ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW

90
100

"A zeneírás leginkább az önkritikáról szól" - DJ Madd a Quartnak

Rónai András | 2012.03.09. 13:23|

DJ Madd, vagyis Simon Péter 2010-ben költözött Bristolba és hamar bekerült a dubstep nemzetközi élvonalába, most jelent meg első nagylemeze. Beszélgettünk arról, hogy néz ki közelről a legendás bristoli zenei élet; miért fontos, hogy az ember személyesen is ott legyen; mi a különbség a dubstep- és a drum and bass-színtér között és hogy kell-e egymilliós befektetés az áttöréshez. A lemezbemutató parti péntek este lesz a Corvintetőn.

Fotó: Hirling Bálint

Te most akkor Londonban élsz vagy Bristolban?

Szeptemberben költöztem Londonba, de öt hónap alatt rájöttem, hogy inkább mégis az első állomáson maradok, úgyhogy három hete ismét visszaköltöztem Bristolba.

2010-ben mentél ki. Kifejezetten a zene miatt?

Igen, azért. A drum and bassen belül mindig a bristoli vonal vonzott, mindig ez volt a nagy tervem, hogy megnézem, hogy milyen az a hely, ahonnan a zene jön, az a nagy művészközpont. Kimentem, tetszett, ott maradtam.

És London hogy került be a képbe és ki onnan?

Nem voltam biztos benne, hogy London össze fog jönni. Egy-két barátom mondta, hogy ők is próbálkoznak, végül ez vitt rá. De nagy is volt, drága is volt, könnyebben elveszik ott az ember. Bristol pedig egy maximum félmilliós város, sokkal barátibb.

A zenéből élsz?

Az elmúlt néhány évben már igen. A kiköltözés előtti fél évben már elkezdett bejönni valami a meghívásokból, de akkor még érezhető volt a korlát, hogy nem vagyok ott a központban. Úgy mentem ki, hogy munkát fogok keresni: megpróbálom a zenét is, de mivel úgysem fog összejönni stb., ezért először nézek valami munkát, hogy ne legyen probléma. De aztán egy-két hét alatt jött az, hogy "hú, itt vagy, gyere fellépni". Úgyhogy úgy tűnt, nem is kell "munka", idézőjelben. Meglepődtem ezen, azt hittem, hogy ahhoz már későn kerültem bele ebbe az egészbe, hogy csak úgy azt mondja mindenki, hogy "persze gyere, tök jó, örülünk neked". De összejött.

Sokszor mondják, hogy már nem számít, hogy ott legyél valahol személyesen, elég, ha van interneted.

Igen, mindenki ezt mondja, de ez azt jelenti, hogy ott ül valaki a gép előtt és a száz villogó ablakból te vagy az egyik. Még mindig az jár jobban, aki személyesen odamegy, bemutatkozik, kezébe nyom valakinek egy cd-t: az mindig kikerül a nagy tömegből, azok közül, aki elküldenek egy linket, hogy hallgasd meg a zenémet.

Mennyire szólnak ezek a meghívások annak, hogy milyen dj vagy, és mennyire annak, hogy milyenek a saját zenéid?

Szerintem ma a legtöbb meghívás a saját zenékről szól. Ha esetleg valaki nagyon béna dj, akkor azért az elterjed, de nagyon kevés ember van, aki elmondhatja, hogy csak dj-zik és ezzel kivívott magának valamit.

Te egyébként milyen dj vagy szerinted?

Hát... [nevet] Ennyi év után azt azért elmondhatom magamról, hogy nincs lámpalázam, nincsenek kellemetlen pillanatok. A célnak megfelelő; biztos van nálam sokkal jobb és rosszabb dj is. Én úgy indultam neki, hogy zenét akartam csinálni. Aztán amikor elkezdtem a zeneírást tanulgatni, akkor rájöttem, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, úgyhogy közben akár meg is tanulhatnék dj-zni. Előbb tudtam egy normális szettet összehozni, mint egy normális zenét.

