ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

Slágerek után szabadon. Feist koncertje Bécsben A+

Nagy Zsófi | 2012.03.13. 18:53|

Aki rajong a női dalszerző-énekesekért, annak kötelező volt a megjelenés a bécsi Gasometerben: Leslie Feist és kísérői még soha nem léptek fel ennél közelebbi helyszínen, és valószínűleg nem is fognak (esetleg valamelyik nyári fesztiválon, de az egy más kategória). Minden várakozást felülmúló élő zene, elejétől végéig izgalmas koncert, kreatív vizualitás ? mindegyiket szerettük volna, egyikre se számítottunk igazán, ezért is volt nagy meglepetés a koncert.

Feistnek 36 évesen, negyedik próbálkozásra sikerült összeraknia egy nagykorú albumot. A 2011-én őszén megjelent Metals nem határolódik el mindentől, ami eddig jellemezte a kanadai dalszerző-énekesnőt, de egy sokkal érettebb munka a korábbiakhoz képest. Szerencsére nincsenek rajta a 1234-hoz hasonló slágerek, és mint a koncerten kiderült: Feist legjobb dalai azok, amelyek a legtávolabb esnek a bárminemű sláger-kategóriától. Valószínűleg erre ő maga is rájött, mivel a régebbi, buta kis dalocskákat is sokkal izgalmasabban, az új album lelkiségéhez igazítva adták elő. Hallva ezeket nagyon sajnálatos, hogy eredetiben nem így szóltak. Annyi biztos, hogy a Metalsnak és a koncertnek is sikerült megragadnia egy olyan hangulatot, amibe nagyon könnyű belezúgni, mivel elég széles spektrumon játszik az érzelmekkel és az érzékszerveinkkel is.

Fotó: Starbright31

Valaki nagyon kigondolhatta a koncert forgatókönyvét, mert úgy tűnt, hogy mindennek megvan a maga helye, és az egész mégsem tűnt mesterkéltnek vagy modorosnak. A zenészek elhelyezkedése a színpadon, a kreatív fények, a hihetetlenül klassz vj, a hangokkal való állandó játék ? minden nagyon precízen és profin állt össze. És mindez lehetett volna megszokott és unalmas, körülbelül a koncert felétől; de nem lett az, mivel szinte minden szám hozott valami meglepetést. Akár az áthangszerelt dalok, vagy a vokalista lányok magánszámai (akiknek biztosan bejött, hogy reklámozzák önálló projektjüket, a Mountain Mant), Feist természetes szépsége (hiába hordoz az arcán Patti Smith-szerű vonásokat) és tényleg vicces felkonferálásai. Hol az élő hangszerelés, hol az ének, vagy a vokalisták kiabálásai döbbentettek rá egy-egy dal olyan komponensére, ami eddig egyáltalán nem tűnt fel, hiába hallgattuk rongyosra az új lemezt. És ez nem okvetlenül a két legsikeresebb, leginkább slágerközeli számra, a How Come You Never Go There-re vagy a The Bad In Each Otherre volt igaz, hanem sokkal inkább a lassú-középtempósakra. A szkeptikusok és előítélettel rendelkezők kedvéért mondjuk, hogy a koncerteken mindig zavaró pofázás most kivételesen nem jelentett problémát, és közönségénekeltetés sem ment még senkinek olyan olajozottan, mint Feistnek.

A közönség sokszor viselkedik úgy egy lemezbemutató koncerten, mint az emberarcú szocializmus, úgyhogy természetesen voltak bekiabálók, akik követelték a 1234-ot, de a zenekar szerencsére nem adta meg magát, és helyette eljátszotta inkább a The Limit To Your Love-ot ? amiről még mindig sokan hiszik, hogy James Blake-feldolgozás. Valójában Blake dolgozta fel a dalt, ami eredetiben is legalább olyan szép, mint a cover-testvére.

A személyes koncertélményünket erősítette, hogy mellettünk egy 50 és 60 év között mozgó nő sportmelltartóban nyomta végig a koncertet, biztosítva ezzel az este bizarrságát. Ha eddig ciki volt Feistet hallgatni, akkor most tudomásul kell venni a pálfordulást, és leginkább azt, hogy ezúttal sikerült kilépnie a Broken Social Scene árnyékából és felépítenie egy kreatív és új világot. Aki kicsit is fogékony a dalszerzésnek erre a műfajára, azt biztosan meggyőzte volna ez a koncert.

(A képek nem a bécsi koncerten készültek.)
 

José | 2012.03.15. 20:52 1
Mushaboom forever. :)