ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

Ki lesz az új Michel Gondry?

Inkei Bence | 2012.02.19. 15:56|

Az utóbbi években feltűnt francia kliprendező generáció legutóbb újabb jelentős fegyvertényt hajtott végre azzal, hogy az új Madonna-klipet egy addig kevésbé ismert előadókkal dolgozó rendező kollektíva készíthette. Számos, még mindig fiatal, de évek óta sikeres klipeket forgató, francia rendező van most a pályán, mindegyikük pár lépésre a világhírnévtől.

Az egyetemes filmművészethez hasonlóan a klipipar is sokat köszönhet a francia rendezőknek: Michel Gondry, Jean-Baptiste Mondino vagy Stephane Sednaoui a poptörténet számos ikonikus videoklipjéért felelnek, ám az utóbbi években ők már minden mással foglalkoznak a kliprendezés helyett, a nagyjátékfilmtől kezdve a divatfotózásig. Ennek ellenére nem maradt francia rendezők nélkül a klipszakma krémje, hiszen az új generáció ? nem teljesen függetlenül a french electro előadók nemzetközi sikereitől ? is hamar kinőtte a hazáját, és most már eljutottunk oda, hogy a legnagyobb sztárok udvarolnak nekik. Madonna, MIA, Kanye West vagy a Depeche Mode: csak néhány név azok közül, akik a francia kliprendezők új hullámával dolgoztak az utóbbi időben. A felsorolt előadók közül ráadásul az első kettő most februárban jelentkezett új videóval, mindkettőt feltörekvő francia rendezőre bízva. Utóbbiak általában sajátos képi világgal és koncepcióval rendelkező klipeket csinálnak, melyek gyakran felismerhetőek, és élesen különböznek a legfoglalkoztatottabb mai rendezők munkáitól. Már ebből a megfogalmazásból is lehet esetleg Michel Gondryra asszociálni, és tény, hogy az új nemzedékhez tartozó rendezők legtöbbjére érezhető hatást gyakorolt az ő munkássága. Ezek után tehát már csak egy kérdés merülhet fel: lesz-e köztük olyan, akit egyszer sikeres filmrendezőként ismerhet majd a világ?

Romain Gavras

Ki: A harmincéves Gavras az új generáció egyértelműen legismertebb rendezője, aki már saját nagyjátékfilmmel is bemutatkozott, bár a klipjeivel egyelőre nagyobb nemzetközi feltűnést keltett. Még egészen fiatalon alapító tagja volt a Kourtrajmé nevű művészeti kollektívának, amely kezdettől fogva hozzá mert nyúlni a franciaországi bevándorlók tabuként kezelt problémáihoz. Először a francia elektro-színtér előadóival dolgozott, de hamar felfigyeltek rá külföldön is, és MIA személyében van már egy igazi világsztár megrendelője is.

Referencia: Gavras első komolyabb sikert elért klipjét a Simian Mobile Discónak forgatta, majd a Justice Stress című számához rendezett, erőszakos jelenetekkel tarkított, szélsőséges megítélésű videója a 2008-as év legtöbbet emlegetett klipje lett. Azóta két klipet is rendezett MIA-nek, melyek közül a Born Free-t ugyancsak az erőszakossága miatt érte rengeteg bírálat, sőt, Amerikában a YouTube le is tiltotta a klipet. Ha mindenáron használni akarnánk a "fenegyerek" szót ebben az összeállításban, akkor azt csakis Gavrasra mondanánk.

Stílus: Ha beszélhetünk nagy francia kliprendezői hagyományokról, akkor Gavras gyakorlatilag állandóan szembemegy velük. Semmi trükközés á la Gondry vagy stílusosság á la Sednaoui, hanem realisztikus, gyakran a hatásvadászatig nyers témaválasztás, és rendszeresen a társadalom alsóbb rétegei jelennek meg a klipjeiben, legyenek azok romániai cigányok, Párizs külvárosaiban tengődő bevándorlók vagy arab gengszterek. A két legismertebb klipje pedig sokkolóan erőszakos jelenetekkel van tarkítva.