Mennyire működnek kint a számaid a klubokban? Ez ott tánczenének számít?

Az az érdekes, hogy kint igen. Itthon kevésszer szólal meg egy ilyen zene úgy, mint ahogy meg kell szólalnia. A dubstep másik fajtájához, a sípolós őrülethez nem kell olyan durva hangcucc, mert sokkal több benne a közép és magas hang. De nagyon ritka itthon az olyan hangrendszer, amin a mély dolgok kijönnek. Szerintem emiatt nem fejlődött ki itt igazán, hogy ez a fajta dubstep tánczene lehet, pedig lassú, pedig mély, pedig nem arról szól, hogy ordítsunk, őrüljünk meg. Kint viszont ennek kultúrája van: rengeteg gyerek veszi, építi a hangfalakat. Az egy elsődleges dolog a szervezőnek, hogy a hang jó legyen. Lehet, hogy kisebb hely lesz, hogy nem lesznek jók a fények stb., de a hang legyen ott, vagy ne legyen buli. Emiatt megszokták az emberek a jó hangot, és így a jó zene is egy kicsit más jelent: sokkal több dolognak nyit ajtót az, hogy élvezhetően szólal meg.

A bristoli zenei élet nagyon híres, több műfajban is van sajátos "bristoli hangzás". Hogy néz ki ez közelről?

Bristolban is megvannak a klikkek: azok a baráti körök, akiket hozzá lehet kötni egy zenéhez, egy hangzáshoz, egy kiadóhoz, és ezt mindenki tudja. Lehet tudni azt is, hogy melyik klub kié. Az egyik első bristoli klub, ahol felléptem, az azóta megszűnt Tube például a Massive Attackhez kötődött. És mindebből egy folyamat révén kialakultak a sajátos hangzások. Mindenki tudta, hogy a bristoli drum and basstől mit lehet várni, vagy hogy jelen pillanatban a bristoli house-tól mit lehet várni, és ugyanígy a dubstepben is. A bristoli dubstep Pinch-csel indult, aki ott a legrégebbi róka, tört, mély, basszusteli zenével. A helyiek lementek egy-egy ilyen buliba, hallották, hogy mit játszanak a helyi nagy öregek, és ezt próbálták meg továbbvinni, de közben megtartani a bristoli hangzást.

Egy interjúban beszéltél arról, hogy a drum and bass-közösség sokkal zártabb, mint a dubstep.

Úgy éreztem, hogy a drum and bass nagyon arról szól, hogy akik ott letettek valamit az asztalra mondjuk 6-8 éve, azoknak máig megvan a kiadójuk, megvan a klubestjük, hiába nem csináltak esetleg azóta semmit. Ezekbe bekerülni nagyon nehéz. Sokáig próbálkoztam a drum and bassbe "betörni", de sajnos nem sikerült. A dubstepben pedig nem éreztem ilyen határokat. Pont egy olyan időszakban léptem be, amikor még nagyon sok ajtó nyitva volt. Hiába voltál új ember, még nem volt elképzelhetetlen, hogy Mary Anne Hobbs vagy Skream játssza a zenéidet. Az biztos, hogy számított, hogy még nem volt annyira telített ez a kör, mint ma. Ez nagyon nagy löketet adott az elején, hogy itt vagyok, új vagyok és mégis szívesen látnak, érdeklődnek olyan emberek is, akiknek igazából nem oszt, nem szoroz, hogy valaki Magyarországról ilyen zenét csinál, mégis meghallgatják, játsszák, visszajeleznek.

Az is a dubstephez vonzott, hogy jobban érzem úgy, hogy zenét írok, mióta dubstepet, vagy legalábbis lassabb zenéket írok. Sokkal jobban tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és több az opció is, a dubstepen belül is, vagy akkor is, ha onnan kicsit tovább akarsz menni. A drum and bass meg mindig drum and bass marad, ami nagyon jó meg minden, de a dubstepben több a lehetőség.

