Olyan ember hírében állsz, aki nagyobb élvezetet talál a stúdiózásban, mint a fellépésekben. Milyen volt a nyári koncertezés?

Meglepő élmény volt, mert jól éreztem magam a színpadon. Teljesen máshogy hatott rám, mint ahogy előre elképzeltem. Biztos előtte már kicsit agyamra ment a stúdió, csak nem vettem észre.

A zenészek többsége a fellépésekből próbál megélni, te viszont mintha alternatív útvonalat követnél.

Vagy inkább az útvonalak találnak meg engem, mert ezek nem teljesen irányítható dolgok. Amit eddig megtanultam a zeneipar természetéről az az, hogy ezt nem lehet megtanulni, erre nem lehet felkészülni. Minden alkalom más, ami egyszer így működött, az legközelebb pont nem úgy fog. A három lemez között viszonylag sok idő telt el, ezért a megjelenések idején mindig élesen, pillanatképszerűen érzékeltem a zeneipar éppen akkori állapotát. Vagy legalábbis azt a szeletét, amiben mozogtam. Nem lehet nem észrevenni, hogy hatalmas változások történtek. Az az infrastruktúra, amibe 2000 környékén belecsöppentem, az évek alatt lépcsőzetesen leépült és mára szinte teljesen elvesztette a jelentőségét. Westernes hasonlattal élve olyan ez, mint amikor menekülés közben kidől alattad a ló.

Ennek ellenére sem érzed azt, hogy jobban neki kéne feküdni a koncertezésnek?

Mindenképpen szeretnék többet játszani, de ennek a fő oka az, hogy élveztem a nyári bulikat, és abszolút van kedvem folytatni. A mostani egyszemélyes verzióban már nem érzem azt, hogy gátolná egymást a stúdiómunka és az élő fellépés, sőt talán inkább segítik egymást. Ugyanis az albumoknál jóval elektronikusabb és táncosabb verziókat játszom élőben, és az ilyen zenéknél nagyon nagy segítség, ha lehet tesztelni a közönségen. Már a három nyári fellépésen is sokat tanultam.

A Passive Controllal lezártál egy trilógiát, merre indulsz tovább?

Most még hagyok egy kis időt magamnak a fő irány kijelöléséhez. Ugyan van két-három nagylemez ötletem is, de legelőször inkább a fesztiválokon hallható In-House koncepciót szeretném folytatni, most ez érdekel legjobban. Sok korábbi dalt átalakítottam, és meg is szeretném őket jelentetni.

A harmadik albumnak is volt külföldi visszhangja?

Volt néhány remek visszajelzés a megjelenés környékén, például Jason Bentley több számot is játszott a kaliforniai KCRW rádión vagy a német Vogue is szerette a lemezt. De egészében nem voltam elégedett azzal, ahogy külföldön promózták az albumot, mert az gyakorlatilag a nullával volt egyenlő, egyszerűen el sem jutott a megfelelő helyekre. Szerencsére a jövőre nézve már nem köt tovább szerződés, végre majd a saját kezembe tudom venni a dolgokat. Ez eléggé megnyugtató. És ha megnézem, hogy mennyien osztják meg a lemezt a Pirate Bayen, akkor az is eléggé megnyugtat. [nevet]

A Vodafone-reklámra áttérve, kész ötlettel álltak elő, vagy te is beleszólhattál és alakíthattál rajta?

Ők kerestek meg, de ez egy elég laza, tág elképzelés volt, amin én is sokat tudtam alakítani. Kifejezetten nyitottan álltak hozzá a közös munkához, és érdekelték őket az én meglátásaim is. Vizuális területen is engedték, hogy az én image-em érvényesüljön.

A Yonderboi-karaktert úgy ismertem meg, mint egy kicsit álmodozó, kissé talán rejtőzködve dolgozó alakot. Ezzel nem egyeztethető nehezen össze a harsány reklámhadjárat? Mit szólsz, hogy tíz percenként elhangzik a neved a médiában?

Az lehet, hogy segít kicsit, hogy nem nézek tévét és nem hallgatok rádiót, tehát nem élem át közvetlenül. De például amikor először megláttam az ábrázatomat a nagy plakátokon, az elég szürreális élmény volt. [nevet] Eleinte, mikor megkerestek az ötlettel, nyilván nekem is rengeteg aggályom volt, szoktatni kellett magam a gondolathoz. Szerencsére a legelejétől kaptam vétójogot, vagyis ha valamit nagyon kényszeredettnek éreztem, akkor az nem volt kötelező. Fontos szempont volt, hogy mennyire maradhatok meg önmagamnak ebben a projektben, illetve mennyire kell hozzáidomulni.

Megtaláltátok az arányokat?

Köszönhetően a rengeteg egyeztetésnek, szerintem sikerült.

Mennyit változtatott a munkamódszereden, hogy ezúttal időre kellett például dolgoznod?