Az áttörés: Hatásvadász vagy sem, a tényleg sokkolóan realisztikus Stress máig Gavras legjobb munkája: itt még nem billen át a túloldalra, mint a Born Free esetében, ahol már parodisztikussá válik a vöröshajú srácok gyilkolászása. A Stress viszont végig feszültségben tartja a gyomrot, és a slusszpoént leszámítva valóságosnak is tűnik. "Nem az volt vele a célom, hogy botrányos legyen, mert akkor kurvákat és nácikat teszek a klipbe" ? mondta erről maga Gavras. "Az alapötlet az volt, hogy egy erőszakos számhoz csináljak egy erőszakos klipet. Valósághűen vettük föl, és sokan azt hitték, ez az egész valóban megtörtént." Egy másik interjúban arról beszélt, hogy a Stress klipje miatt pár hónapig ő lett a leggyűlöltebb ember Franciaországban ? de így is megérte. 

Megaforce

Kik: A 2008 óta működő Megaforce valójában egy négytagú rendezői kollektíva: négy fiatal srác alkotja (Léo Berne, Charles Brisgand, Raphaël Rodriguez és Clément Gallet), és egészen mostanáig nem dolgoztak világsztárokkal, ám miután tavaly több honlap szerint is az övék volt az év legjobb videoklipje (a Quart szerint is), elkerülhetetlen volt, hogy valamelyik lecsap rájuk. Ez a valaki a trendekre mindig is érzékeny Madonna volt, akinek köszönhetően a Megaforce neve bekerült a mainstreambe, és mostantól még több komoly megbízóra számíthatnak.

Referencia: A Megaforce ? akárcsak több kollégája ? egy francia, elektronikus tánczenében utazó előadónak, a Naive New Beatersnek rendezett először, és még abban az évben lecsaptak rá menő brit előadók is, mint a Late Of The Pier és a Metronomy. A kollektíva az utána következő években is megmaradt a trendi indie/dance zenekaroknál, miközben egyre komolyabb szakmai sikereket könyvelhetett el, akár klipekről, akár reklámfilmekről volt szó.

Stílus: Szürreális, szellemes és mindig valami szokatlan elemet felvonultató klipjeik általában egy eredeti ötletet visznek végig. Gyakori a kézikamera-használat, és az animáció használata is, sőt, a Gondry-féle érzéki csalódásokat is szeretik. Az viszont érezhető, hogy a korábbi klipjeik azért merészebbek voltak, mint a Madonnának készített Give Me All Your Luvin', amely az eddigi legszolidabb munkájuk. Más kérdés, hogy így is jóval ötletesebb a bejáratott neveknél.

A mestermű: Az Is Tropical nevű, egy évvel ezelőtt a Trafóban is fellépő brit dancepunk együttes The Greeks című számához készített klipben gyerekek játszanak háborúsdit, mely onnantól lesz érdekes, hogy animációval, illetve akciófilmeket idéző hangeffektekkel teszik látványossá a gyerekek által egymáson véghezvitt pusztítást. A rendezők azt mondják, hogy a klip felvétele előtt a gyerekeknek és a szülőknek is elmondták nagyjából, milyen effektek kerülnek utólag a felvételre. Meg különben is, egy pillanatra felbukkan a háttérben a kertben sütögető nagypapa is, némiképp tompítva a "véres" jelenetek élét.

Jonas & François

Kik: Jonas Euvremer és François Rousselet egyaránt idén lesznek harmincévesek, de már dolgoztak Kanye Westtől Madonnáig sok mindenkivel. A két párizsi fiatalember képzős múlttal a háta mögött kezdett klipeket rendezni, először csak otthon, de a D.A.N.C.E. című Justice-klip nemzetközi sikere után egyből lecsaptak rájuk a világsztárok is. Az utóbbi egy évben csak reklámfilmet forgattak, de még elég fiatalok ahhoz, hogy sok klipet rendezhessenek a jövőben is.

Referencia: A D.A.N.C.E. csak a második klipjük volt, ám egyből díjnyertes is lett, és pár hónappal később már azon kapták magukat, hogy Madonna 4 Minutes című klipjén dolgoznak, miközben Kanye West is a kuncsaftjaik közé került. Azóta olyan illusztris nevekkel működhettek még együtt, mint a Depeche Mode, a Muse vagy a White Lies, de említhetnénk az Audio Bullyst is, hiszen az Only Man című számhoz készült videó az egyik kedvenc klipünk volt 2010-ben.

Stílus: Jonas és François neve leginkább a trükkös grafikus megoldásokkal és animációval kötődik össze, az összes ismertebb klipjük erre épül, és valószínűleg pont ezt is várták tőlük a megrendelőik. Ők maguk úgy beszélnek erről, hogy "radikális vizuális változásokra" épülnek a klipjeik, és a művészeti hitvallásuk így szól: "Szeretnénk egy nagyon változatos vizuális kultúrát kiépíteni, egy teljesen eltérőt attól, amilyennek ma az ábrázolást tekintik."