Azóta telítődött a műfaj?

Mindenképpen. Az utóbbi egy-két évben ugye berobbant a klubokba - erről viták vannak, hogy ez mennyire a dubstep és mennyire nem az. Electrós hangzásokkal kezdett vegyülni, és az öregebbek azt mondják, hogy ez nem azt jelképezi, amit a dubstep az elején próbált vinni. Úgyhogy azt is lehet mondani, hogy igazából ugyanannyian vannak a mélyebb dubstepben, csak kitermelődött egy új generáció, az ezerfős, világítórudas őrület. Más emberek mást-mást látnak a műfajban. A hype miatt itt is feltűntek azok, akik csak ezt akarják meglovagolni, gyorsan írnak zenét ebben a műfajban is, de ez mindenhol megvan. De akit nem az motivál, hogy ezer-kétezer embernek játsszon minden hétvégén és ötször annyit keressen, mint most, az sem panaszkodhat, mert ő is megtalálhatja a helyét. Ha valaki függetleníti magát a mainstream vonzásától, akkor nem lesznek irreális elvárásai, és biztosan boldogabban fog a pultba állni, lemezt kiadni.

Azért nem olyan egyszerű, hogy jött egy egészen más új hullám, mert ott van például a Magnetic Man, amiben olyanok játszanak slágeres zenét, akik a dubstepnek már a kezdeteinél is ott voltak.

Igen, ők a mainstream felé hajlanak, mégis, egy csomó zenéjükön lehet érezni, hogy ez valaminek a továbbfejlődése és nemcsak egy aktuális hullám meglovaglása. Skream a mai napig kiad mély zenét és bulizenét is, a rádió felé is vonzódik és a másik szélsőség felé is elmozdul. Szerintem rájuk nem nagyon lehet rosszat mondani. Biztos ők is ki akartak használni minden lehetőséget, de amikor tudnak, visszakacsintanak oda, ahonnan jöttek, és évente több lemezt is kiadnak azoknak, akik odatették őket, ahol ma vannak.

Téged egyáltalán nem vonz a mainstream siker?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem. De most úgy látom, hogy egyszerű lenne "szerencsét próbálni", írni néhány ilyen zenét és elküldeni azoknak az embereknek, akiknek kell - de úgy érzem, hogy most már annyit fektettem ebbe, hogy még ha eljutok is oda, hogy bulisabb, nagyobb tömegnek szóló zenét írok, akkor is megpróbálom a magam módján. Jelen pillanatban nem tudnék olyan rave-zenét írni, amit a magaménak mondhatnék. Biztos, hogy tudnék olyasmit csinálni mint ez vagy az a sztárproducer, lehet, hogy sikeres is lenne, de nem érné meg ehhez a nevemet adni. Nem szeretném elhamarkodottan elrontani azt, amit eddig építgettem.

A lemezed nem ez az újabb electrós dubstep, de nem is poszt-dubstep, bass music vagy ilyesmi. Szerinted lehet azt mondani rá, hogy hagyományőrző?

Sokan mondják ezt, de én sosem ezzel a céllal írtam ezeket a zenéket. Olyat is hallottam, hogy nem is az, mert azért a 2006-os zenék azért mások voltak. Mindenképpen közelebb áll a régi hangzáshoz, mint az újhoz, és én ezzel teljesen ki vagyok békülve.

A Black Box kiadó részéről nem volt nyomás, hogy tegyél bele valami divatosabb megoldást?

Azt mondták, hogy csináljak, amit jónak látok. Az elején megmondtam nekik, hogy magamhoz képest szeretnék kísérletezgetni. Úgy álltam hozzá, hogy egy albumon nem lehet 13 egyforma zene, és szerintem ez össze is jött. Úgyhogy van női vokálos, raggásabb, reggae-sebb, jungle-ös téma; van ehhez a dobgépes őrülethez hasonlító mélyebb elektronikus vonal. Mindegyik szám kifejezetten az albumra készült, nincs rajta korábban megjelent zene, a nulláról indult. [A lemez mindegyik számából elég sokat meg lehet hallgatni itt; ha nem látszik a lemezjátszó, akkor a borítótól jobbra a "Use Embedded Player" feliratot kell megkeresni.]

