ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]

"Legyünk együtt lúzerek" - Chris.SU a Quartnak

Rónai András | 2012.04.21. 15:35|

Chris.SU-val, a nemzetközileg elismert magyar drum and bass-producerrel beszélgettünk arról, hogy külföldön hogyan tartják számon a magyar drum and basst; hogyan lehet barátságos színteret építeni; csellóról, számítógépről, a műfaj megújulásával kapcsolatos vitákról és arról, miért éppen a dubstep tört át Amerikában. Kiderül az is, mi az a SU.

Fotó: Mudra László

Nemzetközi szinten számon tartanak olyat, hogy "magyar drum and bass", vagy csak vannak nemzetközileg elismert producerek, akik amúgy magyarok?

Is-is. Van a dj-knek egy képe a magyar szcénáról, és furamód meg is lehet mondani egy zenéről, hogy magyar. Másrészről pedig az is igaz, hogy elismernek minket mint producereket. Különben nem jelenhetnénk meg olyan nagy kiadóknál, mint a RAM - ami az egyik legnagyobb név a műfajban - vagy a Subtitles. Mondjuk ez öt évvel ezelőtt talán jellemzőbb volt, akkor nagyobb volt a pörgés, több producer volt aktív. Most például SKC, akinek akkoriban jelent meg szólólemeze, sajnos nem nagyon ír zenét; de azért még most is eléggé pörög például Jade, Mindscape, Spinline - ők a RAMon jelentettek meg zenéket.

Le tudnád írni, hogy milyen a magyar drum and bassre jellemző hangzás?

Hát jó kérdés... Egyrészt félig-meddig jellemző ránk valamiféle melankólia, ami az itthoni viszonyokat ismerve nem meglepő. Hogy úgy mondjam, kevesebb vidám zene születik. Van egy kis keleties behatás is, ugye azért a törökök is itt voltak százötven évig. Ez tudat alatt szerintem az én hangzásomba is beleszövődött. Másrészt a drum and bassnek a technoid része elég népszerű itthon - ezt én legalább részben annak tulajdonítom, hogy Ed Rush volt az első olyan nagyobb név, aki itt dj-zett és nagyobb tömegeket vonzott. De van mindenféle hangzás egyébként.

Például a First Snow-ban a keleties ének az egy direkt utalás erre? [A F. A. T. E. című, megjelenés előtt álló ep-n szerepel; ennek minden számából meghallgatható egy-egy hosszabb részlet itt.]

Hát az nem teljesen direkt volt, valahogy így alakult. Jól passzol a drum and basshez ez a keleties hangzás.

Készítesz klipet is. Van valami terved, hogy például egy magyar tévé leadja, vagy csak valami brit adón van erre esély? Vagy eleve a YouTube-ra megy?

Vicces ez a zenetévé-kérdés is. Én már nem nagyon nézek zenetévét - amúgy is főleg valóságshow-kat adnak -, és szerintem a fiatalok többsége így van ezzel. Szóval elsősorban promóciós célból YouTube-ra megy, a UKF Drum & Bass csatornára és hasonló helyekre. A magyar tévék nem biztos, hogy játszanának egy ilyen zenét. Az biztos, hogy nem elsősorban ezért csináljuk. Én sosem gondoltam úgy a zeneírásra, hogy Magyarországon el akarok valamit érni. Egyszerűen kiírom, ami bennem van, nem is elsődlegesen itthonra, hanem általában külföldre koncentrálva. Ismerjük, milyen viszonyok vannak itthon. Szerintem a legtöbb magyar ember burokba zárkózik. Ez egyik oldalról értékelhető - én is ide születtem, lett volna lehetőségem külföldre költözni, de itt szeretnék valamit elérni. De nem szeretném magam beszűkíteni, hogy csak Budapestre vagy Magyarországra koncentrálok, hanem elsősorban művészi értéket szeretnék letenni az asztalra, és ha azt itthon is szeretik, az nagyon jó. De elsősorban külföldön szeretnék érvényesülni.