Egyértelműen ez volt a legfurcsább része. Ez egy nagyon gyorsan működő iparág. Számomra legalábbis néha már értelmezhetetlenül gyors folyamat, ahogy egy ilyen kampány zajlik. Elsőre úgy tűnt, hogy ebbe még kreatív dolgot belepasszírozni kábé olyasmi nehézségű feladat, mint egyből átszaladni egy forgalmas tízsávos úton. De pont ez volt a kihívás is benne. És sokszor én magam nehezítettem a saját dolgomat az ötleteimmel, például, hogy a hanggyűjtő utakon beszerzett hangokból egy számkezdemény is összeálljon a filmek végére. Ráadásul ezekhez a kis vége-szösszenetekhez a képet is én vágtam össze.

Mekkora ilyenkor a nyomás rajtad? Nem frusztrált?

De igen, viszont az ilyesmi drukk jól is tud elsülni. Izgalmas kihívás adott idő alatt megoldani egy feladatot, lehetőleg minél jobban. Az online filmek esetében igyekeztem már előre gondolkodni, hogy milyen zenét lehet majd összerakni a helyszíneken található hangokból, és hogy minél kevesebbet kelljen utólag hozzáadni. Az ovi és az üveggyár esetében sikerült is száz százalékban csak a helyszínen rögzített hangokból megoldani, de a másik kettőhöz sem kellett sokat hozzátenni.

Hogyan kell elképzelni a hangtérképet? A cég nyitott neked egy Yonderboi nevű mappát, ahova ömlesztve gyűjtik a hangokat?

Igen, kaptam egy mappát a szerveren, ahova közel ötszáz hang érkezett. Ráadásul ez már egy előszelektált halmaz, az eleve minősíthetetlennek tartott dolgokat én már nem is kaptam meg. A hangok kiválasztásában pedig szabad kezem volt, én dönthettem el, hogy mit használok fel és mit nem.

Hozzá vagy szokva, hogy ekkora információmennyiséget kell kezelned?

Igen. Az egyetlen nehézség az, hogy most nagyon rövid idő alatt kell befejezni a számot.

Arra kaptál ígéretet, hogy a kampány végére elkészülő számot felhasználja a Vodafone egy másik reklámjában?

Nincs teljesen meghatározva a dal utóélete még, de úgy tudom, van több ötlet is a későbbi felhasználására.

Reklámban szerepelni kétélű fegyver. Nem félsz attól, hogy sokak számára a reklámos srác leszel?

Ez majd kiderül. De a végeredményt nézve nem érzem magam kényelmetlenül, szerintem a reklám műfaján belül sikerült valami érdekeset és nem szokványosat létrehoznunk. Egyébként nem gondolom, hogy mondjuk arra az énekesnőre, aki épp egy ruhamárka plakátjain látható, ezután modellként tekintenének majd a hallgatói. Azért ezek már elég bevett dolgok. A másik, amit észre kell venni az, hogy 2012-ben már egyszerűen nem létezik olyan kiadó, vagy egyéb zenével foglalkozó szervezet, amelyik ilyen méretű kampányt tudna egy előadó mögé kanyarítani. És mivel az image-em jól felismerhető maradt és maga a projekt is zenéről szól, ez ugyanúgy reklám nekem is. Sokakhoz eljuthat így a zeném, akik maguktól nem biztos, hogy rátalálnának. És nyilván az ember pénzt is keres egy ilyen munka során, ami pedig szabadságot ad ahhoz, hogy dolgozhassak a saját anyagaimon. Néhány éve olvastam egy érdekes tanulmányt, hogy egyáltalán nem ördögtől való gondolat, hogy multinacionális cégek átvegyék a művészetben a mecénás szerepét. A zenetörténetet nézve is szinte minden kornak megvoltak a maga mecénásai, hercegek, bárók miegymás. A fontos az, hogy egy olyan kollaboráció szülessen, ahol mindkét félnek érvényesülnek az érdekei.

Úgy tűnik, nektek sikerült megtalálni az egyensúlyt.

Részemről igen, remélem a másik fél is így gondolja.

Megvan még a bmx-ed?

Persze, ide is majdnem azzal jöttem. Három éve hajtom, épp most cseréltem pedált.

Egykor azt mondtad, hogy a Passive Control lezárásánál például segítségedre volt abban, hogy visszatalálj a fiatalságodhoz. Nincs most valami tárgy, ami leírna vagy jellemezne téged?

Jó nagy szemetesember vagyok, próbálom magam leszoktatni erről, mert túlzottan halmozom a tárgyakat, aztán néhány évente pánikszerűen rám jön, hogy leselejtezzek mindent. Most épp megint érik egy nagy selejtezés. Jelenleg talán a legkedvesebb és legtöbbet tapperolt tárgyaim a nagyjából ötvenéves objektív-készletem, amit az elmúlt két télen ebayeztem össze. Télen szeretek ebayezni.

• 2013. 05. 21. 8:58:06 8:58Májusi gasztrolap-szemle
• 2013. 05. 21. 8:58:00 8:58Még marad a májusi meleg
• 2013. 05. 21. 8:27:16 8:27Megtorpant a menetelés a tengerentúlon
• 2013. 05. 21. 8:18:15 8:18Engem nem sért, ha letótoznak

Legolvasottabb cikkek

• Életem legjobb döntése volt, hogy megtagadtam a pénzt
• Cserbenhagyta halott áldozatát a kamionos
• Fújdogál Orbán keleti szele
• A fájdalom nem ismer határokat
• Orbán nem nácizta le Merkelt