Mennyire érezted úgy, hogy az album "komolyabb" dolog?

Mindenképpen komolyabb.  Én sosem voltam olyan, aki mindenbe belemagyarázza, hogy "ez egy utazásra visz" meg "annyira mély lesz, hogy azt sem tudod, hol jársz", ennél lazábban veszem ezt. Nagyon átgondoltam mindent, nagy figyelmet fordítottam a számok sorrendjére stb.; de az ilyen mélyebb filozófiai kérdések, amikbe egyesek bele szoktak menni, tőlem távol állnak. Inkább csak azt mondom, hogy olyan lett, amilyennek az első albumomat szerettem volna, és remélem, hogy ez átjön az embereknek.

Viszont a címe, The Real & The Shadow eléggé filozofikusnak tűnik.

Őszintén szólva nem is tudom, hogy jött ez a cím. Amikor az első néhány zenét elkezdtem írni, akkor néztem meg nem tudom hányadjára az Alkonyzóna című sorozatot, onnan származik az idézet. Megfogott az atmoszférája. De külön jelentése nincs, nem utal semmire, inkább csak arra emlékeztet, amilyen érzést megpróbáltam belevinni abban az időben a zenébe.

A lemez inkább a dubstep iránt eleve érdeklődő közönségre számít, vagy szerinted alkalmas arra, hogy ezen kívül is elérjen embereket?

Ha nem is az egész, de biztos vannak rajta olyan zene, amik a dubstepen kívülieknek is értékelhető lehet. Vannak olyanok, amik jók a dubsteppel való ismerkedéshez is. Van éneklős zene, szövegelős, raggázós zene is - és amiben szöveg van, az mindig jobban megfogja azt, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy csak egy dob van meg valami mély alatta, és "ez az új zene".

Arra szeretnél külön hangsúlyt fektetni, hogy a magyar közönséghez eljusson?

Ennek a vonalnak azért nincs olyan hatalmas nagy közönsége itthon, és nem olyan nehéz megtalálni engem, úgyhogy aki egy kis energiát fektetett bele, az követ a Facebookon, tudja, hogy van egy albumom. A Deep lemezboltban egyébként kapható.

A drum and bassnek azért elég nagy közönsége volt és van itthon, és több zenész illetve szervező is innen tért át a dubstepre, részben vagy teljesen. A közönség nem követte őket?

Én azt mondanám, hogy az a közönség, ami követ egy műfajt, aztán átugrik egy másikra, az aztán átugrik a harmadikra is. Úgy érzem, hogy akik követték a drum and basst, azok nem igazán mennek el dubstep-bulikra, legalábbis azokra nem, amik reflektorfényben vannak. Biztos volt sok olyan ember, aki elment egy-egy mélyebb dubstep bulira; csak az a baj, hogy vagy a hangzás, vagy a megjelentek száma nem éppen azt mutatta, hogy itt valami jó dolog van kialakulóban. Egy recsegő hangfal és tíz ember a tánctéren nem túl vonzó, úgyhogy aki ezekkel találkozik, az nem biztos, hogy a következő bulira elmegy.

A DubstepForumon régebben volt egy alkalom, hogy lehetett tőled kérdezni, és nagyon sokan technikai jellegű problémákkal fordultak hozzád. Nemrég pedig írtál oda egy tutorialt. Én nem igazán értek ezekhez, de az a furcsa érzésem volt, amikor ezt elolvastam, hogy hát ez nem is olyan bonyolult. Úgy adtad elő, hogy ezt a néhány effektet, plugint egymás után kötöm, aztán fülre megcsinálom és már kész is.