Ez az elején is így volt? Az én emlékeim szerint eleinte mintha az lett volna a cél, hogy legyen magyar szcéna; a külföldi megjelenés akkoriban sokkal távolibbnak tűnt, mint mostanában.

Igen, a kilencvenes években, 96-98-ban, amikor a drum and bass úgymond befutott - ugye 98-ban volt itthon az első nagyobb hírverésű buli, amikor a Tilos Party-n Ed Rush játszott, és az sokaknak "megtérítő" esemény volt -, akkor nem volt jellemző, hogy az emberek elhiggyék, hogy egy magyar producer vagy dj akár külföldön is érvényesülhet. De aztán az angliai drum and bass elkezdett nyitni kifelé, és ennek mi is részesei voltunk (hollandok, amerikai arcok stb. mellett); olyan szerencsénk volt, hogy a globalizációs folyamat első körébe bekerültünk. 2000-ben talán SKC és az én zenéim jutottak el először angol dj-khez. Ebben nagy szerepe volt az internetnek is; az összes nagy kiadó ott volt chaten, lehetett küldeni zenéket - de mi még cd-t is küldtünk ki annak idején. Azok még más idők voltak, nem volt YouTube és ilyesmik. De az is igaz, hogy mindig is célunk volt az itthoni szcéna felépítése is. Ugye először otthon kell felépíteni valamit: azt szokták mondani, hogy először ott legyen jó az egész, aztán lehet külföldre vinni. De nem ez volt az elsődleges fókusz, hanem én mindig is zenész voltam: ami éppen jött, azt kiírtam magamból, aztán a többi valahogy úgy magától is jött.

Mennyire érzed úgy, hogy van valamiféle vezető szereped a magyar drum and bassben? Érzel mondjuk felelősséget a szcéna iránt? Például az imPro iskolában is tanítasz.

Lehet, hogy van felelősségem, de ez semmiképpen sem szándékosan alakult így. Amikor SKC-val elkezdtünk szcénaépítéssel foglalkozni, akkor mindenképpen azt szerettük volna, ha itthon nem az ellenségeskedés lesz úrrá, mint egyébként sok európai országban, ahol városok rivalizálnak egymással - persze egy egészséges rivalizáció kell, de amikor már túlmegy egy határon, amikor egymás kitúrása van, az már nem jó. Mi azt szerettük volna, hogy jó zenék szülessenek, büszkék lehessünk a magyar drum and bass-szcénára. Ezért kezdetektől fogva segítettünk mindenkit, aki ezzel a stílussal kezdett foglalkozni: megmutattuk, hogy mi hogyan csináltuk, és aki elég energiát belefektetett, tudott ebből profitálni. Tehát nekünk egy barátságos, egymást segítő szcéna volt az álmunk annak idején, és ezt szerintem sikerült is valamilyen szinten megvalósítani. Az imPrót is ezért vállaltam el. Vannak zenészek, akiknek féltve őrzött "stúdiótitkaik" vannak, amikről soha nem beszélnének. Én ennek pont az ellenkezőjét vallom. Azt szeretném, hogy minél jobb zenék szülessenek, és ha ehhez az kell, hogy elmenjek oktatni egy ilyen suliba és megmutassam, hogy én mit és hogyan csinálok, akkor nagyon szívesen megcsinálom, ha ebből valaki profitál. Szerintem az egy butaság, ha valaki azt gondolja, hogy ha új producerek jönnek, azok elveszik az ő pozícióját. Engem boldogsággal tölt el, ha jó zenéket hallok; és ha ezek az arcok mondanak esetleg egy köszönömöt egy lemezborítón.

Az lehet, hogy Új-Zélandon különösen népszerű vagy? A Facebookon legalábbis elég aktívnak tűnnek az ottani rajongóid.