Áttörés: A D.A.N.C.E. Ez volt ugyebár a klip, amelyben semmi nem történik, csak a Justice-fiúk sétálnak, miközben a pólóikon egyfolytában változó képek vagy feliratok jelennek meg. Ez tipikusan olyan klip, amely száz százalékig a vizuális megoldásokra épül, semmint a történetre vagy egyéb ötletekre, éppen ezért csaptak le az egyszerű ötletből mesterművet gyártó rendezőkre annyian. Azt pedig jegyezzük meg, hogy az animációért egy bizonyos So Me felelt.

So Me

Ki: A Bertrand Lagros de Langeron néven anyakönyvezett So Me is a Justice-t és sok más, nemzetközi hírnevet szerző elektro előadót összegyűjtő Ed Banger kiadó farvizén vált ismertté, de ő effektíve a kiadónál is dolgozott, mielőtt kliprendezővé avanzsált volna. Langeron ugyanis fontos szerepet játszott az Ed Banger vizuális arculatának megtervezésében, lemezborítókat tervezett és bátran nevezhető amolyan modern reneszánsz embernek, aki egyebek között klipeket is rendez. Annak idején ő felelt a díjnyertes D.A.N.C.E. című Justice-klip animációjáért, majd ezt követően már önállóan is rendezett klipeket, francia és külföldi előadóknak egyaránt. A 32 éves So Me eddigi legnagyobb dobása a Barbra Streisand című Duck Sauce-világslágerhez készített videoklip volt 2010 végén, és közben ruhatervezőként is bemutatkozott. Ja, és csinált még pár remixet is, de ezt már tényleg csak hobbiból.

Referencia: A D.A.N.C.E. nemzetközi sikere után So Me Kanye West Good Life című klipjében is animátorként dolgozott, és ezt követően lépett elő rendezőnek. Első nemzetközi munkája Kid Cudi Day 'n' Nite című klipje volt, majd dolgozott az MGMT-vel és a már említett Duck Sauce-szal is, de tavaly csinált videoklipet a brit dubstep duó Nerónak is, miközben a Justice visszatérő klipjére is maradt ideje.

Stílus: Mivel So Me elsősorban designer és grafikus, a klipjeiben fontos szerepet játszik az animáció és jobban rámegy a vizuális effektekre, mint általában a kollégái. Ettől függetlenül leginkább az jellemző rá, hogy általában igyekszik az adott előadóra szabni a klipet, amennyiben lehet: az MGMT őrült, pszichedelikus számához őrült, pszichedelikus klipet csinált, a beszívott, nagyvárosi magányról rappelő Kid Cudinak ugyanezt a feelinget hozza a klipje, a Justice Audio, Video, Discója gyakorlatilag a stúdióban zenélgető Justice-tagokat mutatja (de mégis ötletes és élvezetes), míg egy Duck Sauce-klip mi másról szólhatna, mint az együtt bulizó sztárzenészekről?

Az áttörés: A Barbra Streisand esetében So Me visszavett a designer énjéből, és inkább arra koncentrált, hogy egy vicces novelty buliszámhoz pörgős, pop-artosan harsány és szórakoztató klipet csináljon, melyben a főszerepet a Duck Sauce-t alkotó A-Trak és Arman Van Helden mellett New York és az ott felbukkanó számtalan híresség játssza. Felbukkannak benne rapperek, producerek, indie sztárok, Kanye Westtől Pharrell Williamsig, sőt, még maga So Me is, akinek messze nem ez a legötletesebb klipje, de mégis ez hozta meg a számára a legtöbb elismerést.

AB/CD/CD

Kik: Ezúttal egy trió, melyet szintén párizsi fiatalok alkotnak: Arnaud Boutin, Camille Dauteuille és Clément Dozier (32, 32 és 29 évesek) 2004-ben alakították meg az AB/CD/CD kollektívát, és aki nem találta volna ki, az elnevezés a monogramjaikból jön. A trió éveken keresztül inkább rövidfilmeket és reklámfilmeket rendezett, majd úgyszólván a semmiből robbant be a Lily Allen Fuck You című slágeréhez készült videoklipjével. Az AB/CD/CD azóta is több lábon áll, sok reklámfilmet is forgat, de időről időre feltűnik egy szellemes klippel.

