ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

"A zenekarok kedvenc zenekara." A Death In Vegas a Quartnak

Inkei Bence | 2012.03.26. 17:00|

Míg a Prodigy lassan tiszteletbeli magyar együttes lesz, addig a nagyszerű Death In Vegas most először játszik majd Magyarországon, amikor április 28-án Liam Howlették előtt lép fel a Budapest Sportarénában. A remek művésznevet választó Richard Fearless telefonon elmesélte, mivel bízta meg a Rolling Stones, miért nem hívja többet Liam Gallaghert és hogy miért tűnt el a Death In Vegas hét évre szem elől.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy utálod a Twittert és a Facebookot, ehhez képest van a Death In Vegasnak Twittere.

Van, de nem én írom, mert engem ezek a dolgok tényleg nem érdekelnek. Van egy Death In Vegas blog, oda szoktam írni, mert annak látom értelmét, de a Twitternek nem. Hol érdekel engem, hogy ki mit reggelizett?

A legutóbbi Death In Vegas-lemez megjelenése előtt hét évig nem csináltál új lemezt, mivel telt el ez az idő?

Más dolgokkal voltam elfoglalva: elmentem Amerikába, és New Yorkban éltem hat évig, ahol fényképészetet tanultam, illetve filmezést. Volt például egy kisfilmem, amit a Rolling Stonesnak forgattam: a turnéjukhoz kerestek vizuális háttéranyagokat, és az egyik ötletem megtetszett nekik. Végül ez ment a Sympathy For The Devil alatt a koncerteken: kígyók voltak benne, és hasonló sátáni dolgok. Szerintem elég jó lett. De visszatérve a kérdésre, egyébként is szüneteltetni akartam kicsit a Death In Vegast, de aztán lehet, hogy ez kicsit hosszabb lett a kelleténél.

Az eggyel ezelőtti albumon még a Death In Vegas duó volt, hiszen rajtad kívül Tim Holmes is tagja volt az együttesnek, vele mi történt?

Timmel már hét éve nem dolgozunk együtt. Akkor mentem el egy évre Amerikába, de aztán hat lett belőle, ő pedig otthon maradt. Egyébként még mindig barátok vagyunk, de nekem most megvoltak a saját ötleteim, amiket egyedül is meg tudtam valósítani. Ő leginkább hangmérnöki teendőket látott el, amiket most már én is meg tudok csinálni.

A koncerteken is teljesen új zenészekkel játszol.

Igen, de ez nem tudatos döntés eredménye, egyszerűen így alakult. Valamennyiükkel dolgoztam már együtt korábban: Travis, a gitáros vagy Dom, a basszgitáros korábbi zenekarának például a producere voltam, aztán valahogy úgy alakult, hogy bekerültek a zenekaromba. Nem volt könnyű folyamat ez, mert a Death In Vegas elég sajátos módon játszik, mindenkinek bele kellett tanulnia ebbe, de sikerült, és nagyon elégedett is vagyok.

A két legsikeresebb lemezen neves vendégek énekeltek, Iggy Poptól Liam Gallagherig, azóta viszont visszavettél a koprodukciókból, miért?

A Scorpio Rising album után úgy éreztem, hogy a sztárvendégek már kicsit beárnyékolták magát a Death In Vegast, és ez plusz terhet is jelentett egy idő után. Az élő fellépéseinkre is másképp tekintettek, ha nem volt ott Liam vagy Paul Weller, én pedig egy idő után elég ideges lettem emiatt, és többek között ezért is csináltam instrumentális lemezt folytatásként, a kiadóm nem kis bánatára. [nevet]

Az új lemezen több számban is te énekelsz, pedig korábban ezt mindig másra bíztad. Nem volt szokatlan ez?

Nem, mert amíg New Yorkban éltem, addig csináltam egy rockzenekart, Black Acid néven, amiben én voltam az énekes. Egyébként is, gyerekkoromban kórusban énekeltem héttől tizenhárom éves koromig, mivel egyházi iskolába jártam. Szóval nem volt probléma, már csak azért sem, mert én írtam a szövegeket, és ezekkel tudtam is azonosulni. A legfontosabb, hogy higgyen benne az ember, amit énekel. A szenvedély a lényeg, és hogy átérezze, amit énekel, nem pedig az, hogy technikailag helyesen énekel-e.

Az a bizonyos 2004-es instrumentális lemez, a Satan's Circus után azt mondtad, hogy rosszul estek a korábbiaknál gyengébb kritikák. Az új lemez fogadtatásával elégedett voltál?

Egy kicsit még visszatérnék a Satan's Circus fogadtatására. Elsősorban az borított ki, hogy igazságtalan dolgokba kötöttek bele. Én nagyon kritikus vagyok magammal szemben, és tudom jól, mit csináltam esetleg rosszul, de itt pont nem volt igazuk: nagyon sok zenekartól hallottam, hogy szerették azt a lemezt és komoly hatással volt rájuk, például a Horrors újabb dolgain is hallatszik ez. Csakhogy akkor arról volt szó, hogy az első három album idején mi a popsajtó nagy kedvencei voltunk, addigra viszont pont kiestünk a pixisből, és miután az NME lehúzta az albumot, ez az attitűd gyűrűzött át a többi újságba is, ahogy ez mindig is lenni szokott. Mindez azért is furcsa volt, mert szerintem az egyik legjobb lemez, amit valaha is csináltam. Milliószor jobb volt, mint a Scorpio Rising, amit viszont mindenki imádott. Szóval ezen eléggé felhúztam magam, annyira, hogy a Trans-Love Energies kritikáit már el se olvastam. [nevet] De amúgy az új lemez újra egész jó kritikákat kapott, és főleg az tetszett ebben, hogy mindenkinek más miatt tetszett a lemez: más miatt dicsérte a Mojo, és más miatt a Mixmag, ahol a hónap elektronikus lemezének választották.

Milyen zenék voltak hatással rád a Trans-Love Energies felvételei alatt?

Egyáltalán nem hallgattam zenét az alatt a másfél év alatt, nem is vittem semmilyen lemezt magammal a stúdióba. Ez egy ilyen időszak volt, ezért főleg olyan dolgok voltak itt rám hatással, amiket régóta ismerek, így például chicagói acid house zenék, amiken felnőttem annak idején. Azóta viszont újra rengeteg zenét hallgatok, és nagyon lelkes is vagyok, szerintem az elektronikus zenében iszonyú jó és inspiráló dolgok vannak manapság. Mindez azt is jelenti, hogy nem kell majd újabb hét évet várni a következő Death In Vegas-lemezre, az biztos, de ennél konkrétabbat még nem mondhatok.

Gyakran turnézik a Death In Vegas a Prodigyvel?

Nem, sőt, most is csak erre az egy fellépésre kísérem el őket. Úgy tudom, szeretik a zenekart, de még évekkel ezelőtt mesélték ezt. Amúgy is több zenekar szeret bennünket, mint ahány "mezei" hallgató. A Death In Vegas a zenekarok kedvenc zenekara, már hozzászoktam. [nevet]