Ez igaz, igen. Nekem van erre egy külön teóriám, bár lehet, hogy hülyeség: az, hogy ez egyenlítőtől való távolság nekünk északra ugyanannyi, mint Új-Zélandnak dél felé. Lehet, hogy ez az égöv miatt van, de igen, ezt a technoidabb, de mégis dallamosabb hangzás szeretik nagyon. Az is biztos benne van, hogy a legnagyobb új-zélandi producerek, Concord Dawn, State Of Mind, The Upbeats nekem nagyon jó haverjaim, sokszor voltak Budapesten, összebarátkoztunk, ők is hívtak engem oda.

Mi volt a legérdekesebb helyszín, ahol játszottál?

Hú, azt hiszem, Oroszországot kell, hogy mondjam, Komszomolszk várost. Ez Moszkvától kilenc óra repülővel keletre (tehát Japánhoz közelebb van), aztán a repülőtértől még négy óra autóval a zötyögős orosz utakon. Én voltam az első külföldi drum and bass dj, aki ott játszott, úgyhogy amikor a sokórás utazás után megérkeztem, egyből egy videókamerát nyomtak a fejembe. Próbáltam magam összeszedni, ugye még az időzónakülönbség is hozzájött mindehhez; aztán játszottam két órát még aznap este. Egyébként nagyon nagy buli volt, táncoslányokkal, pirotechnikai show-val: az oroszok nagyon megadják a módját. A város szocreál lakótelepekből áll, nagy a szegénység, de hatalmasat buliztak az arcok. Lehet, hogy ez amolyan menedék nekik, hogy a hétköznapoktól elrugaszkodjanak és elmenjenek felejteni a buliba. Meg gondolom lecsúszik egy pár üveg vodka, víz helyett is.

Sok elmélet van arról, hogy miért tört most át annyira az elektronikus zene Amerikában, és vannak, akik szerint ez összefügg a gazdasági válsággal: nagyobb igény van az ilyen bulikra.

Szerintem egyébként a dubstep azért futhatott be ennyire és a drum and bass azért nem, mert a tempó más. Az amerikaiaknak túl gyors volt a drum and bass. Pedig abban is volt mindig egy ilyen popularizációra törekvés (ugye a Kosheen stb.), de valahogy mégsem sikerült: túl hamar megizzadnak, úgy nehezebb csajozni. A dubstepre, a 70 /140 BPM-en azért lehet jobban lazulni. A dubstepnek az az irányzata, ami népszerű lett, próbálja átvenni azt az energiát, amit annak idején a drum and bassben ismertünk meg - a súlyos basszusokat meg nagy dobokat -, csak más a tempó.

Csináltál számot DJ Madd-del is. Mennyire akarsz nyitni a dubstep vagy más műfajok felé?

Mindenképpen, de mai napig a drum and bass a fő profilom, mert ezt szívből csinálom és semmilyen mögöttes szándék nem vezérel; de igazából mindig is zenésznek tartottam magam és nem drum and bass-producernek: képzett zenész is vagyok, 12 évig csellóztam. Tehát előfordulhat, hogy ha mondjuk egy-két év múlva ráunok a drum and bassre, akkor más műfajok felé is nyitok. Ez a dubstep azért jött, mert Madd nagyon jó haverom évek óta: amikor kezdő producer volt, segítettem neki, megmutogattam egy-két dolgot. Gondoltam, akkor már miért ne csinálnánk együtt egy zenét, kipróbálom, hogy 140 vagy 70 BPM-en mire vagyok képes. Elég jó volt a fogadtatása. De hát sok szó esik arról, hogy milyen sokan ráugranak arra, ami népszerű - én nem akarok beleesni ebbe a hibába, hogy 2012-ben mindenki felfedezi a dubstepet, amikor ugye ez már 2007 óta megy. Eddig mindent szívből csináltam, és nem azért, mert népszerű; csak emiatt nem akarom elkezdeni. Ha tényleg annyira tetszik egy stílus, akkor fogok felé nyitni.

Azért ez kettős: persze sokan ki akarják használni a divatot, de másfelől vannak, akiket tényleg izgat egy új hangzás.

