurcsább és egyben a legjobb, hogy mindez nem valami csiricsáré káoszt eredményez. Igen erős és egyéni a hangulat: viszonylag sötét, minimalista, nem a látványos trükkökre, hanem a fojtottan, de határozottan húzó lüktetés megteremtésére összpontosít. Annyira, hogy csak figyelmes hallgatással deríthető ki, hogy milyen nagyszerű ötletekkel van tele.

A Magyar Csakra zenekar alternatív lo-fi hálószobazenének nevezi magát, Csakra magyar! című lemeze - itt lehet meghallgatni és letölteni - azonban nem egészen illik az újabb magyar lo-fi színtérbe. Egyszerre van benne a nyugati fejleményekkel együtt mozgó lo-fi és a magyar hagyományok, az alternatív rock régebbi és újabb nagyjai és Cseh Tamás; a számok között van groove-os garázsrock, alteros sláger, igazi hálószobai "csak magamnak" dalolás, kacérkodás az elektronikával, dubbal (!) és még sok minden más is. Ha akarjuk, azt is mondhatjuk, hogy mindezeket szintetizálja, bár szerencsére a nagyratörés hiányzik a duóból (jimlemon és Kishell). Az album ráadásul igen jól szerkesztett, például a Magánélet című csúcsdal még nagyobbat szól ott, ahová helyezték; de még a záró remix (egy dubos verzió Banyektől) is illeszkedik a lemez egészébe.

A Bad Haircut szintén magyar és hálószoba: a Nohopekids projektjének cím nélküli ep-je innen tölthető le. A lo-fin belül ez szintipunk: primkó, rohanó dobgépek, primkó, torz Casio-szinti, szanaszét torzított gitár, szanaszét torzított kiabálás. Durva, de közben rendkívül szórakoztató, mondhatni vicces is, de úgy, hogy közben megmarad durvának (és nemcsak "durvának"). A maga szabta szűk keretek között még változatos is az öt darab, másfél perc körüli szám.

A magyar The Cab You Know zenekar első ep-je, illetve a készülő második első dala letölthető a Bandcamp-oldalukról, vagy akár a Facebookról. Szintis és indie-s; összetett, de popos is; nagyívű és érzelmes dallamokkal, anélkül, hogy túlzásokba esne; mindenféle, jól összedolgozott hatásokkal. Határozottan ígéretes zenekar tehát a Cab You Know, csak több karakter, esetleg markánsabb dalok hiányoznak, minden más már megvan.