Referencia: Nem rendezett sok klipet Boutin, Dauteuille és Dozier, de így is dolgoztak együtt Lily Allen mellett a Kasabiannel, miközben francia előadók is foglalkoztják őket, legyen az Uffie vagy az épp most befutó Singtank. A Fuck You sikerének köszönhetően pedig már amerikai reklám-megrendeléseket is kapnak.

Stílus: Korábban kicsit gonoszul megkapta már a Quarton az AB/CD/CD a "szegény ember Michel Gondryja" megbélyegzést, ami azért segít eligazítani abban, hogy nagyjából milyen jellegű dolgokat is csinálnak. Ők is vevők a szürreálisra és az abszurdra, no meg az optikai csalódásokra, és az ő klipjeik is általában kitűnnek az átlagból.

Áttörés: A Fuck You alapötletét az adta, hogy maga Lily Allen nem ért rá, hogy szerepeljen a klipben, ezért nélküle kellett leforgatni, és így az ő szemszögéből láthatunk mindent. Lily ? akinek tagadhatatlanul passzol az egyéniségéhez a klip ? csúfot űz az idegesítő járókelőkből és a párizsi épületekből, digitális trükkök segítségével torzítja el őket, és ez még nem is minden. Nem véletlen, hogy a klipből hamar vírusvideó lett 2009 nyarán. 

Jérémie Rozan

Ki: Még egy laza kollektíva, amely a kliprendezésen kívül a divaton, a zenén és a képzőművészeteken belül is számos vasat tart a tűzben, és ennek az alapítója Jérémie Rozan. A csoport neve Surface To Air, és még galériaként indult Párizsban a kilencvenes évek végén, hogy aztán tényleg a legkülönbözőbb dolgokban élje ki kreativitását: a Surface To Air manapság egy sokrétű kreatív cég, mely dolgozott már együtt Banksyvel és a Louis Vuitton divatcéggel, no meg Rozan rendezett egy sereg egyedi klipet is.

Referencia: Talán már mondani sem kell, hogy Rozan (és a néha társrendezőként feltüntetett operatőr, Martial Schmeltz) is a Justice-nak köszönheti a sikerét, hiszen a Simian-számhoz készült We Are Your Friends remixéhez készült klippel sikerült 2006-ban díjat nyernie az MTV Europe Music Awardson, kiborítva ezzel Kanye Westet. Azóta Rozan dolgozott többek között a Streetsszel, a Sepultura-utód Cavalera Conspiracyval, a Chromeóval és Kid Cudival is.

Stílus: Rozan munkáira gyakran jellemző a fekete humor, és a morbid témák iránti vonzódás, de az idők folyamán elég sokoldalú rendezővé nőtte ki magát. Francia pályatársainál kevésbé kötődik a vizuális effektekhez, és beleférnek sima, történetmesélős videók is, mint a Streets megrázó Everything Is Borrowed klipje. Újabban viszont ő is inkább mással van elfoglalva, pedig a klipjeit látva van egy olyan érzése az embernek, hogy ha a többi dolog helyett jobban ráfeküdne a videoklipekre, akkor simán a műfaj legjobbjai közé kerülhetne.

Áttörés: Rozan a We Are You Friendsnél azóta sem rendezett átütőbb videót, és ez tényleg telitalálat, pedig csak annyi történik, hogy az amerikai college-hagyományokat felelevenítve szétcsapott, öntudatlan fiatalokat tréfálnak meg a klipben nem látható barátaik úgy, hogy azt az ébredést egy életre nem fogják elfelejteni. A klip szereplői egyébként hangsúlyozottan profi kaszkadőrök, és a pusztulást látva ezt nem is nehéz elhinni. Jérémie Rozan egyébként évekkel később elmesélte, hogy Kanye West azóta sem kért elnézést a 2006-os viselkedéséért, és amikor hónapokkal később újra találkoztak, csak annyit mondott a rendezőnek: "Mi már találkoztunk."

(Aki hiányozhat még ebből az összeállításból: Alex Courtés és Martin Fougerol, akik már a kilencvenes évek vége óta rendeznek videókat, olyan világsztároknak is, mint a U2 vagy a White Stripes; a Fleur & Manu duó, amely többek között az M83 Midnight City című számához készített klipet, illetve a Cut Copynak is rendező Emile Sornin, de az ő nevük még nem került be annyira a nemzetközi tudatba.)
 

Inkei Bence | 2012.02.20. 11:12 1
Itt meg egy interjú a Megaforce-szal, amiből kiderül, miért lett olyan a Madonna-klip, amilyen: http://www.madonnarama.com/posts-en/2012/02/15/megaforce-working-with-madonna-is-like-working-with-the-cia/