Ezzel az a baj, hogy mindig lépéshátrányba kerül az a producer, aki később kap rá erre; biztos, hogy előtte már valaki megcsinálta ugyanazt. A spanyolviaszt meg ugye elég nehéz feltalálni. A drum and basst mostanában sokszor éri az a kritika, hogy nem újult meg eléggé az utóbbi, nem is tudom, utóbbi tíz évben. De ha belegondolsz, '92 óta van drum and bass, tehát ez gyakorlatilag egy húszéves stílus. Analógiát tudnék mondani a hiphoppal: ott is megmaradt az underground része, meg megvolt ez a popos fellángolás - de attól még az underground arcok nyomják ugyanúgy tovább. Tehát a hiphopban is elég nehéz újítani; ezért is van, hogy a hiphopos arcok elkezdték felkérni a dubstep producereket, hogy alapokat csináljanak nekik, mert magában a hiphopban mindent megírtak, amit lehetett. Szerintem ugyanígy a drum and bassben is megmaradnak ezek az underground arcok, akik tíz év múlva is fogják tolni az izgalmasabbnál izgalmasabb cuccokat, csak nem biztos, hogy a fölsőbb réteghez ez ugyanúgy eljut, tehát ahhoz, aki csak úgy hallgat zenét, de annyira nem ássa bele magát. Most már annyiféle drum and bass van, hogy nehéz kikotorni belőle az igazán izgalmas újításokat - pedig van egyébként.

Van az ep-n a Disoriented című szám, ami nekem amolyan kacsintgatós játéknak tűnik a műfaj szabályaival.

Igen. Egy ilyen triolás ritmust játszik a szinti, a másik kiállásban meg mintha egy kicsit reggae-be is átfordulna, egy dubos delay van a szintin. Szerintem a játékosságot muszáj megőrizni, nem lehet mindig a totál legkomolyabb zenét írni, mert az ember belefásul. Szeretek játszani mindenféle elemmel, izgalmasan tartani a dolgokat.

Szerintem az is ott lehet ebben a "megújult-e eléggé a drum and bass" vitában, hogy ha hallasz egy drum and bass-számot, amiben ismerős a ritmusképlet, akkor arra gondolsz, hogy "jaj, de ismerős a ritmusképlet". Míg mondjuk egy house-számot, amiben esetleg több évtizedes megoldásokat használnak, megkülönbözteti a többi hasonlótól a dallam, az ének. Tehát arra gondolok, hogy a drum and bass inkább producer-orientált műfaj és nem dal-orientált.

Nemrég DJ Freshnek volt a Hot Right Now című száma, ami az angol single-listán első helyen nyitott: ebben is egy sima drum and bass-ütemet használt, csak volt rajta egy nagyon fülbemászó ének, az különböztette meg a többitől. Tehát ebben igazad van - de szerintem ha mélyebbre ásunk, akkor mindig találhatunk újításokat. Ez alatt a sok év alatt egyébként annyi dobpatternt hallottam, hogy szerintem már mindent sikerült már kimeríteni. Nehéz egy idő után újat kitalálni. A dubstepnek azért volt ekkora hatása, mert más tempó, más stílus, újra végig lehetett ezeket a köröket csinálni - mint ami a drum and bassben volt 1999 és 2003 között, amikor tényleg hetente jöttek az újabbnál újabb ötletek. Amikor egy stílus új, mindig nagyon sok újítás van, aztán ahogy öregszik, egyre kevesebb. A dubsteppel is ez lesz, nem lehet egy idő után újat kitalálni.

A Higherben szerepel Mira, a plasticheaven énekesnője. Csináltál korábban énekes számot?