Azt sokszor hallottam, hogy ahogy én dolgozom, az olyan egyszerűnek tűnik - de azért ezt már öt-hat év rutinjával csinálom. Úgyhogy amire azt mondom, hogy nekem természetes, az nem feltétlenül az annak, aki csak most ismerkedik vele. Ezért is gondoltam, hogy leírom ezt pár sorban, hátha lesz, aki kedvet kap hozzá. Sose voltam egy nagyon technikás ember, aki tudja, hogy ennyi hertzen nem jó, annyin jó. Nekem minden fülre megy. Manapság zenét írni nem olyan nehéz dolog. Valószínűleg ezért is van annyi rossz zene. [nevet] Mindenki letölt egy programot, letölt hozzá pár hangot, és már félóra múlva küldi is mindenkinek, aki él és mozog. Szerintem manapság a zeneírás sokkal inkább az önkritikáról szól és arról, hogy visszatartsd magad, hogy ne gondold azt, hogy attól, hogy úgy szól, mintha egy jó zene lenne, már az is. Úgy mondanám, hogy ki kell seggelni, hogy tényleg jó legyen. Hiába nincsenek annyira megszabva a határok, hogy hogyan szóljon egy zene, azért ha azt elküldöd valakinek, akkor 100 százalékig biztosnak kell lenned abban, hogy az azt képviseli, amit te szeretnél, úgy szól, ahogy te szeretnéd. Ugyanakkor az sem árt, ha nem lehet rámondani, hogy "az a másik húsz ember is ilyesmit ír". Az önkritika ebben nyilvánul meg, hogy megelégszel-e azzal, hogy beállsz a sorba és írod azt, amit most a top 10 ember, vagy még egy kicsit gondolkozol rajta és megpróbálsz valami újat, vagy legalább a már aktuális dolgokat egy kicsit a sajátoddé tenni.

Többektől, több stílusból hallottam már azt, hogy Magyarországon nem lehet olyan zenét csinálni, ami nemzetközi szinten igazán megállja a helyét, mert nincsenek meg a technikai feltételek ahhoz, hogy rendesen megszólaljon, például a mastering.

Hát figyelj, nekem 200 fontos hangfalaim vannak, ami nagyjából 60 ezer forintnak felelt meg, amikor vettem; és van egy elég egyszerű laptopom. Úgyhogy én sosem hittem ezekben a technikai dolgokban. Sok embert ismerek, aki azzal kezdi a zeneszerkesztést, hogy beleöl majdnem egymillió forintot, hogy megvegye a legdrágább hangfalat, a legdrágább hangkártyát, egy szintetizátort, ami százezer forintoktól kezdődik. Aztán ott ül és nem történik semmi... Manapság ahhoz, hogy valaki betörjön nemzetközi szinten, sokkal inkább kitartás kell, és természetesen egy jó hangfal és egy jó gép; de szoftverrel már nagyon sok mindent meg lehet valósítani. Én is szívesen vennék mondjuk egy szintetizátort, de az inkább kreatív szempontból lenne előrelépés és nem a hangzásban.

Honnan jönnek az ötletek?

Ez mindig más. Mondjuk nézek egy filmet és abból elkap egy mondat és elképzelek köré egy zenét; vagy hallok egy hangot és rögtön tudom, hogy ezzel milyen zenét lehetne kialakítani. Van, amikor csak megnyitok egy új projektet, elkezdek írkálni egy dobot, berakok ezt-azt és valahogy kialakul egy zene. Ha az ember sokáig ír zenét, mindig felhalmozódik egy csomó félkész dolog, amit félre lehet tenni pihenni, aztán később elővenni.

A lemezbemutató parti péntek este van a Corvintetőn. DJ Madd mellett fellép Nagy-Britanniából Youngsta és Ant TC1, továbbá Matt-U, Spinline, valamint MC Blend. Részletek itt.