Csak sample alapút, ez az első, amiben saját énekes volt. Nagyon bejött, valószínűleg lesz folytatása Mirával. Van egy jazz-énekes srác is, akivel szintén csináltunk egy zenét, de azon még gyúrunk egy picit. Külföldi kontaktjaim is vannak. Úgyhogy ez a része számomra nagyon izgalmas. Szeretem, ha nem kész zenét adok a vokalistáknak, hogy itt a szöveg és a dallam, kapsz ennyi pénzt és énekeld fel és aztán többet nem látjuk egymást, hanem szeretem őket az írási folyamatba is bevonni, hogy az ő egyéniségük is átjöjjön. Ezért olyan emberekkel szeretek dolgozni, akikkel egy hullámhosszon vagyok.

Nagyon sok közös számot készítettél magyar és külföldi producerekkel is. Ezek hogy mennek? Az interneten?

Szeretek élőben együtt dolgozni az emberekkel. Mindig tanul valamit az ember a másiktól, hogy ő mit hogyan csinál; meg egy bizonyos fajta kompromisszum is kell hozzá. Viszont ha a stúdióban megtalálod az adott emberrel a közös hangot, az majdnem olyan, mint mikor élőben zenélsz másokkal. Én annak idején zenéltem zenekarban, és annyira bejött az a hangulat, ahogy együtt lélegeztünk. A dj-zés közben ez hiányzik nekem, viszont amikor együtt zenélünk a stúdióban valakivel, az egy picit hasonlít ehhez. Már nem is kell mondanom, mit akarok, a másik megcsinálta. Egymást lökögetjük le a székről, hogy ezt én akarom csinálni! Ez elsősorban az ötletelésre vonatkozik: akkor jó, ha mind a ketten vagy hárman ott vagytok a stúdióban és együtt döntitek el, hogy ez az ötlet jó, ez nem jó, ez működik, az nem. A keverést már lehet egyedül csinálni. Lehet a neten is együtt zenélni, de az olyan személytelen nekem; azért csináltam ilyet is, küldözgettünk ide-oda sávokat.

A Drumandbass.hun van egy 2002-es interjú, amiben azt mondod, hogy szívesen írnál egyszer filmzenét vonószenekarral. Ez az álmod még megvan?

Abszolút. Mivel ugye klasszikus zenét tanultam, gyerekkoromban játszottam ilyen zenekarokban. Egyszer írtam egy teljes partitúrát, de annyira féltem, hogy nem vittem be próbára; de az volt a nagy álmom, hogy ezt, amit írtam, eljátsszuk a zenekarral. Amikor 1996-ban megkaptam az első számítógépemet, az volt a nagy fless, hogy amit én beprogramozok, azt lejátssza. Ez hihetetlen volt. Akkor még ugye Windows sem nagyon volt, DOS alatt futott egy tracker program, azzal kezdtem zenélni, hihetetlen élmény volt. Szóval igen, tök jó lenne vonószenekarral dolgozni, vagy élő zenekarral drum and basst, de ez nem azt jelenti nekem, hogy egy Ableton Live-ban tekergetem a szűrőt; hanem rendes zenészekkel, énekessel, dobossal. Elég nehéz ezeket itthon megvalósítani, keveseknek sikerült, például Anorganiknak. Ő volt egyébként az egyik ember, aki engem "felfedezett" a Subscope Recordings résztulajdonosaként.

Vannak, akik azt mondják, hogy az ilyen behatárolt technika jót tesz a kreativitásnak, szemben azzal, amikor elvben mindent megcsinálhatsz, éppen csak azt nem tudod, mit csinálj.

Igen, volt, hogy csak négy sávot lehetett használni, vagy a demószcénában bele kellett férnie 100 kilobájtba a fájlnak. Néha ilyen kis feladatokat kell adnia magának az embernek, ez tényleg segíti a kreativitást. Mondjuk ilyeneket szoktam, hogy pontosan négy óra alatt mennyit tudok megcsinálni. Mástól azt hallottam, hogy a neten csinálnak olyan "versenyt", hogy két óra alatt mennyit tudnak megcsinálni egy zenéből, aztán elküldik egymásnak, hogy megnézzék, ki nyert.

Azt látod a mai fiatal producereken, hogy másként viszonyulnak a zenéhez, mert más a környezet, mások a lehetőségek stb.?

Mindenképpen egy kicsit másképp állnak hozzá, de nem tehetnek róla, mert ilyen a világ. Nem lehet haragudni rájuk mondjuk azért, hogy YouTube-zenehallgatáson nőnek fel. Úgy látom, hogy a zene tisztelete kicsit hátrébb került, mert annyiféle zene üvölt rájuk folyamatosan, hogy valahogy természetesnek veszik: ott van, jó. De ettől még lehet találni lelkes arcokat, akik rengeteg munkaórát befektetve megtanulnak bizonyos fortélyokat. Mondjuk az mindig is úgy volt, hogy voltak, akiknek nagyon, másoknak viszont kevésbé volt az élet része a zene. Például sokan nem azért mennek le egy buliba, mert képben vannak, hogy mi szól, hanem a társaság miatt. De ezzel együtt is úgy érzem, hogy ma az embereknek kevésbé fontos a zene, annyi van belőle.

A kiadó honlapja azt írja, hogy 2011-ben jön ki első szólólemezed, a F. A. T. E. Ehhez képest most 2012-ben egy négyszámos ep fog megjelenni.

Ez a F. A. T. E. nagylemeznek indult, 2009-ben kezdtem el dolgozni rajta. A sztorihoz hozzátartozik, hogy én tagja vagyok, illetve voltam a Tactile nevű formációnak, és 2005 végén, 2006 elején azzal megjelent egy nagylemezünk négy vinylen. De az nem szólóanyag volt, abban öten voltunk: SKC, Longman, Bratwa, Safair és én. Aztán SKC is csinált szólóalbumot és én is úgy döntöttem, hogy elkezdek dolgozni a saját lemezemen. Aztán közben én megházasodtam, illetve a kiadó átstrukturálása folyt. A Subtitlesról, amit Teebee vezet, egy norvég dj-producer. A Subtitles Norvégiában volt beregisztrálva, de aztán az angol törvényhozók megszigorították a kinti Artisjus szabályozását, ezért az egész kiadó új katalógusszámozással újraindult Subtitles UK néven, egy angliai cég által bejegyezve. Én eredetileg a szerződésemet a norvég kiadóval kötöttem, és hiába írtam a zenéimet, addig nem jöhettek ki, amíg folyt a papírmunka. Ez azt eredményezte, hogy elég sok zeném porosodott, 2010-ben nem volt egyetlen megjelenésem sem, ami olyan szempontból szégyen, hogy igazából több mint tíz éve zenélek és minden évben rengeteg megjelenésem volt. Amikor ugyanis az albumon elkezdtem dolgozni, úgy döntöttem, hogy az összes zenémet félrerakom rá és tényleg a legjobb mondjuk tizenhármat kiválasztjuk. De mivel ez a folyamat elhúzódott, megöregedtek a zenék, és ugye az elektronikus tánczenére az jellemző, hogy elég gyors az átfutása. Kijön egy zene, játsszák két-három hónapig a dj-k, és utána már jönnek az újak, elfelejtik, lehet akármilyen jó. Ezért döntöttünk úgy, hogy a négy legjobb zenét kiadjuk egy ep-n abból a vagy 35-ből, ami elkészült. Legyen végre valami, amiről lehet egyáltalán beszélni. Ez nem jelenti azt, hogy nekem nem lesz soha szerzői albumom, az is lehet, hogy most felgyorsulnak a dolgok. Digitálisan lehet, hogy még hozzácsapunk ehhez a négy számhoz néhányat azok közül, amik ott vannak készen a fiókban. Ezt még nem döntöttük el, meg akarjuk várni, hogy milyen lesz a fogadtatása az ep-nek. A Higherből pedig lesz radio edit és a videóklip is ahhoz készül.

Már nagyon régóta érdekel: hogyan mondod a művésznevedet?

Magyaroknál "krisz su", de amúgy "krisz szu". Ez az SU egy gimnáziumi haveri kör volt. Ezt még nem mondtam egy interjúban sem: annak a rövidítése, hogy Suckerz United. Amikor gimnazisták voltunk, egyikünknek sem volt csaja, mindannyian a számítógép előtt ültünk egyfolytában - és gondoltuk, hogy ha már ennyire lúzerek vagyunk, akkor legyünk együtt lúzerek. Elindítottunk egy levelezőlistát, ahol kitárgyaltuk az ügyes-bajos dolgainkat. Azóta már sok minden megváltozott - nekem feleségem van, most várjuk az első gyerekünket -, de ez így rajtamaradt a nevemen. Már akkor is zenéltem, és gondoltam, hogy ez tök jó név lesz a zenéléshez, aztán így rámragadt. Mondjuk lehet, hogy ha egy egészen más stílusban elkezdenék zenélni, akkor egy új nevet találnék ki.

omicron | 2012.04.21. 16:15 1
szeretünk, Krisz! :)))
maxsel | 2012.04.21. 20:04 2
Akkor ezek szerint Flack.SU és Ib.SU is lúzerek voltak? :D El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet ez a titokzatos SU a nevük végén, szóval már megérte elolvasni. (meg egyébként is)
Patreides | 2012.04.22. 13:07 3
"...1996-ban... Akkor még ugye Windows sem nagyon volt" Érdekes, én 1996-ban pl. Windows alatt futó CorelDraw-ban dolgoztam. A használható zenei programok melyik Win verzió alatt jelentek meg?
parajos tank | 2012.04.22. 14:39 4
#3: persze, nagyon is volt windóz, hisz a 95 95-ben jött ki, és már előtte is voltak verziók, csak még nem hívták operációs rendszernek őket. Inkább olyasmik okoztak nehézséget, hogy egy "normális" hangkártya hihetetlen összegekbe került, úgyhogy egy tizenéves, amatőr zenésznek ilyesmire nem futotta...maradtak a covox-ok, adlib-ek, sb16-ok, gravis ultrasoundok :D menőbbeknek esetleg turtle beach csodák :D Mindegy, csak jöjjön ki valami hang belőle. A komolyabb szekvenszer programok áraival is hasonló bajok voltak és a warezolás sem volt még annyira elterjedt :D úgyhogy mindenki inkább tracker-ekkel nyomta. Azok voltak a régi szép idők :D Na meg később a Rebirth....az volt ám a csoda :D Ma persze már egy olcsóbb, zenélésre alkalmas hangkártyához is teljesen használható szoftvercsomagot adnak, amivel akár a teljes lemezedet legyárthatod otthon elfogadható minőségben. A "profik" viszont úgyis inkább vasakkal tolták (tolják), mnt számítógéppel....az csak manapság divat, hogy kiállunk egy notebookkal.
egon | 2012.04.22. 16:55 5
#4: a Windows 3.1 nem volt operációs rendszer? De ha úgy nézzük, már az MS-DOS is operációs rendszer volt, benne van a nevében is.
parajos tank | 2012.04.23. 10:33 6
#5: a 3.1 (és előző verziók) esetében még a DOS volt az operációs rendszer....arra telepítetted a windows-t. Emlékeim szerint a 95 volt az első, amit operációs rendszerként adtak el a népnek. Persze lehet, hogy tévedek. Mindenesetre mivel ez nem egy IT fórum, asszem kár is erről sokat beszélni :-)
kodek | 2012.04.23. 13:39 7
Faterom '98-ban vett egy gépet munka miatt otthonra, én meg belekönyörögtem egy soundblaster kártyát de jó is volt az :) A rebirht-öt mikor először elkezdtük tekergetni a haverokkal...pfuhh, hetekig úgy teltek a napjaim a suliban, hogy már csak azt vártam, mikor ülhetek le délután pötyögni a gép elé (aztán kazettára rögzítettem és mutattam meg a többieknek, hogy miket csináltam :D jó móka volt az tuti)